Csaba hiúz a vadasparkba érkezett
Új hiúz került Szegedről a Budakeszi Vadasparkba az ott élő, aggastyánnak számító fajtársa mellé. Csaba és Hubert szomszédok lettek, de szó sem lehet arról, hogy találkozzanak.
Az idén harmincöt éves Budakeszi Vadaspark szakmai sikerének is tekinthető Hubert, a hiúz, aki az elmúlt hetekben ünnepelte huszadik születésnapját. A kerek évforduló különlegesség, hiszen a vadon élő állatok ritkán érik meg a 10-12 esztendőt, és a fogságban tartottak között is szenzációnak számít az ilyen jelentős kor. Hubertnél idősebb hiúzról csak irodalmi adatok állnak rendelkezésre. Mindemellett az ünnepelt egyáltalán nem tűnik elaggottnak, leélt éveinek számára talán csak egyik elveszett fülbojtja és a hosszas ejtőzések utalnak.
Tavaly akció indult egy új hiúz beszerzésére, aminek célja egy tiszta vérvonalú, daliás egyed bemutatása a vadasparkban. A várakozásoknak mindenben megfelelő, hosszas szervezőmunka után megérkező jövevény immár fajtársával nézhet sárgás hiúzszemet a rácsokon át. A két állatot egymás mellé helyezték el, de közvetlen találkozásról szó sem lehet, hiszen mindketten hímek, a vadonban biztosan csetepaté alakulna ki köztük.
A rácsok védelmében azonban közelségük jó lehetőséget ad arra, hogy a látogatók megfigyelhessék különbözőségeiket. Hubert eurázsiai hiúz, fakóbb bundát visel, kevesebb folttal, testalkata is zömökebb, mint a kárpáti alfajhoz sorolt Csabának, aki sokkal „hiúzosabb”. Mintázata élénkebb, foltjai jobban kiemelkednek a nyáron vörösesbarna, télen inkább szürkés bundájából. Alkata nyúlánkabb, kecsesebb, tappancsai is mintha nagyobbak lennének.
Az ötéves Csaba, a legendás székely királyfiról elnevezett kárpáti hiúz valószínűleg Csehországban látta meg a napvilágot, onnan került Szegedre. Az Alföldről a Budai-hegységbe történő átszállítása után napokig csak egy védett rejtekhelyről ismerkedett új helyével, mielőtt az egyik éjszaka kimerészkedett volna. Most úgy viselkedik, ahogyan a vadonban tenné: a kifutó legvédettebb szegletében elrejtőzik a lombok között, és onnan figyeli a számára még ismeretlen látogatókat, gondozókat, valamint a többi állatot.
Viselkedése merőben eltér Hubertétől, aki jóízűen alszik az egymást váltó gyerekcsoportoktól karnyújtásnyi távolságra. Nála jól látszanak a vadaspark gondozási szokásaiból adódó erények, megszokta a látványetetéseket, szívesen együttműködik a gondozókkal, bátran megmutatja magát, nem zavarják az olykor kifejezetten lármás vendégek sem. A hiúz nem tartozik a könnyen „idomítható” állatok közé, Csabára is türelmes munka vár, ami után remélhetőleg többet mutat majd magából, mint a levelek között pillanatokra felbukkanó mancsát, vagy vörösesbarna bundáját.
A megjelenésében nagyon változatos, 18-35 kilós hiúz egykor őshonos volt a Kárpát-medencében, de az élőhelyek leromlása és az emberi megjelenés hatására évszázadokkal ezelőtt eltűnt. Az utóbbi évtizedben szakmai berkekben egyre többször lehetett hallani szórványos látogatásairól az északi határszélen. Tartós visszatelepedésének első biztos jele, hogy a Zemplénben kölyköket is nevel. Térnyerésének záloga az élőhelyek biztosításában rejlik, hiszen csak ott marad meg, ahol nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőségeket talál.
Korábban megírtuk, hogy a Budakeszi Vadaspark nyári napközis táboraiba a jelentkezési határidő május vége. Mivel maradtak még szabad helyek, így továbbra is lehet jelentkezni erre a tartalmas nyári programra.
B. I.