Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Megallt_az_ido_a_MOM_Kulturalis_Kozpontban

Megálltaz idő a MOM-ban

Nagy sikert aratott „Az én filmem” kulturális programsorozat második estéje is, amelyen Lévai Balázs házigazda vendége Novák Péter volt. Az önmagát médiamunkásnak valló művész kedvenc filmjét, a Megáll az időt hozta el a MOM Kulturális Központba.

Van bennem valamilyen nyughatatlanság, önkifejezési vágy, de bevallom, én nézőnek vagyok a legjobb. Annak viszont Oscar-díjas – mondta Novák Péter Lévai Balázsnak „Az én filmem” kulturális programsorozat második estéjén.
Az énekes, táncos, koreográfus, szövegíró, zeneszerző, önmagát egyszerűen csak médiamunkásnak nevező Novák Péter sok mindennel foglalkozott már, de filmezéssel még nem. Elmondása szerint azért, mert fél attól, hogy megtöri a műfaj szentségét. „A film a mai napig arról szól, hogy ülnek az emberek, és jön a vonat. Micsoda mágia ez! Szeretem ezt a hangulatot. A sötétet, a közönséget, a színpadot. Nyilván jól voltam szocializálva, hiszen ebben nőttem fel, de úgy gondolom, hogy a tánc, a színház, a zene hamar magával ragad mindenkit.”
A Hegyvidéki Önkormányzat és a MOM Kulturális Központ programsorozatának második estéjén olyasmit is megtudtunk Novák Péterről, amiről máshol eddig nem lehetett hallani. Mint kiderült, azért szereti a művészfilmeket, mert azok mély gondolatokat közvetítenek, erkölcsi, etikai és morális kérdéseket visznek vászonra. Ahogy fogalmazott, „nem az intézményesített hülyeség terjesztését, hanem a gondolatiságot” tartja fontosnak.
Választott filmjéről is elárult néhány érdekességet. A „médiamunkás” élete legmeghatározóbb szakaszában, tizenhárom és húszéves kora között a Hegyvidéken élt édesanyjával, és az Ugocsa utcai moziban látta először a Megáll az időt.
„A környék akkoriban nagyon el volt kényeztetve – mondta. – Emlékszem a Rege mozira, amiből mára vendéglátóegység lett, az Ugocsára, ahol ma könyvtár működik. Volt olyan filmklub, amelyik rosszabbul járt, és parkettabolt lett a helyén. Fogalmam sincs, miért szűnt meg ez a műfaj, hiszen a MOM Kulturális Központ a legjobb példa arra, hogy szükség, igény van rá.”
A Megáll az időről és annak mondanivalójáról, aktualitásáról is sok szó esett a pódiumbeszélgetésen. A film az 1956-os forradalom leverésével kezdődik, és 1967. december 31-én ér véget. Menni vagy maradni? Sorsszerű-e az, hogy hova születünk? A megannyi mára szállóigévé vált mondat a (ballonkabátos) fiatalokról, a rock and roll életérzésről és az akkori állapotokról ad pontos korrajzot. „Jó. Hát akkor itt fogunk élni” – mondta Éva szerepében Kakassy Ági a film elején.
A Magyar Filmszemlén a legjobb operatőr és legjobb rendező kategóriában elismert alkotás a New York-i Filmkritikusok Szövetségének díját is elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmek közt. A Megáll az idő filmtechnikailag is különleges. A világítás, a plánozás és a textúra olyan hatást kelt, mintha egy régi családi felvételt néznénk. Mint a MOM-ban elhangzott, a felvételek utólagos roncsolásával érték el ezt a hatást.
Lévai Balázs, a program házigazdája a vetítés előtt felhívta a Hegyvidéken élő Bereményi Gézát, a film író-forgatókönyvíróját, aki a tőle megszokott megfontolt és kimért hangon így üzent a közönségnek: „Igen, nagyon örülök, hogy levetítik, és jó szórakozást kívánok!”

BM