Matematikai alkotóház a Hegyvidéken?
Holló-Szabó Ferenc, az ELTE TTK tanára gondolt egyet, és Kányádi Sándor tanácsára úgy döntött, a Lívia-villában létrehozza Magyarország első matematikai alkotóházát. Itt játékosan, interaktív keretek között lehetnek együtt a talentumok, a távolságtartók pedig rácsodálkozhatnak a diszciplína végtelen csodáira.
– Egyszerű dolgokból készítünk matematikai objektumokat. Ebben semmi bonyolult nincs – mutatta a kicsiny tárlat kincseit Holló-Szabó Ferenc a Lívia-villában. – Ha a szívószálakat egymásba illesztjük, akkor egy térbeli vonalat kapunk. Ha összezárom, három-, négy- és ötszöget kreálhatok. Itt van a zsebtetraéder, ez is ilyen.
Most azért meglepett, ahogy hirtelen előhúzta az öltönye zsebéből. Állandóan magánál hordja?
– Persze! Alapkérdés, hogy van-e az embernél zsebtetraéder!
Mesélte, hogy a beszélgetésünk előtt a Jókai iskolában tartott órát. Ezek után nehezen tudom elképzelni, hogy egyenleteket oldott meg a gyerekekkel.
– Ötödik osztályosokhoz hívtak be helyettesíteni. Nagyon aranyosak voltak! Játékos feladatokat kellett megoldaniuk, amikért pluszpontokat szerezhettek. Mindig azt mondom, ha az egyetemisták annyit tudnának, mint ők a saját szintjüknek megfelelően, akkor minden rendben lenne.
Vajon mi az oka annak, hogy a diákok jelentős része a matematikát egy szükséges valaminek tartja?
– Nem vagyunk egyformák, de alapvető probléma, hogy sokuknak nincs lehetősége a rácsodálkozásra. A gyerek szintjén kell tanítani a matematikát! Hányan vannak, akik amikor egyest visznek haza, a szülő csak legyint, és azt mondja: ő sem volt jobb ebből a tárgyból?!
Mondana egy olyan matematikai példát, amire rá lehet csodálkozni?
– Van nyolc gyertyánk, ebből hármat eloltok. Mennyi marad?
Ha ez olyan, mint a „nyolc madár ül a fán, egyet lelövök, mennyi marad?” beugratós kérdés, akkor azt mondom, hogy három, mert a másik öt elég.
– Pontosan. Szükség van ezekre a játékos feladatokra ahhoz, hogy megszerettessük a matematikát.
Innen a matematikai alkotóház ötlete?
– Rengeteg tehetséges elme van. Őket nem szabad parlagon hagyni! Arany Dániel annak idején a saját tanári fizetéséből indította útjára a Középiskolai Matematikai Lapokat, a KöMaL-t. Az idén százhúsz éves folyóirat nem tudott állandó támogatást szerezni, de lássunk csodát, megkapta a Magyar Örökség-díjat. Az ország minden tájáról érkeznek oda megoldások, én is küldtem be. Kialakult egy baráti kör, amelynek tagjai az újság által ismerték meg egymást. Innen jött az alkotóház ötlete. Kell egy hely, ahol a tehetséges fiatalok együtt lehetnek, az osztályok, tanárok pedig rácsodálkozhatnak a matematika szépségeire. Reális célnak látszik, hogy a Lívia-villát napi huszonnégy órában működtessük. Az adottságok fantasztikusak! Az önkormányzat pedig lehetne a mögöttünk álló menedzsment.
Vannak már tervei, ha megvalósul ez az álom?
– A lehetőségek tárháza végtelen. Mivel itt jár a fogaskerekű, lehetnének fogas kérdések. Vagy készíthetünk egy matematika-karácsonyfát, amelyen megannyi játék rejlik. Komoly programokat, rengeteg érdeklődőt szeretnénk. Igazi büszkeség lenne a kerület számára, hogy itt működik Magyarország egyetlen matematikai alkotóháza.
Boussebaa Mimi