„Szívesen mennék még egyszer”

A Németvölgyi Általános Iskolának két testvériskolája van: egy felvidéki magyar és egy török. Utóbbival több éve szüneteltek a kölcsönös látogatások, néhány hete azonban ismét Budapestre érkezett egy gyermekcsoport. Közösen kirándultak (Visegrádra, Szentendrére), a fiúk focimeccsen találkoztak (a magyarok nyertek), a lányok röplabdában mérték össze tudásukat (ebben a törökök bizonyultak jobbnak), továbbá az iskola galériájában megnyílt Horváth Katalin tanárnő és Vámos Norbert tipográfus-grafikus Plasztikák dicsérete című fotókiállítása.
A nyárasdi diákok a március 15-i ünnepségre érkeztek a Németvölgyibe, és egy operaházi látogatás is szerepelt a programjukban. A hegyvidéki intézmény két hetedikes osztálya gyermeknap alkalmából utazott el viszonzásként Nyárasdra.
Az ottani művelődési házban bemutatkozott a helyi iskola három kiváló szavalója, Köles Bence, Póda László és Tóth Krisztián. (Bence négyszer nyerte meg a magyar tannyelvű iskolák országos szavalóversenyét.). A Tekergők nevű színjátszó csoport egy vidám darabot adott elő, amelyet Nagy Irén és Magyar Gaál Lívia állított színpadra. A társulat pár nappal később ugyanezzel a darabbal szerepelt a Duna-Menti Tavasz országos versenyén. A nyárasdi iskola bemutatása következett – azt, hogy ki mennyire figyelt a mondottakra, kvízjátékkal mérték le –, majd a fiúk az iskola műfüves pályáján fociztak (döntetlen lett az eredmény), a lányok pedig a tornateremben röplabdáztak.
A program következő helyszíne a nyárasdi Agrotop tehenészet volt. A gépi fejés a fiúkat, a kisborjúk a lányokat kötötték le inkább. A falu termálfürdőjébe a tulajdonosok szabad belépést biztosítottak, a hőmérő azonban mindössze 12 fokot mutatott, így aztán csak pár helyi tanuló merészkedett be az egyébként jó meleg vízbe.
Hazafelé a buszon a két osztályfőnök, Horváth Katalin és Bede Viktor megkérte a két hetedikes osztály tanulóit, hogy néhány sorban írják meg, milyen benyomásokat szereztek a kiránduláson. Az alábbiakban a diákok néhány sorát idézzük.
Csikós Zsófi: „Meghatott az a kedvesség és szeretetet, amivel fogadtak minket. Számomra érdekes volt látni a »vidéki« életet, a tehenészetben különösen a kis bocik simogatása tetszett. Remélem, találkozhatom még a nyárasdi gyerekekkel.”
Nagy Imre: „Meglepődtem azon, hogy a gyerekek mindenhova biciklivel mennek, valószínűleg azért, mert ökoiskola. […] Nagyon jó volt, szívesen mennék még egyszer.”
Kozák Zóra: „A falu is nagyon hangulatos volt. Megnyugtató környezet. Remélem, a következő kirándulásunk is ilyen jó lesz.”
Bogdán Viola: „Bár egész nap borús volt az idő, mégis bátran kijelenthetem, hogy ez volt eddig életem legjobb osztálykirándulása.”

(Kérész)