Morál, szerelem és az ősök hite
Decens polgári otthonba, az emlékek és a tiszta derű birodalmába, Mohás Líviához érkeztünk, a pszichológushoz és József Attila-díjas íróhoz, aki a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést vehette át az államfőtől augusztus 20-a alkalmából a közelmúlt és a jelenkor emberi történeteit feltáró regényeiért és esszéírói munkásságáért.
Lehet egyszerre író és pszichológus is?
– Most kifejezetten a pszichológia érvényesül, a családregények sorozatával leírtam, amit gondoltam. Ugyanazt tudnám megírni a magánkapcsolatokról, amit eddig, csak másként. Szépprózában másképp fejezzük ki az emberi viszonylatokat, és másképp, ha a pszichológia oldaláról nézzük. Ám bennem nem válik ez ketté, a közös, hogy mindkettőhöz sok munka és sok idő kell.
A pszichológiában mi foglalkoztatja a legjobban?
– Mindig az, amivel a páciensek felkeresnek. Magyarországon általában a párkapcsolatok jelentik a problémát. Posványos a mai morális élet. A mi generációnk – nyolcvanöt éves vagyok – még erős erkölcsi tartással rendelkezik, komoly értékrend szerint neveltek bennünket, és nem vesztettük el a hitünket. Számunkra fontos a becsület, a tisztesség, a hűség, a szavahihetőség. Nekünk ezek még szent dolgok, mint az is, hogyan kezeljük egymást, vagy az idegeneket. Ma a liberalizmus torz eredménye, hogy relatíve kezeljük az értékeinket, egymást pedig durván. A vezetés csúcsán lévők sem mutatnak jó példát ebben, s olykor még a parlamentben is olyan durvaságok hangoznak el, amiket a piacon is elítélnénk. Pedig az ország háza szakrális hely.
Mi ennek az oka?
– Az értékvesztés. A nevelés hiánya, s most nem az iskolákra gondolok, hanem sok esetben a mostani iskoláskorú gyerekek szüleire. Amit az iskolában manapság a tanárokkal művelnek, azt a gyerekek otthonról hozzák.
Akkor a szüleik is elcsúsztak a nevelésben?
– Egészen biztos, de nem tudom, hol történt ez a csúszás. Könyvön dolgozom éppen, az lesz a címe, hogy Mi van, öreg?, alcíme pedig: Értékrend fiataloknak. Kíváncsi rá, mi volt a nagy akadály számomra az írásban? Az, hogy tudom, a szerelemről írni kell, ez érdekli a fiatalokat is. Már a felénél tartok, de még mindig nem tudom, miként fogjam meg. Rájöttem ugyanis, a gátlás oka az, hogy a mai fiatalok jelentős részének a szerelmi élete számomra visszataszító, szánalmas, és nem is tudnak arról, hogy önsorsrontón élnek a szexuális szerelmi életükben.
Amennyiben?
– Gondoljon az egyéjszakás kalandokra, az ismeretlenekkel eltöltött röpke együttlétekre. Ez nagy kárt okoz abban a csodában, amit a szerelem és a szexualitás együtt jelent. Nehéz lesz ezt megindokolni a gyerekeknek. A túlságosan testre irányuló kapcsolat miatt megtörténik a korai zárás. Vagyis mielőtt a kamasz fiú vagy lány kinyílna a világra, nem azzal foglalkozik, hogy milyen gazdag körülötte az élet, mi a természet, a tudomány, a művészet, a sport, hanem csak a buli és a szex érdekli. Ekkor egy sor dolgot nem tanul meg. Bizonyos idegpályák lefékeződnek, más irányt vesznek. Mert egy tizenéves agya másra képes, mint egy huszonévesé. Mindennek megvan az ideje, és ezek a csacsi fiatalok elmulasztják ezt. De nagyon nehéz megfogalmazni, hogy a fiatal is jól értse, mi a morális érték, és mi a szenny. Mondok még valamit: a vallás is fontos lenne a morális irány meglelésében. Akár a hit, akár a vallás ismerete ad egy tartást, értékrendet, minden értelemben. A vallási és erkölcsi oktatás gyerekkorban alapozza meg az értékrendet.
Nyolcvanöt éves. Mások ilyenkor inkább pihenni szoktak, ön pedig könyvet ír, pácienseket fogad. Nem vonzza a nyugdíjas lét?
– Nem, bár kétségtelenül kevesebbet dolgozom, mint régen.
Azt mondta, a párkapcsolati problémák a leggyakoribbak mostanában.
– A hűséget és a házasságon belüli monogámiát nem veszik olyan komolyan, mint kellene, így nem csoda, hogy összezavarodik a kapcsolat. Többen újdonságként csodálkoznak arra, hogy a házasságuk válsága a kölcsönös hűtlenségen alapul. A mentális tisztaságról, illetve annak hiányáról van szó.
Hangoztatják, hogy a fogyasztói társadalom okolható a sok válásért. Hogy eldobható árucikké degradálódtak a kapcsolatok.
– Hangoztatják, igen, de nem értek egyet. Nem erről van szó, vagy ha igen, az csak tetézi a bajt. Komolyabb típusprobléma inkább, hogy a férfiak nem beszélnek, nem képesek kitárgyalni a kettejükre, a párokra tartozó érzelmi hiányérzetet. Hárítják, pedig nincs kapcsolat konfliktus nélkül, de ezeket ki kell beszélni. A férfiak ezt lelkizésnek, a nemhez méltatlan magatartásnak tartják, és ez komoly akadály lehet.
A saját élete mennyire kerek?
– Jó volt az életem. Talán, ha újra kezdhetném, több gyerekem lenne, nem csak egy. Nem azért, mert támaszt adhat egy idősnek a fiatal, hanem érzelmileg.
Mivel foglalkozik a fia?
– Ejtőernyős volt az amerikai hadseregben, nemrég települt haza. A Zrínyi katonai akadémián szerzett nagydoktori címet terrorizmus témájában. Sokat publikál, úgy látom, ez neki is erős oldala.
Talán volt mit örökölnie…
– A korábbi felmenők közt volt több is. Hiszek abban, hogy az ősök hite, vágya tovább él bennünk.
Antal Ildikó