Málna és szeder: még nem késő elültetni a töveket
A hegyvidéki kertek többsége díszkert, így alapvetően rekreációs célokat szolgál, de még ezekben is mindig akad egy sarok, ahol gyümölcsöt lehet termelni. Ilyen félreeső szegletekbe tökéletesen megfelelnek a bogyósok, amelyek egy gyümölcsfánál lényegesen kisebb helyet igényelnek, és zamatos termést érlelnek.
Bár a málna gyümölcsét szinte mindenki szereti, nagyon kevés városi kertben látni málnatöveket. Pedig a növény nevelése nem okoz nehézséget. A kertészeti árudákban száz forint körüli összegért lehet beszerezni a szabad gyökerű töveket, amelyeket tápanyagban gazdag földbe kell ültetni.
A beszerzés során nem is a költségek, vagy az elérhetőség a fő kérdés, sokkal inkább a fajta kiválasztása. A hagyományosnak nevezhető fajták tavasz végén, nyár elején hoznak termést, ami néhány hét alatt le is zajlik. Vannak azonban olyan fajták, amelyek májustól az őszi fagyokig folyamatosan érlelik a gyümölcsöket. Ha valaki befőzni szeretne, jobban jár az egyszerre érő nagyobb mennyiséggel, ha pedig többször szeretne enni a gyümölcsből, inkább az utóbbiak ajánlhatók. Ahol gyerekek vannak, ott is kedveltek a sokáig termő fajták, mert így mindig akadnak finomságok a kertben.
A szaporítóanyag beszerzésénél érdemes rákérdezni az adott fajta igényeire. Általánosságban a málna a második éves vesszőkön hozza a legtöbb termést, így azokat nem szabad levágni a szezon végén, de vannak fajták, amelyek minden évben tőről kihajtva teremnek, ősszel pedig teljesen elhalnak hajtásaik.
A szabad gyökérrel tavasszal vagy – konténerben megvásárolva – a tenyészidőszak más szakaszában elültetett málnatövek már az első évben szép hajtásokat nevelnek, de termést legfeljebb mutatóba hoznak. A felfutásra a következő évig kell várni. A málna jól tűri a félárnyékot, de nem fejlődik kielégítően a száraz termőhelyeken, így gondoskodni kell az öntözéséről.
A kertbe ültetett töveket nem támadják meg kártevők, kórokozók. Gondozásának azonban részét képezi a hajtások felkötözése, ami történhet egyesével vagy vízszintesen kifeszített műanyag háló segítségével. A kötözés vagy a háló megakadályozza, hogy a termés súlya alatt elnehezülő hajtások lehajoljanak, és a gyümölcsök a talajhoz érve romlásnak induljanak.
*
A szeder termesztése azért sem okozhat nehézséget, mert a növény a hegyvidéki erdőkben is előfordul. Ha ott jól érzi magát, akkor a kertekben miért ne fejlődne szépen?
Fontos azonban rögtön az elején eldönteni, hogy a valóban igénytelen és a kertben sokszor magától felbukkanó vadszedret szeretnénk-e termeszteni, vagy kertészetben választunk nemes fajtát erre a célra. Az árudákban kapható fajták között találhatunk olyanokat, amelyek tüske nélküliek. Ezeket kényelmesebb ápolni, és a gyerekek is szívesebben szedik, mint a szúrós vadszedret vagy a szintén tüskés málnát.
A szeder nevelése sokban hasonlít a málnáéra, csak míg ott legfeljebb derékig érő bokrokra számíthatunk, addig a szeder ujjnyi hajtásai akár öt-hat méter hosszúra is megnőnek egy év alatt. Persze, a saját súlyukat nem bírják el, ilyen méretű hajtásoknak embermagas támasztékot kell készíteni.
Az első évben csak nyúló hajtások a második tavasszal oldalhajtásokat nevelnek, amelyeken virágok nyílnak, és termések érnek a nyár végétől a fagyokig. A letermett hajtást le lehet vágni, hiszen a harmadik évben már nem terem, átadja helyét a következő generációnak.
Tavasszal a megelőző évi hajtásokat érdemes visszavágni a ceruzavastagságú részekig. A túl vékony hajtásvégek úgysem teremnének, csak tovább nyúlnának. Ha a hosszú hajtások végét lehajtjuk a földre, és a csúcsuktól arasznyira talajjal takarjuk be, akkor a szederág jó eredési aránnyal legyökerezik. Néhány év alatt különösebb erőfeszítés nélkül megduplázhatjuk az állományt, és pótolhatjuk az elöregedő töveket.
A málna és a szeder termesztése a kezdő kertészeknek is jó szívvel ajánlható. Ízletes, beltartalmukat tekintve is értékes termésük bőséges kárpótlást nyújt a fáradozásokért – és még most sincs késő elültetni a töveket.