Advent a Hegyvidéken

„Áron öcsém örülne, ha ezt látná…” – sóhajt fel mellettem egy idősebb úr, miközben az Állatok karácsonya témájú rajzverseny eredményhirdetését figyeljük. Mint kiderül, „Áron öcsém” Munkácsy-díjas festő volt, a kis Sári pedig, aki épp most kapaszkodik fel a színpadra, és akit látnia kellene, nyilván némi reménnyel kecsegteti a családot a művészi gének öröklését illetően. Nincs ezzel egyedül. A pódiumon kilenc hegyvidéki óvoda és ugyanannyi iskola növendékeinek vidám rajzai tarkállanak, otthonos hangulatot teremtve a szürke novemberi napon.
Az idén tizenkettedik alkalommal megrendezett Advent a Hegyvidéken a Sashegyi Néptánccsoport ifjú tagjainak fellépésével kezdődik. „Fontosnak tartjuk, hogy az adventi vásár közösségi tér is legyen a hegyvidékiek számára. Olyan, ahol találkozhatunk, és esetleg egy pohár tea vagy forralt bor kortyolgatása közben elbeszélgethetünk egymással – fogalmaz megnyitóbeszédében Fonti Krisztina. Az alpolgármester köszönetet mond a Virányosi Közösségi Ház, a Jókai Klub és a Gazdasági Ellátó Szolgálat munkatársainak, akik a legtöbbet fáradoztak az esemény megvalósításán. – Számos karácsonyra hangoló programmal várjuk a látogatók apraja-nagyját. Az előző évekhez hasonlóan szombatonként műsorokkal mutatkoznak be a kerület gyülekezetei, plébániái, és este öt órakor mindig újabb gyertyát gyújtunk meg közösen az adventi koszorúnkon. Minden kedden és csütörtökön délután a kerületi iskolások és óvodások előadásaival várjuk a vásárba látogatókat.”A rajzverseny nyertesei vidáman szélednek szét szüleikkel a bódék között. Kőnig Zsófi, a Zugligeti Általános Iskola negyedikes diákja is az elsők közé került. „Őzikét, sünit, mókust rajzoltam, meg egy karácsonyfát és állati eledeleket” – magyarázza Zsófi, aki már máskor is szerepelt hasonló megméretésen. „Mindennap rajzolnak a gyerekeink, ők abban a korban vannak, amikor ez még általános jelenség” – mondja az édesapa, Kőnig Frigyes, akinek nem olyan rég láthattuk kiállítását a Hegyvidék Galériában. Családjával évről évre ellátogat a vásárra, hiszen itt laknak a Böszörményi út környékén. A kis győztest elkísérte nővére, Dorka és az egész família, még a nagymamája is.
A Normafa Óvoda harmadik helyezettje, Évike szégyenlősebben nyilatkozik, pedig lehetne bátorsága, mert korábban már különdíjat is nyert egy alkotásával. Most őzikét, nyuszit és medvét rajzolt, otthon pedig már lelkesen készül a karácsonyra, az anyukájával papírdíszeket készít a fenyőfára.
Ami a koncerteket illeti, a megnyitó napján fellépő Jazzationt december 6-án a Makám, 13-án az Eszterlánc követi majd. December 14-én Kovácsovics Fruzsina gyerekkoncertjére, valamint a MintaPinty Zenekar előadására érdemes kilátogatni.
„A tűzzsonglőrök két alkalommal is színre lépnek. Hatodikán jön a Mikulás, keddenként és csütörtökönként négy és hat óra között, szombatonként reggel tíztől este ötig, vasárnap pedig délelőttönként különféle programok várják a vendégeket” – ad rövid képet az eseményekről a Virányosi Közösségi Ház és a Jókai Klub igazgatónője, Herczeg Józsefné.
Nem véletlen, hogy tavaly a város második legautentikusabb kézműves vására lett a hegyvidéki, hiszen az évről évre visszatérő árusok és az újak is mind a saját kezük munkáját hozzák el. Másodszor van itt Kitlinger Kálmán, aki saját készítésű sütő-, főző-, tálalóedényekkel teli kis faházban várja az ajándékötletek után kutatókat. Ráadásul nemcsak mázas cseréptálakkal szolgál, de egy kihalófélben lévő mesterséget is képvisel. Én legalábbis nem ismerek más drótostótot, aki a két-három darabra tört cserépedényt úgy tudná összerakni, hogy az még használható legyen. De olyat sem sokat, akinek csak az jár a fejében, miközben a portékáját készíti, hogy tíz év múlva is bátran a szemébe tudjon nézni annak, aki azt megveszi tőle.Fogyatékos gyerekek csomagolták azokat a pannonhalmi kézműves szappanokat, tusfürdőket, fürdősókat, amelyeket szintén megtalálunk a vásárban. A hidegen sajtolt, a vágott és a formába öntött szappanok gazdag választékából a legizgalmasabb talán egy igazi férfias illatot, az izsópot hordozó tisztálkodó szer, de tapasztalatból mondhatom, érdemes a fűszeres sókra is odafigyelni: egy rozmaring illatú fürdő például egészen ünnepi élményt nyújt.
A kézműves pékség kovászos kenyereinek széles választéka és a nyírfacukros édességek mellett az idén is gazdagítják a kínálatot kézműves borok. Az ősi Magyarország területéről származó italok mind olyan kis pincészetekből érkeztek, amelyek gazdái már generációk óta nem használnak vegyszert sem a szőlészetben, sem a borászatban.
A szokásos keddi, önkormányzat melletti piacról ismerős már a környéken Szegedi Károly, aki Dánszentmiklóson működő kistermelői manufaktúrájában gondoskodik arról, hogy a kínálatában szereplő húsok megbízható forrásból, természetes eljárások után kerüljenek az asztalunkra. A minőséget igazolja, hogy áruinak híre szájról szájra terjed.
Lefelé baktatok már, a sarkon, a szélárnyékon kívül eső faház mellett sülnek a hatalmas kürtőskalácsok. A székelyudvarhelyiek régi ismerősként üdvözlik a gyerekeket. Didergek, és csak bámulok: hogy nem fáznak egy szál ingben, mellényben? Búcsúzóul kitartást kívánok nekik az elkövetkező, zimankós napokra, mire a bácsi a kürtők mellől huncutul felnéz: „Ez hideg?!”

Juhász Zsófia