Virágzó pillangóorchideák a lakásban

A legnagyobb karriert befutó orchidea a pillangóorchidea, amely változatos színekben kapható, és nevelése nem okoz gondot. Sokszor a kertészetekben egyszerűen csak orchideaként emlegetik, hiszen úgyis mindenki erre a csoportra gondol először. A rengeteg fajt számláló rokonság egyedeit keresztezések sorozata által lélegzetelállító gazdagságban lehet megvásárolni.
A növény a trópusi fák ágain kapaszkodva éli életét, így próbál meg fényhez jutni az egymás fölé záródó lombkoronaszintek között. Gyökerei ezért nem a tápanyag felszívására, hanem a növény rögzítésére specializálódtak. Mivel rendszerint szabadon állnak, zöldes színűek, és besegítenek a leveleknek a fotoszintetizálásban is. Viszont a vizet nem viselik jól.
A szobában a növényt kéregdarabok közé ültetve tartják, ami azonban csak a stabilitása miatt fontos. Sokszor átlátszó orchideacserépben árulják a töveket, ami megosztja a kertésztársadalmat. Egyesek szerint a gyökerek ezen keresztül is fotoszintetizálnak, ezért nem is szabad kaspóba tenni a növényt. Mások szerint a pohárban lévő gyökerek fehérek maradnak, ezzel bizonyítva, hogy fotoszintetizálásról szó sincs.
Mindkét elmélet ésszerű, és valószínűleg mindkettő tartalmaz részigazságokat. Az azonban sokszor megfigyelhető, hogy az akár átlátszó pohárban, akár kaspóban nevelt orchideák gyökerei a talajszint fölé emelkednek, azaz „keresik” a fényt. Ez mindaddig nem káros folyamat, amíg a növény egészen ki nem „mászik” az edényéből.
A gyökerek sajátosságai miatt az öntözést is a többi szobanövénytől eltérő gyakorlat szerint kell végezni. Az orchideák ugyanis, ha megfelelően párás a levegő, megelégszenek heti egy öntözéssel. Ilyenkor lehetőleg esővízzel vagy felforralt és lehűtött csapvízzel alaposan öntözzük meg a töveket, vagy töltsük fel a kaspót. Fél óra elteltével aztán öntsük le a vizet, és csepegtessük ki a cserepet, hogy se az edényben, se alatta ne maradjon víz. A pangó víz könnyen a gyökerek rothadásához vezethet.Mivel a növény nem tud tápanyagot felvenni a fakéregtalajból, különös gondot kell fordítani a tápoldatozásra. Gyakorlatilag nincs nyugalmi periódusa, akár egész évben tápoldatozhatunk egyszer, legfeljebb kétszer havonta.
Az egészséges orchidea folyamatosan fejlődik, leveleket, gyökereket nevel, virágszárat fejleszt, virágzik. A virág nevelésekor rendszerint elszárad egy-két öreg levél, de ezeket a tő gyorsan képes pótolni, és a tenyérnyi, fényeszöld levelekből álló lomb évről évre növekszik. A pillangóorchideák évente virágoznak, egy virágzás 5-6 hónapig is eltarthat, így akár az a – kertészetben elég ritka – eset is előfordulhat, hogy port kell törölni a virágokon…
A gondozás része a virágszár kitámasztása is. A gyakran fél méter magas szárak ugyan erőteljesek, de hajlamosak a fény felé elhajolni, ezért érdemes már növekedésük alatt fapálcához rögzíteni őket. Erre tökéletesen megfelelnek az apró hajcsatokhoz hasonló csipeszek, amelyeket a legtöbb orchidea megvásárlásakor a növénnyel együtt megkapunk.
Természetesen az orchideák nevelése során is felléphetnek nehézségek. A leggyakoribb a kártevők megjelenése a téli fűtési szezonban. A száraz levegő és a virágnevelés legyengíti a töveket, ezt használják ki a rovarok, hogy megtelepedjenek a növényen. Ha a tő környezetében apró, ragacsos mézharmatcseppeket találunk, akkor már ott vannak a pajzstetvek és társaik a leveleken, csak még esetleg nem vettük észre őket.
A virágokon feltűnő kártevőket – ha nem nagyon erős a fertőzés – nem érdemes leszedni, mert azok könnyen letörhetnek, és az elvirágzás után úgyis levágjuk az egész szárat. A leveleken lévőket langyos vízzel lemoshatjuk a merev, vastag levéllemezekről. Olyan komoly invázió ritkán jelentkezik, ami kémiai növényvédelmet tenne indokolttá.
Egyre több hegyvidéki ablakban láthatók valóságos kis kiállítások az évek alatt gyűlő orchideákból. Ezek nemcsak tulajdonosaikat, hanem minden arra járót megörvendeztetnek a sötét téli napokon.

(Barta)