„Erősítsük magunkban a békés egyet nem értés képességét!”

„1956 eltiport, mégis dicsőséges, lelkesítő forradalmára, szabadságharcára emlékezünk” – fogalmazott Pokorni Zoltán az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulóján rendezett hagyományos kerületi ünnepségen. A polgármester szerint október 23-án a felemelő pillanatok előtt tisztelgünk, amikor a magyar nemzet egy emberként állt ki a függetlenség és a szabadság mellett, s felidézzük azokat a napokat, amikor a nemzeti egység kézzelfoghatóvá, a világ politikáját megváltoztató erővé vált. Nemzeti ünnepünkön azokra is emlékezünk, akik a száműzetés, a börtön vagy a kötél árán mertek szembeszállni az elnyomással.
Ötvenhat dicsőséges napjai nem csak a nemzeti egyetértésről szóltak – mondta Pokorni Zoltán. Nagy Imre és a szabadságharcosok majd’ végig konfliktusban álltak egymással, és csak a szabadságharc eltiprása, a halál, a mártírium emelte őket közös piedesztálra. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy nemet kell mondani a zsarnokságra: ezt jelképezte a lyukas zászló, amelyből kivágták a szovjet mintájú Rákosi-címert.
A szabad választások, amire 1956 magyarjai vágytak, az utóbbi évtizedekben megvalósultak – folytatta a polgármester. Ebben az esztendőben az emberek háromszor szavaztak bizalmat a kormányzó pártoknak, itt, a Hegyvidéken is, ami szerinte három alapvető okra vezethető vissza. Az egyik, hogy a választópolgárok úgy érezhették, a kormányzat az érdekükben cselekszik, nem hanyagolta el a mindenkori állam egyik legfőbb kötelességét, hogy segítse azokat az embereket – nem csak a szegényeket –, akik védtelennek érzik magukat.
A másik, bizalomépítő erőnek a részvételt nevezte a polgármester; azt, hogy a közügyeket közösen, egymás meghallgatásával intézték. „A demokrácia értékei akkor teljesedhetnek ki, ha a döntésekben részt kapnak és részt vesznek azok a polgárok is, akiket a döntések érintenek. Mi itt, a Hegyvidéken erre tettünk kísérletet – hangsúlyozta. – Tisztában vagyunk azzal, hol van a politika határa” – beszélt a harmadik okról a kerület vezetője. Mint elmondta, kölcsönös bizalmat szül, ha tudjuk, mikor van ideje a küzdelemnek, és mikor az együttműködésnek. Kiemelte, hogy a választást megelőző időszak a harcról szól, de olyankor sem árt arra gondolni, hogy a politikai ellenfelek a választás után is itt élnek, velünk együtt. Pokorni Zoltán úgy látja, az együttműködésre a mostani választás után is van lehetőség, hiszen „a kampány heve nem okozott súlyos sebeket, tisztelni tudtuk az ellenfelet még akkor is, ha sok mindenről másképp gondolkodunk”.
A polgármester szerint a nemzeti egység általában megvan a nagy kérdésekben, távlati célokban – lényegében senki sem vitatja, hogy fontos az egészségügy helyzetének javítása, a gazdaság fejlődése, a munkanélküliség vagy az államadósság csökkentése –, az ádáz politikai viták rendszerint a megvalósítás, a „hogyan?” kérdésénél kezdődnek. Ugyanakkor – tette hozzá – a nemzeti egység nemcsak a nagy, távlatos célok felől, hanem a hétköznapi, egyszerű kérdések kapcsán is megvalósítható.
„Vannak olyan egyszerű kérdések – magyarázta –, amelyekben könnyebben egyetértünk: abban, hogy az időseknek adjuk meg a tiszteletet, a gyermekeinket tisztességgel járathassuk iskolába, a szemetet szedjük össze magunk után, vagy a zebra előtt álljunk meg az autóval. A mi feladatunk a Hegyvidéki Önkormányzatban, hogy megtaláljuk azokat a nagyon egyszerű kérdéseket, amelyekről pártállástól, világnézettől függetlenül ugyanúgy gondolkodunk, mert annyira egyértelműek, nyilvánvalók” – fogalmazta meg célkitűzésként Pokorni Zoltán.Véleménye szerint a távlatos célok és a mindennapi banalitások között van számos olyan dolog, amiről vitatkozhatunk, de közben nem szabad kétségbe vonni a másik tisztességét, magyarságát, becsületét. „Erősítsük magunkban a békés egyet nem értés képességét, akkor tudunk olyan boldog életet létrehozni itt, Magyarországon, amiről ötvenhat ősei és mártírjai csak álmodoztak, de nem adott meg nekik, hogy ezt megéljék, megvalósítsák! Becsüljük meg a jó dolgokat, mert sokan az életüket áldozták ezekért” – zárta beszédét a polgármester.
A MOM Kulturális Központban rendezett ünnepség kezdetén a Kós Károly iskola adott műsort, majd a polgármester gondolatai után Pokorni Zoltán és Fonti Krisztina alpolgármester az önkormányzat nevében kitüntetéseket adott át kerületi pedagógusoknak.
Életműdíjat kapott a Táltos és a KIMBI Óvoda két nyugdíjba vonuló vezetője, Borszéki Klára és Palotai Istvánné, továbbá Nagy Eszter Zsuzsanna, a Németvölgyi Általános Iskola igazgatóhelyettese. Eötvös József-gyűrűt vett át Kovács Zsuzsa, a Süni Óvodák, Pósch Mária, a Mackós Óvoda vezetője, valamint Tornyi Beáta, a Solti György Zeneiskola hegedűtanára.A Hegyvidék Ifjúságáért Díjjal jutalmazták Balázsné Ferenczi Juditot, a Normafa Óvoda fejlesztő pedagógusát, Bärnkopf Pétert, a Városmajori Gimnázium informatikatanárát, igazgatóhelyettesét, Halász Máriát, a Tamási Áron iskola angoltanárát és Kubányiné Ballanger Brigittét, a Mesevár Óvoda pedagógusát. Kovácsné Bagossy Edit, a Városmajori Óvoda dajkája és Pálffy Tiborné, a Jókai Mór iskola titkára a Hegyvidék Gyermekeiért Díjat érdemelte ki.
A Hegyvidék Ifjú Pedagógusa Díjat adományozták Tóth Bencének, az Arany János iskola matematika- és fizikatanárának, valamint Vámosi Zsófiának, a Városmajori Gimnázium testnevelő tanárának. Segítő Kéz Díjban részesült Timár Mihály, a Csillagszemű Táncegyüttes vezetője, az Arany János iskola néptáncoktatója, valamint a Körtvélyesi család három tagja, Körtvélyesi István, Miklós és Zsófia, akik a Körte Hegyi és Vízi Sportok Egylet tagjaiként télen sí-, nyáron pedig vitorlástáborokat szerveznek a KIMBI Óvodába járó gyerekeknek.
Azoknak az idős, nyugdíjas pedagógusoknak, akik 50, 60, 65 és 70 éve szerezték diplomájukat, s közmegbecsülésre méltóan tettek eleget hivatásuknak, díszoklevéllel köszönték meg több évtizedes munkájukat. Arany oklevéllel ismerték el Csiszér Istvánné, dr. Deák Zsoltné, dr. Dombrády Lórántné és Pávai Sándorné; gyémánt oklevéllel Bocz Jánosné, Fábián Istvánné és Nagy Pálné pályáját; vas oklevelet kapott Czobor Béláné, Kiss Lídia, Kovácsné Seprenyi Anna, Ozorai Lajosné, dr. Posgay Béláné és dr. Zelcsényi Béláné; végül pedig, nagy taps kíséretében, rubin oklevelet vett át a színpadon Péter Antalné, aki a megjelentek közül a legrégebben, 1944-ben szerezte diplomáját.
A program zárásaként az ünneplők megkoszorúzták a Gesztenyés kertben álló ’56-os emlékművet. Az eseményen részt vettek az önkormányzat, az ’56-os közösségek, a pártok, egyházak, kisebbségek, civilszervezetek, kulturális és oktatási intézmények, valamint a kerületi rendőrkapitányság képviselői. A Hegyvidéki Önkormányzat részéről Pokorni Zoltán polgármester, valamint Fonti Krisztina, Kovács Lajos és Váczi János alpolgármesterek helyezték el az emlékezés virágait.

d.