Nem csak az alma mosolyog

– Maga piacfelügyelő? – kérdezi egy úr, miközben jegyzetfüzettel a kezemben faggatom Barát Józsefet, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület elnökségi tagját a városmajori plébánia előtt kialakított piacon.

– Nem, a Hegyvidék újság munkatársa vagyok, a bővülő piacról írok.

– Akkor jó – válaszolja immár a nevét is elárulva Czakó Imre –, mert nagyszerű kezdeményezésnek tartom ezt a piacot. Igazi finomságokat lehet kapni, az imént épp almalevet kóstoltam. De nem csak a friss zöldségek, gyümölcsök miatt jövök ide szívesen! Tudja, a nyarakat én is Nagykörűn töltöm, ahol nyugdíjasként kertészkedem, és több közeli ismerőssel is találkozom. Gondoltam már arra, hogy én is eladom itt, amit megtermelek, de a rendszerességet nem tudnám vállalni.

– Egyre több termelő tart velünk – veszi át a szót Barát József –, különösen így, hogy gyakrabban jövünk. Kétéves folyamat ért be mostanra. Összeszokott a csapatunk, és a helyiek értékelik, hogy együtt tudunk működni velük, így például rendszeresen lehet kapni szörpöt és hamarosan kenyeret, amit hegyvidékiek készítettek. A lényeg, hogy az eladásra kínált portéka a mi elveink szerint, vagyis kézműves termékként, lehetőleg kímélő eljárással készüljön, vagy teremjen meg. Számunkra nagyon fontos, hogy ne csak az alma mosolyogjon, hanem az árusok és a vásárlók is! Senkinek nem akarunk konkurenciát teremteni, de piachoz szeretnénk juttatni a termelőinket. Mindezt persze úgy, hogy nem az árversenyt nyernénk meg, hanem kifizethető árakat szabunk. Ez kell a rendszerünk működőképességéhez. Aki itt vásárol, biztos lehet abban, hogy friss, hazai, kistermelői, megfizethető, jó beltartalmú és kímélő módon megtermelt árut kap. Azt tapasztaljuk, hogy Budapesten szívesebben járnak az emberek termelőkhöz vásárolni, erős a piaci nosztalgia. A vevők egyre gyakrabban találkozhatnak innovatív termelőkkel, akik nyitottak az új fajtákra, és szívesen fel is dolgozzák a terményeiket. Márpedig a vidéknek ez a jövője, és nekünk kötelességünk, hogy ebben segítsünk. Nézzen csak körül, benne járunk a télben, mégis milyen gazdag a kínálat! Vehet négyféle retket, hétféle hagymát, négyféle káposztát, hatféle krumplit vagy akár hétféle almát a saláták, paprikák, paradicsomok, dió, mák, mogyoró, mandula, füstölt áru és a sok finom sajt mellett, és akkor a teljes kínálatot fel sem soroltam. Azt szeretnénk, ha egy-két év múlva már az egész városban ismernének minket.

– Mindegyik eladó nagyon kedves – mondja Barát Józsefnek egy idős úr, aki addig a felesége kezét fogva sétált az árusítóasztalok előtt. – A múlt héten például töpörtyűt kerestem, és most hoztak is, külön nekem. Erre az évre még több árut és dupla hasznot kívánok maguknak!

AI