Újra együtt

Az idén is együtt nyaralt egy moldvai csángó magyar gyerekcsoport a németvölgyi iskola tanulóival a Hegyvidéki Önkormányzat szántódi táborában. Diószén községből tizennyolc diák érkezett két magyartanáruk kíséretében. A csoport fele másodszor járt itt, így a vendégek, a nyelvi nehézségek ellenére, gyorsan megtalálták a hangot a németvölgyisekkel.
„A magyar állam huszonhét csángó magyar faluban kétezer-kétszáz csángó gyerek magyar nyelvű oktatását támogatja – mondta el Jolanda Willemse (szül. Domonkos Jolán), a Keresztszülők a Moldvai Csángó Magyarokért Egyesület elnökhelyettese. – A költségek felét az úgynevezett »keresztszülők« és szponzorok fedezik. A szántódi táboroztatást nem lehetne megoldani a Hegyvidéki Önkormányzat támogatása és a németvölgyis tanárok önfeláldozó munkája nélkül, hiszen a gyerekek három évig érvényes útlevele és a közjegyzői költség huszonhétezer, az oda-vissza buszozás pedig négyszáztízezer forintba került. A gyerekek nevében is köszönöm a támogatást!”
Boros Rezső és Orbán Attila kísérő tanárok egyebek közt kiemelték, hogy heti tíz órában mintegy kilencven gyermek tanul magyarul Diószén községben. Ötvenen az állami iskolában és iskolán kívül is, negyvenen pedig csak iskolán kívül.
Dimanopulosz Andrea igazgatóhelyettes, a tábor vezetője elmondta, hogy a program ezúttal is különféle kézműves-foglalkozásokra, vetélkedőkre épült. „Beiktattunk egy repülő koronggal űzött újfajta csapatsportot is – mesélte. – A csángó vendégek kedvéért nyelvi vetélkedőt rendeztünk, amelyben csángó szavakat és kifejezéseket is értelmezni kellett. A csángó táncház alkalmat adott arra, hogy tanulóink megismerjék a kintiek népviseletét, népdalait. A csángó magyar himnusznál, bizony, könnybe lábadt a szemünk... Az időjárás lehetett volna jobb is, de a programok átrendezésével sikerült megoldani a problémákat. Szokás szerint tábortűz mellett búcsúztunk el egymástól – reméljük, újra csak egy évre.”

Kérész Gyula