A mártonhegyi repülős tábornok
Mártonhegyen, a Szent Márton-kápolna közelében áll a Háry-villa, egy tájba illő, földszintes ház. A környékbeliek már elfeledték az ottaniakat, az „őslakosokban” azonban még él vitéz Háry László és családjának emléke.
A Bürök utca 39. szám alatt álló épületet az 1940-es évek elején építtette Háry László vezérőrnagy, a Magyar Királyi Honvéd Légierő legendás parancsnoka. A Hegyvidék számos hírességgel, neves lakóval dicsekedhet, köztük illene számon tartanunk őt is.
Háry László 1891-ben született Nagyváradon, ott lépett katonai pályára. 1909-ben zászlósként a 11. hegyivadászezredhez került. Onnan kérésére áthelyezték a kerékpáros zászlóaljhoz. Az első világháborúban már századparancsnokként teljesített frontszolgálatot.
Elhivatottságot érzett a hadirepülés iránt, és hamarosan, sikeres pilótakiképzés után, az olasz fronton a 4. repülőszázadhoz került. Számos kitüntetést szerzett a légi harcokban, így lett a 42. vadászszázad parancsnoka. A Háry-század több mint háromszáz ütközetben állt helyt, és nagy elismertséget szerzett.
Az összeomláskor Háry mindent elkövetett, hogy hazahozza az értékes repülőgép-állományt, de Klagenfurtban a Szlovén Nemzeti Tanács erőszakkal lefoglalta az Albatros D.II típusú gépeket. Hazája védelmét mindenekelőtt kötelességének érezte, ezért nem tette le a fegyvert. 1919-ben, a román támadáskor repülőszázada Szolnoknál megállította az ellenséget. Az akkori Vörös Hadsereg vezetése mégis elégedetlen volt vele. Letartóztatták, és az Országház pincéjébe zárták.
Amikor bajtársai tudomást szereztek erről, küldöttséget alakítottak a kiszabadítására. Hefty, Kaszala és Risztics pilóták ultimátumban követelték Háry szabadon engedését – ellenkező esetben bombázni fogják a Parlamentet. Órákon belül Háry ismét bajtársai között lehetett a Mátyásföldi repülőtéren.
Sorsa Törökországba rendelte, ahol évekig irányította a repülős kiképzést. 1923-ban Szegeden a Repülő Meteorológiai Kirendeltség vezetője lett. Onnan Székesfehérvárra, a Repülő Kísérleti Állomás parancsnoki posztjára helyezték. 1930-tól repülődandár-parancsnokként szolgált. 1941-ben címzetes vezérőrnaggyá nevezték ki mint a Magyar Királyi Honvéd Légierő parancsnokát.
Minden erőfeszítése arra irányult, hogy a magyar légierőt felzárkóztassa a kor technikai színvonalára, mind gépállományban, mind képzettségben. Mivel erre irányuló terveit és igényeit nem teljesítették, lemondott beosztásáról. Mégsem hagyta abba, a Magyar Aero Szövetség elnökeként segítette és irányította a repülősök előzetes kiképzését.
A háború után családja külföldre került, de ő itthon maradt mártonhegyi házában, magányosan. Egyszer engedélyért folyamodott Rákosi Mátyáshoz, hogy meglátogathassa a rokonait. Kérését megtagadták, arra hivatkozva, hogy ha kiutazik, kint marad. Rákosiék az 1919-es, románok elleni helytállásáért a kommunizmus védőjeként akarták őt népszerűsíteni mint a Tanácsköztársaság repülőparancsnokát. Háry becsületszavát adta, hogy visszajön külföldről, Rákosi pedig tisztában volt azzal, hogy vitéz Háry László gerinces ember, betartja a szavát.
Az engedélyt végül megkapta, vissza is tért, mégis letartóztatták. Kistarcsára internálták, ahol súlyos szívbetegségben, mostoha viszonyok között 1953-ban hunyt el. Síremléke a Rákoskeresztúri Köztemető 301-es parcellájában található.
A mártonhegyiek úgy emlékeznek rá, mint aki szívesen foglalkozott a még többségében beépítetlen területen játszó gyerekekkel. Közvetlenül a Háry-villa mellett akkor még hatalmas üres telek állt, ahol a környékbeli fiatalok rendszeresen összegyűltek. Az idős tábornok ilyenkor bekapcsolódott a játékukba, tanácsokat adott nekik a nádszálakkal merevített sokszögű sárkányok építéséhez.
Később vitorlázórepülőgép-modellek tervezésében is segített a gyerekeknek. Bátorította őket, ha kezdetleges példányaik összetörtek, rajzokat és korabeli repülős folyóiratokat adott számukra, megígérve, hogy ha ideje engedi, szívesen segít nekik.
B. A.