A Krisztinaváros lakóházainak építészei

Sorozatunk befejezéseként tegyünk egy felfedező sétát a Déli pályaudvar felett, a Városmajor–Kék Golyó–Nagyenyed utca és a Krisztina körút által határolt területen, ahol száz évvel ezelőtti, míves épületek gazdagítják a zártsorú lakótömbök látványát! Legelőször a Román fivérek által tervezett Nagyenyed utca 11–13. és Kék Golyó utca 26–28. számú házak tűnnek fel.
Román Miklós 1879-ben született Budapesten, 1945-ben hunyt el ugyanitt. Oklevelét 1901-ben a Budapesti József nádor Műegyetemen kapta meg. Állami ösztöndíjjal olasz, német és franciaországi tanulmányutakat tett; 1903-ban nyitotta meg irodáját, rövid ideig Málnai Béla volt a társa.
Román Ernő 1883-ban született Budapesten, 1959-ben hunyt el szintén a fővárosban. Oklevelét 1905-ben ugyancsak a Budapesti József nádor Műegyetemen szerezte. Szakmai ismeretei gyarapítására járt Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Olaszországban. 1905 és 1926 között bátyjával dolgozott együtt, a századforduló új stílusát alkalmazva. Közös munkájuk során körülbelül nyolcvan budapesti bérházat, villát és kisebb ipari üzemeket terveztek.
Külön említést érdemel Budapesten a Magyar Acetiléngyár Rt.-villa (Thököly út 57/a), a Bátori üzlet- és lakóház (Aranykéz utca 2.), valamint a Magyar Vacuum Cleaner üzlet- és raktárháza (Visegrádi utca 62.). Aszódon zsinagógát, Siófokon községházát építettek, amelyek sajnos elpusztultak. (Forrás: Gerle János–Kovács Attila–Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete, 1990.)
A Nagyenyed és Kék Golyó utcai négy lakóházat 1913-ban tervezték a Hitel és Leszámítoló Bank részére. A tömbbelsőben az épületszárnyak között átvezető passzázs – a szintkülönbséget lépcsősorral áthidalva – köti össze a két utcát. A négyemeletes házak egységes alaprajzi szerkesztéssel készültek. A belső térrendszerre néző és az utcákra kiforduló, szimmetrikus homlokzatok szintén egységes stílusban épültek. Az emeleti ablakokat ritmikus kiosztásban függőleges téglasorok kötik össze, íves díszítéssel záródva.Különösen szép a bejáratok körüli, dekoratív és az ablakokat szegélyező szecessziós növényi ornamentika, valamint a hangsúlyos, tagolt záró párkány. Sajnálatos, hogy napjainkban az ablakok alatt a homlokzati terven ábrázolt díszítések helyett a parapet konvektorok kivezetései láthatók. A Nagyenyed és Kék Golyó utcára átforduló homlokzatokat oromfalas, toronyszerű motívumok gazdagítják, a passzázs bejáratait hangsúlyozva.
Sétánkat folytatva a Kék Golyó utcáról forduljunk be a Greguss utcába! A 4-es számú épület bejárata melletti felirat szintén a Román fivéreket tünteti fel tervezőként. A háromemeletes, négyzetes udvarú, hajdani Gulden-ház 1912-ben épült. A homlokzat középső részén az emeleti ablakok lizénákkal összefogottak. Jellegzetes motívumok az ablakok közötti díszített betétek, valamint a konzolsorral alátámasztott, nagy kiülésű záró párkány.
Feljebb haladva, a Schwartzer Ferenc és az Alkotás utca kereszteződésében két szimmetrikus sarokház látható. Ezek az átalakítás után már alig emlékeztetnek a hajdani képeslapon még eredeti állapotban látható „tekintetes Sonnenberg Imre úr” bérpalotáinak gazdag homlokzataira.
A sarokházakat és a Schwartzer Ferenc utca 4. számú épületet a forrásként hivatkozott szakirodalom szerint Kőrössy Albert Kálmán tervezte 1904 és 1906 között. Kőrössy 1869-ben született Szegeden, 1955-ben hunyt el Budapesten. A Budapesti József nádor Műegyetemen kezdte tanulmányait, majd Párizsban folytatta, oklevelét 1891-ben Münchenben szerezte meg. Hazatérése után Hauszmann Alajos irodájában dolgozott, 1895-ben önállósította magát. 1901-től több tervet készített Lechner Ödönnel.
Kőrössy a magyar szellemű, a korra jellemző szecessziós építészetet követte. Belsőépítészeti terveket is készített, sokat szerepelt rajzaival a Műcsarnok tárlatain. Később elsősorban lakóházakat tervezett – amelyek közül csodálatos részleteivel kiemelkedik a Munkácsy Mihály utca 23. számú, úgynevezett Sonnenberg-ház –, de iskolaépítési munkássága is meghatározó.
1903-ban a Marosvásárhelyi Gimnázium építésére kiírt pályázatot, 1906-ban a VI. kerületi főgimnázium megtervezését nyerte el. Legkiemelkedőbb munkája az 1910–1911-ben megépült Könyves Kálmán körúti Széchenyi István Gimnázium, amely hosszabb időn át a Néprajzi Múzeum épületeként szolgált. Az első világháború után nem folytatta tovább építészeti tevékenységét. (Forrás: Gerle János–Kovács Attila–Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete, 1990; www.budapest100.hu; Baldavári Eszter: Kőrössy Albert Kálmán építész életműve, 2011.)
Az Alkotás utcai, háromemeletes, belső udvaros házak levéltári homlokzati tervein az íves sarkok díszes oromfalak között toronnyal kiemeltek, a legfelső szint hullámzó párkánnyal zárul, az emeleti ablakok, földszinti portálok díszített keretekkel vannak összekapcsolva. A korabeli képeslap bizonyítja, hogy az épületek az eredeti tervek alapján épülhettek meg.Valószínűleg a háborús károk utáni helyreállításkor tűntek el a saroktornyok, a gazdag szecessziós motívumok helyett szegényesebb homlokzatkialakítás készült jellegtelen földszinti portálokkal. A kapualj stukkódíszítéseit felújították. A lépcsőház és a függőfolyosó kovácsoltvas korlátai megmaradtak. Mindenképpen kívánatos és indokolt lenne a homlokzatok rekonstrukciója az eredeti állapot szerinti lendületes, dekoratív szecessziós stílusban, különös tekintettel a földszint kialakítására.

A Schwartzer Ferenc utca 4.–Kék Golyó utca 16/b számú, két belső udvaros, háromemeletes ház gazdag vakolatarchitektúrával díszített a kapuzatnál, az ablakokat összefogó keretezésnél és a hangsúlyos, íves párkánylezárásnál. Figyelemre méltó a lépcsőház és a függőfolyosó kovácsoltvas korlátja.
(A három ismertetett épület Fővárosi Levéltárban található tervein Bíró Károly és Gyula építőmesterek aláírása és pecsétje van feltüntetve. Kőrössy Albert műépítész korábbi aláírása 1904. április 1-jei dátummal látható az Alkotás utca 7/b homlokzati tervlapján.)

*

A Hegyvidék szecessziós korszakának visszafogott megfogalmazású épületeit úgy jellemezhetjük, hogy tömegformálásukban, finom arányaikkal, részletképzésükkel változatos kialakításúak. Az alkalmazott népművészeti motívumok a Kárpát-medence nemzeti hagyományaira épülnek. Nem maradnak el a főváros egyéb, 20. század elején épült, léptékében nagyobb, gazdagabban díszített épületeitől.
E varázslatos művészeti stílus bemutatott példái a miénk, hegyvidékieké. Óvjuk, ahol szükséges, állítsuk helyre azokat, legyünk büszkék rájuk!
Sorozatunkat a magyar népi szecesszió vezéralakja, Kós Károly bemutatásával kezdtük, zárásként őt idézzük: „Mert össze kellene szednünk az ország minden részéről a széjjelszórt köveket, hogy azokkal a magunk képére építhessünk. És ehhez hit is kellene, és nagy fanatizmus is. És rettenetesen sok munka…”

Beöthy Mária építész