Szenior sakkbajnok
Hatvan sakkozót, köztük mestereket megelőzve Szabolcsi János nyert a hatvan éven felüliek számára meghirdetett Országos Szenior Rapid Egyéni Sakkbajnokság döntőjében. Az 1958 óta a Hegyvidéken élő győztessel beszélgettünk.
Mikor és hogyan ismerkedett meg a sakkal?
– A szüleimmel 1958-ban költöztem a kerületbe, a Németvölgyi Általános Iskolába jártam. Hetedikesként kezdtünk el egyre többet játszani az osztálytársaimmal. Bár nem én voltam a legjobb, mégis úgy alakult, hogy nyolcadik elején elmentem egy egyesületbe, aztán ott ragadtam. Csak tizenhárom éves koromban indultam el az első versenyen – jobb lett volna korábban! Gyerekként szép lassan araszolgattam felfelé az alacsonyabb osztályokban. Húszesztendősen értem el az első komolyabb sikert: mester lettem, és bejutottam a magyar bajnokság döntőjébe.
Később hogyan alakult a sportpályafutása?
– A nyolcvanas-kilencvenes években nagyon jól ment a játék. Megnyertem az egyéni Budapest-bajnokságot, külföldön is több versenyen győztem. 1995 és 2001 között négyszer lettem magyar bajnok csapatban. Mindezt amatőrként, ami az akkori ellenfeleket és erőviszonyokat figyelembe véve korántsem volt egyszerű feladat.
A sakk oktatása, népszerűsítése fontos szerepet kap az életében.
– Sakkedző vagyok. Foglalkoztam Polgár Judittal és Zsófiával, rajtuk kívül további négy nagymester pályáját segítettem. 2006-ban én lehettem a Központi Sakkiskola alapító igazgatója, évtizedek óta tartok iskolai szakköröket.
Bár számos versenyen elindult, ha jól tudom, korábban nem ült asztalhoz hegyvidéki színekben. Most hogyan jött a lehetőség?
– Az Országos Szenior Rapid Egyéni Sakkbajnokságot az idősügyi tanácsok, azaz tulajdonképpen az önkormányzatok szervezték. Helyi lakosként és régi sakkozóként engem ért a megtiszteltetés, hogy a kerület felkérésére elindulhattam a versenyen. A Hegyvidéki Önkormányzat állta a költségeket, különben nem tudtam volna asztalhoz ülni Nagykanizsán.
Miként alakult a verseny?
– A legmagasabb értékszámú játékos voltam, tehát elvileg papírformának számított a győzelmem. Mégsem ment simán. A negyedik fordulóban kikaptam egy kanizsai kiválóságtól, Papp Nándortól. Másnap viszont öt fordulóban négy és fél pontot sikerült szerezni, így végül az első helyen végeztem. Örülök neki, de mivel ez rapid verseny volt, húsz-húsz perces gondolkodási idővel, valójában nem túl nagy a szakmai értéke.
Vannak megvalósításra váró tervei a sakkban, akár a Hegyvidéken is?
– „Egy család vagyunk” – ez a sakkozók jelmondata. Nagyon szeretem a Hegyvidéket, szerencsés vagyok, hogy itt élhetek, a sakkozás azonban nem ismer kerülethatárokat. Viszont ha jövőre is felkérnek, hogy vegyek részt a szeniorbajnokságban, szívesen megyek. Hátha sikerül megvédeni a címemet!
sm.