Gesztenye Napok: kultúra, egészségvédelem, jókedv

Érzéki csalódásban lehetett része annak, aki részt vett a Gesztenye Napok minden programján, mert az eseményekben gazdag rendezvény kettőnél jóval több napra való élményt nyújtott szeptember utolsó szombatján és vasárnapján. Az már szóra sem érdemes, hogy mindkét napon gyönyörű idő volt, hisz’ nekünk szinte már természetes, hogy a nagyrendezvényeinken hétágra süt a nap.Azt pedig, hogy az időjárás milyen lesz a továbbiakban, megsúgja nekünk Szent Mihály-napja (Mihály napi fecske: az idő újévig enyhe; ha Mihály mennydörög szép ősz, de téli kemény fagyok jönnek; ha szeles, lesz a tél fagyos, jeges; Szent Mihály lova deres, hozza már a telet), amelynek tiszteletére jótékony célú kézműves vásárt rendezett a Kulturális Szalon. A nagycsaládosokkal és a Fejlesztő Napközi Otthonnal közösen megszervezett jótékonysági vásáron a rendezők saját készítésű portékáit lehetett megvásárolni: szebbnél szebb fűzött gyöngyöket, festett kavicsokat, üveg ékszereket, horgolt és kötött ajándékokat, képeslapokat, édességeket, befőtteket és lekvárokat, tűzzománcképeket vagy akár kaktuszokat. „Reméljük, majd a karácsonyi vásáron is ilyen sok érdeklődő lesz” – mondta a vásárt megnyitva Pokorni Zoltán polgármester.A gyerekeknek tartott táncházhoz a Betyárbukfenc húzta a talpalávalót. Ők azok, akik minden páratlan hét péntekjén este hat órától térítésmentesen várják a kicsiket a Kulturális Szalonhoz, hogy énekeket, népi játékokat tanítsanak nekik.
„A Hajdúságból származom, ott minden évben kiemelkedő esemény a Szent Mihály-nap” – mondta lapunknak Menyhárt Éva, a Kulturális Szalon vezetője, aki elárulta, azért volt számára fontos, hogy a Hegyvidéken megszervezze a vásárt, hogy az itt élők is átélhessék azt, ami számára gyerekkora egyik legfontosabb eseményét jelentette, amikor minden és mindenki e jeles napot ünnepelte.Különleges portékát kínált a reménybeli vásárlóknak Herold Viktória és családja. „Nagycsaládos nyaraláson vettünk részt – mesélte Viktória – A kirándulás során Máriapócson álltunk meg pihenni, ott láttuk, hogy a sörös dobozok nyitófüléből akár ékszereket is lehet készíteni. Három kisfiammal együtt fontuk meg színes szalagokkal ezeket a karkötőket.”
A jókais Berci saját nevelésű kaktuszait kínálta – bár amikor az árat kérdeztük tőle, látható volt, hogy nem szívesen válik meg tőlük. „Kilencéves vagyok, azaz már majdnem annyi. Könnyű ilyen kaktuszokat tartani, a nagymamámnak például ritkán jut eszébe, hogy megöntözze őket, és azzal sem foglalkozik, hogy milyen földben érzik jól magukat, mégis ekkorák is vannak nála” – mutatta szélesre tárt karjaival a virág szinte gigantikus méretét a fiú.„Tudja, mi van a kezemben?” – kérdezte váratlanul egy elszáradt levelet tartva egy bácsi. „Borostyán” – feleltük egyszerre fotós kollégámmal. „Igen, és azon már elgondolkodtak, hogyan kerül egy levélre a bor és az ostya? Ez a szegények útlevele a hithez, a szavakban benne van a bor és az ostya szó, ami a katolikus szertartásokban a két szín alatti, vagyis ritkán adott áldozás kelléke” – bizonygatta Lukács László, majd mindenkinek szívesen kifejtette, hogyan lehetne megoldani, hogy ez a valóságban is lehetséges legyen…
A Gesztenyés kerthez közeledve a szombat reggel szokásos, nyüzsgő forgalmával a biopiac alapozta meg a hétvége tempóját. Az egészséges portékáknál nézelődők közt ott találtuk – az éppen akkor vett karcagi mákos patkóból csemegézve – Pokorni Zoltánt is, aki kérdésünkre elmondta, hogy általában a felesége megbízásából szokott kijönni a piacra vásárolni. „Akkor szoktunk rá a biopiacra, amikor a legkisebb gyerekeink még óvodások voltak, és mi, szülők, rendszeresen vásároltunk az ovisok számára gyümölcsöt. Az óvodáskorból ugyan már kinőttek, ám hozzászoktunk, hogy magunknak is ezt vegyük. Ma egyébként szilvalekvárt kell beszereznem” – tette hozzá a polgármester, majd üdvözölte ismerősét, aki így köszöntötte őt: „Szia, polgármester úr, Pestről jöttem át a piacotokra.”Eközben a Gesztenyés kertben már kínálták magukat a hívogató kézműves termékek. Az árusok száma ugyan most nem érte el a Hegyvidéki Napokon megszokottat, mégis bőven válogathattunk a különféle kézi készítésű szappanok, faragott használati tárgyak és játékok, egyedi ruhák, ékszerek, gyógy- és ízesített mézek között. Nem kis meglepetésünkre azonban olyan standot is találtunk, ahol a maga készítette játékok fölé az eladó kitette a táblát, ami szerint fényképezőgépet, kamerát, de még mobiltelefont is tilos a közelében használni. Hiába, no, a szellemi terméket védeni kell…Amíg mások a Gesztenyésben nézelődtek, sokan a MOM-ba tartottak. A kulturális központban reggel óta hatalmas volt a nyüzsgés, nagyon sok család érkezett az egészségnapra. A felnőtteknek és gyerekeknek szervezett szűréseken számos betegség észlelésére nyílt lehetőség, egyebek mellett a gyermekfogászaton, fül-orr-gégészeten, bőr- és belgyógyászaton, allergiavizsgálaton, csontsűrűségmérésen, vércukor- és koleszterinszűrésen, EKG-n, szemészeten és hallásvizsgálaton. „Ez már a tizennyolcadik egészségnap – mondta Pokorni Zoltán. – Az utóbbi időben együtt szervezzük a kulturális rendezvényekkel, így azokat is becsábíthatjuk a szűrésekre, akik egyébként ódzkodnának a másutt kórházi körülmények között zajló vizsgálatoktól.”
„Anya, te is meg mered szúratni az ujjadat? Azt hittem, jobban fog fájni” – mondta a tízéves Peti a vércukor- és koleszterinvizsgálat után, arra biztatva mamáját, hogy kövesse példáját. „Egyáltalán nem féltem” – válaszolta kérdésünkre a kis hős, ügyesen leplezve, hogy titkon masszírozgatja a pár perce megbökött ujjbegyét. Rajta kívül is sok gyerek merészkedett oda a különféle szűrésekre-szúrásokra, egymásnak is jó példát mutatva.
Folyamatos érdeklődő sokaság figyelte az asztalon fekvő oktatóbabákat, hogyan is kell elvégezni az életmentő mozdulatokat, s lehetőség szerint mindenki szerette volna kipróbálni, milyen a helyes szívkompressziós mozdulatsor. Az eleinte bátortalan mozdulatokat mind magabiztosabbak követték. „Tomikám, azért ha esetleg baj lenne az öcsivel, előbb nekünk szólj, mielőtt te igyekeznél újraéleszteni” – viccelődött egy anyuka a kisfiával, aki épp azzal dicsekedett, hogy most már nem lehet baj, ő majd „segít a tesón”.„Az elvárásoknak megfelelően bonyolódott minden – mondta Gallai Dolores, az önkormányzat egészségügyi referense. – Az elhasznált tesztekből lemérhető, hogy mintegy kétezer szűrést végeztünk el, ez úgy hatszázötven-hétszáz hegyvidéki család vizsgálatát jelenti. A legnépszerűbb az alsóvégtagi érvizsgálat, a koleszterin- és vércukormérés, az urológiai és PSA-vizsgálat, a gyomorfekély kialakulásáért felelős helikobaktérium szűrése, a reumatológia, a csontsűrűség- és az allergiavizsgálat volt. A János kórház gyermekkórházának köszönhetően nagyon eredményesek voltak a gyerekeken végzett szűrések. Ismét indítunk prevenciós szűréseket, például lisztérzékenység-szűrést tervezünk óvodákban, és az Egészséges Hegyvidék program keretében rendszeresek lesznek a szűrési lehetőségek.”

A kisebbek lelkesedését láthatóan az is fokozta, hogy bohócdoktor, egészen pontosan Galagonya bohóc hajtogatta lufikat zsákmányolhattak, amíg várták, hogy egyik vizsgálatról a másikra mehessenek.Az egészségnap részeként Kovács Lajos alpolgármester a Szépkorúakért a Hegyvidéken program rendezvényét köszöntve elmondta: „Számunkra nagyon fontos a prevenció, az a fajta gondoskodás, amit a többi között az önkormányzatnak is tennie kell, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a kerület lakosságának egyharmada a hatvan év feletti korosztályhoz tartozik.” Ezután Monspart Sarolta többszörös tájfutó világbajnok a „Mozdulj Mami!” programról beszélt, majd meg is mozgatta a MOM-színházterem hallgatóságát.
A szűrések mellett több alapítvány és civilszervezet, mások mellett például az Aprónép Alapítvány, a Lisztérzékenyek Országos Egyesülete, a Magyar Rákellenes Liga tartott felvilágosító tájékoztatókat az érdeklődőknek. Az egészségnapról távozva mindenki kapott egy kiló almát.
Mindeközben a Gesztenyés kertben Farkasházi Réka és a Vitéz László bábelőadás szórakoztatta a legkisebbeket, majd a Solti György Zeneiskola vette birtokba a nagyszínpadot, hogy klasszikus darabokkal és filmzenékkel alapozza meg a nap zenei folytatását. A hegyvidékiek kedvencei, a soltis növendékek repertoárja folyamatosan bővül, ezúttal barokk műveket és kortárs zenét egyaránt hallhattunk tőlük. A Bolla Milán vezette, vonósokból és ütősökből összeállt zenekar könnyed ünnepélyessége minden soltis produkció „márkajegye” is egyben.Míg a borbazárban különféle finom borokat és pálinkákat kóstolhattak az ínyencek, a színpadon egymást váltották a neves fellépők: a Budapest Nufolk Revolution, a Mary PopKids és a Kerekes Band. A késő nyárira enyhült szombatot a borbazárban Hangácsi Márton gitárjátéka zárta.

*

A szüleiket szinte vonszolva siető gyerekek látványa nem sok kétséget hagyott, mi készülődik a csendes vasárnap reggelen: Halász Judit várja a legkisebbeket. „Apu, ugye, egész nap fog tartani?” – faggatta reménykedve édesapját egy ötéves kislány a Csörsz utcában. „Halász Judit koncertje nem, de egész nap itt lehetünk, ha szeretnél” – jött a válasz. „Akkor jó, maradjunk!” – lelkendezett a kislány.
„Amikor felújítottuk a Gesztenyés kertet, azon ábrándoztunk, hogy ilyen rendezvények lesznek itt – mondta vasárnapi köszöntőjében a polgármester. – Ezért is nagyon örülök, hogy ma ilyen sokan eljöttek.”
A koncerten a nézőteret szemlélve nehéz volt megállapítani, a kicsik vagy szüleik élvezik-e jobban Halász Judit kedves, tiszta hangját. A jól ismert dalokat együtt énekelték a családok. A gyerekek nagyon örültek annak, amit az énekesnőtől megtudtak: „Van egy dal, amit csak itt, nektek szoktam elénekelni, sehol másutt. Mielőtt elkezdjük, nézzétek meg a kezeteket: hány ujjatok van, aztán számoljátok meg, a gesztenyefa levelének hány ujja van. Látjátok, erről fogok most nektek énekelni!”„A gesztenyefa levelének öt ujja van” volt a címe a rajzpályázatnak is, amelynek eredményéről a nyitókoncert után értesült a közönség: a németvölgyi Süni Óvoda Zöld csoportja bizonyult a legsikeresebbnek. Jutalmul tagjai engedhették a levegőbe a tízéves jubileumot köszöntő háromszáz (természetesen környezetbarát, lebomló műanyagból készült) színes lufit, amit Pokorni Zoltántól és Fonti Krisztina alpolgármestertől kaptak az óvodások.
„Amikor tehetjük, mindig eljövünk a gyerekekkel a kerületi nagyrendezvényekre – felelte kérdésünkre a Duna túlpartjáról érkező Katalin. – Itt mindig nyugodt vagyok, hogy egyikük sem kószál el, vagy ha mégis – mint tavaly például –, mindig van a közelben olyan felnőtt, aki megkérdezi, kihez tartozik a feltűnően egyedül tébláboló gyerek. Emlékszel, kislányom – szólt oda legnagyobb gyermekéhez – tavaly, a nyár eleji fesztiválon, ha jól emlékszem, az volt a Hegyvidéki Napok, még azt sem tudtuk, merre induljunk keresni Öcsit, kitől kérhetünk segítséget, amikor már hallottuk a hangosbemondóból, hogy Németi Petike várja családját a színpadnál. Gondolhatja, mekkora volt az öröm és a megkönnyebbülés, na meg a sírás” – tette hozzá Katalin, magához ölelve a tavaly majdnem elvesztett kisfiát.

A vasárnap délelőtt teljesen a gyerekeké volt, még a boros pavilonok is bezártak, előttük kézművesek kínálták portékáikat, például egyedi kerámiákat, textilképeket, kosárfonó kreatív játékokat. Míg a színpadon Bíró Eszter mutatta be állati zenés ábécéjét és Brub, a zokni bábjátéka szórakoztatta a jelenlévőket, a meséket kedvelők híres magyar rajzfilmek szereplői – Süsü, Mirr-Murr, Sebaj Tóbiás – előtt fényképezkedhettek.Talán csak azok érezhettek némi hiányt, akik úgy készültek, helyben költik el vasárnapi ebédjüket. A megszokott nagy választékhoz képest ugyanis ezúttal sült kolbásszal és tócsnival „kellett beérniük” a meleg ételre vágyóknak, és ez nem feltétlenül elégítette ki mindenki igényét. Ám vagy a konkurencia hiánya miatt, vagy mégiscsak sokan szeretik a sült kolbászt, egy biztos: egész nap és este folyamatosan sütötték az újabb és újabb adagokat, így senki nem maradt éhes.
A Kulturális Szalon mesesátrában Pokorni Zoltán olvasta fel Rémusz bácsi meséiből a szurokbaba történetét és a hozzá kapcsolódó „Hogyan járt túl a nyúl a róka eszén” című mesét. A sátorban furulyaszó, kényelmes párnák és nagymamák meséi várták a gyerekeket, akik számtalan játéklehetőség közül is választhattak. Voltak kézműves-foglalkozások, csocsó, ugrálóvár, csúszda, látványos kémiai kísérletek, mászófal, asztali teke, légfoci, gombhoki, célba dobás, vagy kipróbálhatták a Levendula Játszóház és Alkotóműhely kínálatát: a gólyalábat, a babzsákos malmozást, a népi játékokat, sőt még kukoricát is darálhattak. Mindemellett a Világ-Tér-Kép Közhasznú Egyesület sátrában ismét megtapasztalhatták, hogyan pótolhatja egyik érzékszervünk a másikat.A kémiai kísérletek az idén is sok nézőt vonzottak, különösen amikor szinte mindenki kedvence, a kóla volt a „főszereplő”. A kísérlet vezetői leállították a palackot a fűbe, dobtak bele pár szem cukrot, az – ahogy fogalmaztak – „kizavarta” a kólából a szénsavat, az üdítő pedig gejzírként csapott ki a műanyag üveg száján.
Már ez is sokaknak tetszett, ám volt egy fiú, aki „bizonyos robbantásos kísérletről is hallott ezt-azt”. Jól hallotta, de ez már igényelt némi biztonságos távolságot. Miután a nézők megnyugtató távolságba húzódtak, a kiürített PET-palackot leállították a fűbe, szárazjeget tettek bele, és rácsavarták a kupakját. „Ezt én is kipróbálom otthon, valahonnan szerzek szárazjeget” – súgta a közelben egy fiú, mint később kiderült, Márk. Aztán néhány másodperc, vagy perc, mindenesetre hosszúnak tűnő, mégis rövid várakozás után a palack felrobbant.„Hát, nem gondoltam volna, hogy ilyet szól” – vallotta be kissé akadozó hangon Márk. „Szoktál otthon kísérletezni?” – kérdeztük tőle. „Szoktam, de eddig csak azt próbáltam ki, melyik folyadéknak hogyan változik meg a színe, ha bizonyos anyagokat hozzájuk töltök. Már régóta szeretnék kipróbálni valami izgalmasabbat is, de ezt biztos nem fogom, mert még a nagyapa is meghallaná, és többet nem engedne a garázsába” – mondta Márk, aki bár udvariasan, mégis némi kelletlenséggel hallgatta elmenőben intelmeinket a kémiatanárral való hasznos konzultációról…A nagyszínpad ez idő alatt újra megtelt, a Babszem néptánccsoport és a Magonc együttes váltotta egymást, majd régi ismerősök érkeztek, a Népszigeti Kutyaiskola okos négylábúi hozták el gazdáikat, hogy megmutassák, milyen sokat tanultak, amióta nem láttuk őket. A látványos bemutató után kiderült, hogy a legtöbb kutyus terápiás képzést is kapott, így – ha a szülő és a kutya gazdája is úgy gondolta – a gyerekek nyugodtan megsimogathatták az egyedülálló, ám a hegyvidékiek számára már közismert Tükörmódszerrel tanított ebeket.A kutyák után a pécsi zenészekből álló Band of StreetS lepte meg a közönséget, igazi utcazenészekként nem a színpadon, hanem a bámészkodók, borozgatók, sétálók között vonultak végig hangszereikkel, a színpad elé csalogatva azokat is, akik amúgy csak messzebbről hallgatták volna a zenét. Bár a zenészek biztatták a közönséget, csak a legkisebbek kezdtek el táncolni. No meg egy idős pár, amelynek tagjait önfeledtségükben az sem zavarta, hogy látványos produkciójukkal netán elvonják a figyelmet a műsorról. Jól érezték magukat, s mi másért is jöttek volna…
Mire a gitárvirtuóz Babos Gyula megérkezett ifjú zenésztársaival, az énekes Veres Mónika „Nikával”, Kardos Norbert zongoristával, Balogh László dobossal és Fonay Tibor basszusgitárossal, újra megtelt a nézőtér a dzsesszzenét szerető közönséggel. Az első sorban ülve jó volt látni, hogy a zenészek milyen örömmel játszanak, boldogan fogadják a közönség visszajelzését akkor is, ha az esetenként nem több egy halvány mosolynál. Amit nyújtottak, nemcsak nagyszerű muzsika volt, de élvezetes közösségi program is.
A kitűnő Babos–Nika Projekt után Myrtill és a Swinguistique következett, s hogy ne legyen elég a jóból, mindeközben a MOM színháztermében az Amadinda együttes kápráztatta el hallgatóságát. A még este is borozgatóknak muzsikáló Petruska András játéka zárta az idei Gesztenye Napokat. Babos Gyula elköszönő szavai kifejezők voltak, nem csak a koncert közönségének: „Maradjanak itt, hallgassák tovább a jó muzsikákat, soha ne legyen rosszabb szokásuk, a jóisten áldja meg magukat!”

Egészséges Hegyvidék

A kulturális programoktól függetlenül is rendszeresek a szűrővizsgálatok a Hegyvidéken. Az úgynevezett prevenciós szombatok keretében október 18-án urológiai, november 22-én szemészeti, január 24-én bőr- és nemibeteg-, február 28-án nőgyógyászati, március 28-án neurológiai, április 25-én kardiológiai és érsebészeti szűrés lesz, mindegyik a János kórházban, míg június 6-án fül-orr-gégészeti szűrés a MOM Sport Uszoda és Sportközpontban.
A Hegyvidéki Önkormányzat a SZÍV SN Országos Betegegyesülettel és a SOTE Kardiológiai Központjával együttműködve utóbbinak az épületében tartja a szűréseket (vérnyomás-, vércukorszint- és koleszterinszint-mérés, EKG, két pozitív érték esetén további vizsgálatok). A szűrések mellett bemutatják a SZÍV SN programot. Szűrőnapok: november 8., december 6., január 17. és február 14., mindegyik napon 8 és délután 2 óra között. Cím: XII., Határőr út 18.
A Hegyvidéki Önkormányzat támogatásával a kerületben élő várandós kismamák térítésmentesen vehetnek részt kismama- és szülésfelkészítő tornán. A szűrésekről bővebb tájékoztatás a www.egeszsegeshegyvidek.hu oldalon olvasható.

Tízéves az ÖPVE

Ünnepélyes ceremónia is helyet kapott a vasárnapi rendezvények sorában. Kovács Lajos alpolgármester zászlószalagot kötözött a Közép-Budai Önkéntes Polgári Védelmi Egyesület (ÖPVE) csapatzászlajára. A szalagot Pokorni Zoltán polgármester adományozta a tíz éve alakult egyesületnek. „Fontos nap ez – fogalmazott Kovács Lajos – nemcsak az egyesület, de az önkormányzat számára is. Az idő igazolta a Közép-Budai Önkéntes Polgári Védelmi Egyesület létjogosultságát.” Palotai Zsolt Gábor tűzoltó ezredes szerint az ÖPVE példaértékűen támogatja a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságot. „Elsőként mindig az egyesületet hívjuk, ha a szükség úgy diktálja, mert fegyelmezetten, felkészülten, összeszokott csapatként, a feladat előtt tiszteletet mutatva állnak helyt az adott helyzetekben. A közeljövőben több száz fős fővárosi mentőszervezetet hozunk létre gyors reagálású egységekből, ennek tagja lesz a Közép-Budai Önkéntes Polgárvédelmi Egyesület is” – jelentette be az ezredes, majd a tíz évet sikertörténetként elismerő okiratot adott át az egyesület elnökének, Baka Kristóf Péternek.

Kétnapos telt ház

Csaknem húsz fellépő művész és zenekar, számtalan kísérőprogram, játék, vásárosok, vendéglátás, kétnapos telt ház egyetlen zökkenő, baki nélkül – ez a Gesztenye Napokat szervező MOM Kulturális Központ felkészültségét, összeszokottságát, jó munkáját dicséri.

Kürtőskalács számolatlanul

A nyitás első percétől a Gesztenye Napok végéig hosszú-hosszú sor kígyózott a régi ismerősök, a székelyudvarhelyiek kürtőskalács-pavilonja előtt. Mindenki türelmesen és szívesen állta végig a sorát, mert tudta, hogy a pénzéért megbízható minőségű és garantáltan friss finomságot kap a fáradhatatlanul mosolygó készítőktől. Szerettük volna megtudni, hozzávetőleg mennyi kürtőskalács fogyott, ahhoz hány kiló lisztet, cukrot és egyéb hozzávalókat használtak el. „Ne haragudjon, hogy erre most nem tudok válaszolni, nem érek rá megállni, hogy számoljak” – hangzott a felelet a kelttészta-hegy mögül.