Megemlékezések a sárga csillagos házaknál
Hetven évvel ezelőtt jelent meg a „zsidók által lakható épületek” kijelöléséről szóló fővárosi rendelet. Közel kétezer házra került fel a sárga csillag. A még ma is álló épületeknél, az idén először, megemlékezéseket rendeztek az OSA Archívum felhívására. A Múzeumok Éjszakája programjaihoz csatlakozva a Hegyvidéken három helyszínen elevenítették fel a vészkorszak egyik legsötétebb időszakát.
Farkas Ákos polgármester aláírásával 1944. június 16-án jelent meg a Fővárosi Közlönyben a „Zsidók által lakható épületek kijelölése Budapest székesfőváros I–XIV. közigazgatási kerületében” című rendelet, valamint az a lista, amelyben felsorolták az érintett házakat. A rendeletben az épületek megkülönböztetésének módját is meghatározták, e szerint a házak „valamennyi utcai kapubejáratának az utcára néző oldalán sárga csillag jelzést kell alkalmazni, és azt állandóan ép és tiszta állapotban tartani”.
A költözködésre mindössze öt nap állt rendelkezésre a több mint 200 ezer, a rendelet megfogalmazása szerint „megkülönböztető jelzésre kötelezett” számára. Nekik, lakásaikat hátrahagyva, a kijelölt házakban élő zsidó sorstársaikhoz kellett beköltözniük. A történészek szerint a zsidónak nyilvánított budapestiek kényszerlakhelyéül szolgáló sárga csillagos házakkal a hatalom a budapesti zsidók deportálását készítette elő, amire azonban a hadi helyzet alakulása miatt – Románia kilépett a háborúból – végül nem került sor.
Erre a megmagyarázhatatlan és szégyenteljes időszakra hívta fel a figyelmet a rendelet kihirdetésének hetvenedik évfordulóján az OSA Archívum. Budapest-szerte megemlékezéseket tartottak a programban részt vevő, ma is álló, mintegy ezerhatszáz (a rendelet közel kétezer épületet sorolt fel), zömében a pesti oldalon található egykori sárga csillagos ház előtt. A Hegyvidéken tizenhárom kapta meg a megkülönböztető jelzést, ezek közül a Városmajor utca 15., a Városmajor utca 47/b és a Hollósy Simon utca 10. csatlakozott a rendezvényhez.
A Hollósy Simon utcai programot szervező Szörényi Nóra, a ház lakója elmondta, hogy az épülethez kapcsolódó eredeti dokumentumokat az OSA Archívum segítségével szerezték meg. A megemlékezésen a Csehül vagyok zenekar jóvoltából Cseh Tamás Budapest II. című dala, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musicalből a Valaki mondja meg és az LGT-től a Miénk itt a tér csendült fel. Kádár Anna részletet olvasott fel Körner András Egy vonakodó zsidó című naplóregényéből, míg Lendvai András Fenyő László versét adta elő. Komoróczy Szonja ismertette a rendelet történelmi vonatkozásait és beszélt a ház múltjáról.
A környékbeliek visszaemlékezéseiből kiderült, hogy az első emeleten lakó Deutsch bácsihoz a szintén a szomszédban élő, valószínűleg a Márvány utcában rőfös boltot vezető Fischernét és lányát, Ágnest költöztették be. Deutsch bácsi sorsáról az utcában lakók nem tudtak biztosat, viszont többen megerősítették, hogy Fischerék túlélték a háborút.
A ház kerítésére a szervezők a korszakot felidéző fotókat tettek ki. „Meghívtuk a környékbelieket, a barátainkat és ismerőseinket, de természetesen valamennyi érdeklődőt szívesen láttuk – mondta Szörényi Nóra –. Azt kértük, hozzanak egy szál virágot vagy egy darab követ, hogy ezzel is tisztelegjünk valamennyi zsidó áldozat emléke előtt.”
(-ály)