A Magyar Iskolaszanatórium

A svábhegyi iskolaszanatórium 1936. október 4-én nyílt meg a fogaskerekű Svábhegy állomásával szemközti, Mártonhegyi út 6. alatti telken. Az ötholdas park nagy része Dreher Jenő és felesége, Haggenmacher Lili ajándéka révén jutott a Magyar Iskolaszanatórium Egyesület birtokába.
Az avató közjogi méltóságok és a tudományos-társadalmi élet kiválóságai jelenlétében zajlott. Az intézmény első tanulmányi vezetője Korpás Ferenc, fenntartója a Magyar Iskolaszanatórium Egyesület volt, felügyeletét a vallás- és közoktatásügyi miniszter látta el.
Az iskola célja a gyenge testalkatú, betegségre hajlamos vagy súlyosabb betegség után erősödésre szoruló gyerekek gyógyítása, tanítása, nevelése volt. A diákok állandó orvosi felügyelet mellett tanultak, vizsgáztak, így nem maradtak el tanulmányaikban. Az intézet egész évben, tehát nyáron is működött. Tantermei naposak, levegősek voltak, s tavasztól őszig a kertben tartották a foglalkozásokat. Az öt nagy terem nem átlagos osztályteremként működött: a fiatalok az egyikből a másikba jártak át, attól függően, mikor melyik tanárral volt órájuk.
A Magyar Iskolaszanatórium Egyesület svábhegyi elemi iskolája 1937. március 8-án nyílt meg mint nyilvános jogú elemi iskola, bentlakó fiú- és lánynövendékek számára. Négy osztállyal indult, Schmeisser Irén okleveles tanítónő vezetésével. A tandíj az állami iskolákéval azonos mértékű volt.
A svábhegyi iskolaszanatóriumba akkoriban csak gimnazista, reálgimnazista, kereskedelmi iskolai és polgári iskolai fiúnövendékeket, valamint elemi iskolai fiú- és lánynövendékeket vettek fel. Középiskolai lánynövendékek részére szolgáló részt az egyesület akkor még nem épített.

(b)