Ifjúsági olimpiát nyert a hegyvidéki sportlövő

A sportlövészet nem tartozik a „slágersportágak” közé, miért épp ezt választottad?

– A családban mindenki sportol, én a tornával kezdtem háromévesen, majd jött a foci a Pénzügyőrben és a KISE-ben. Mivel a szüleim is sportlövők voltak, amikor elértem azt a kort, hogy elbírtam a légpuskát, azonnal mentem a lőtérre.

Talán nem mindenki tudja, mit csinál pontosan a sportlövő, hogyan zajlik egy verseny.

– Tizenöt perc próbalövéssel kezdünk, a fegyvert a pálya viszonyaihoz igazítjuk, majd kezdődik az értékelt verseny. Hatvan lövést kell leadnunk, amire hetvenöt perc áll rendelkezésre. A negyvenöt milliméter átmérőjű céltábla tíz méterre van a lövőtől, a tízes találat hattized milliméter átmérőjű, és még ezt a „pöttyöt” is tíz részre osztják. Így a legjobb lövés a 10,9. Éppen ezért a lövések alatt teljes koncentrációra van szükség, nem lehet hibázni.

Nemrég jöttél haza Kínából, ahol fantasztikus eredményt értél el, hiszen egy bronzérem mellett csapatban ifjúsági olimpiai bajnoki címet szereztél. Melyik eredmény áll közelebb a szívedhez?

– Természetesen mindkettőre büszke vagyok! Egyéniben éremesélyesként indultam, de így is hatalmas siker a harmadik helyezés. A lövészetben nagyon számít a pillanatnyi forma, bárkinek lehet jó vagy rossz napja, biztos éremszerzéssel nem lehet számolni. A másik versenyszám viszont most először került fel az olimpia műsorára, úgyhogy az eredmény kicsit sporttörténelmi is, és ugyebár arany, szóval annak talán jobban örülök. Egyébként az alapversenyben elért eredményem, ami az egész mezőnyben a legjobb volt, egyben új országos csúcs is.

Mikor érezted, hogy valami nagy dolog készülődik?

– A döntőbe kerülésben szinte biztos voltam, de a finálé már szerencsejáték, s ha valaki az elején hibázik, akkor szinte biztosan nem tudja behozni a hátrányát. Ezenkívül ilyenkor – szemben az alapversennyel – a nézők hangosan biztatják a lövőket, ütemesen tapsolnak, egy-egy jó vagy rossz lövésnél hangosan örvendeznek vagy sziszegnek. Ilyen körülmények között nem egyszerű maximálisan koncentrálni, ráadásul nagyon izgultam, hiszen tudtam, hogy az egész magyar csapat érmet vár tőlem. Ezért is örülök annyira, hogy sikerült megoldanom a feladatot.

Milyen érzés olimpián a dobogón állni, hallgatni a himnuszt?

– Fantasztikus, leírhatatlan! Az eredményhirdetésre nagy figyelmet fordítottak a szervezők, tényleg szép volt. A ceremónia után alig lehetett elszabadulni, mivel az összes néző közös képet szeretett volna készíteni az érmesekkel... Már a kijutás is nagy siker volt, hiszen erre egyetlen lehetőségünk nyílt, az idei Európa-bajnokságon. Csupán hat kvótát osztottak ki, szerencsére ezt a versenyt sikerült megnyernem.

Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást és a sportot?

– Az iskolából sajnos rengeteget hiányzom, most kénytelen vagyok magántanulóként folytatni a tanulmányaimat. Kezdődik a kvalifikációs időszak a riói olimpiára, ami sokkal több edzőtáborozást, versenyt jelent. A sport rengeteg lemondással jár, de szeretem csinálni, ez az életem. Az ősszel elkezdek reggelente is edzeni, tehát még kevesebb lesz az időm, de remélem, sikerül jó bizonyítvánnyal zárni a 2015-ös évet.

Azt szokták mondani, az eredmények köteleznek: mit szólnál egy felnőtt olimpiai bajnoki címhez?

– Ez az álmom, a célom, ezért dolgozom. Bízom benne, hogy már Rióban sikerül az élcsoportban végeznem.

Knp.