Tények a korszerű radiológiáról

A radiológiai vizsgálatok fajtáit, valamint az ezekhez használt eszközök működését mutatta be dr. Puhl Mária, a Böszörményi úti Kulturális Szalon szervezésében megtartott Idősek Egészség Iskolája új évadának első előadója. Az Országos Gerincgyógyászati Központ radiológusa hangsúlyozta: a radiológia valójában gyűjtőfogalom, hiszen a röntgen, az ultrahang, a CT, az MR, az izotópvizsgálat, a PET, az angiográfia (érfestés) és az intervenciós beavatkozások is beletartoznak.
A radiológia Wilhelm Conrad Röntgen felfedezésén alapul, ő volt az, aki felismerte, hogy a katódsugárcsőből származó sugárzás hatással van a fotólemezre. Van, amin átmegy a sugár, más tárgyakon pedig nem, ilyenkor ezek képe láthatóvá válik a fotólemezen. Felismeréséért 1901-ben megkapta az első fizikai Nobel-díjat.
Az x-sugárnak nevezett röntgen – a tudományban az ismeretlent x-szel jelölik – felvételezésre (ma már digitalizálják a képet), átvilágításra, intervencióra és sugárterápiára használható. Előnye, hogy kisebb sugárterhelést jelent, mint a CT, így még sokáig alkalmazzák majd a többi között a traumatológiában, a tüdő- és az emlődiagnosztikában, továbbá a reumatológiában.
Az ultrahang is a 19. század végéről származik, a kutatásokat Jacques és Pierre Curie vezette, a felfedezés 1903-ban fizikai Nobel-díjat ért. Ma már, a technológia fejlődésének köszönhetően, a 3D és a 4D ultrahang-berendezések is mindennaposak. Általában a lágyrészek, az ízület, a pajzsmirigy, az erek (doppler), a hasi és kismedencei szervek vizsgálatára, valamint kardiológiai, terhességi és nőgyógyászati diagnózis készítésére használják. Ezeken kívül létezik ultrahangos mozgásszervi és veseterápia is.
Szintén Nobel-díjas fejlesztés a Godfrey N. Hounsfield és Allen M. Cormack nevéhez fűződő CT – computer tomográf –, amely a csontok és a lágyrészek vizsgálatára egyaránt alkalmazható. Kétféle CT-kontrasztanyag létezik, az egyiket meg kell inni, a másikat vénába fecskendezik. Fontos, hogy a jódos, érbe juttatott kontrasztanyag megterheli a vesét, ezért a vizsgálatot megelőzően ma már a vesefunkciót is ellenőrzik.
A modern gépek több „szelet” – tizenhat–hatvannégy – felvételt készítenek, ennek köszönhetően az adott szervet minden irányból, sőt még belülről is leképezi a rendszer. A CT nagy segítséget jelent a kismedence és a mellkas betegségeinek, valamint a traumatológiai sérülések kimutatásakor.
Paul C. Lauterbur és Peter Mansfield 2003-ban orvosi Nobel-díjat kapott az MR- (mágneses rezonancia) berendezés fejlesztéséért. Egy olyan képalkotó eszközről van szó, amely a röntgennel vagy az ultrahanggal ellentétben képes különbséget tenni a szövetállomány és a folyadék között, ezért a felvételek készítésekor nincs szükség kontrasztanyagra. Zárt és nyitott MR-készülékeket gyártanak, az utóbbi kevésbé részletgazdag, ugyanakkor klausztrofóbiás betegek esetében is alkalmazható. Főleg a gerinc rendellenességeinek, valamint az emlő betegségeinek feltérképezésére szolgál.
Marie Curie és Henry Becquerel fizikai, Hevesy György kémiai Nobel-díjat kapott az izotópvizsgálatok terén elért eredményeiért. Az összes testtájon elvégezhető izotópvizsgálat nem az anatómiát, hanem a funkcionális működést mutatja meg. Az ehhez szükséges eszközt gammakamerának, továbbfejlesztett változatát PET-nek (pozitron emissziós tomográfnak) hívják. Leggyakrabban a pajzsmirigy állapotának megismerésére használják, de bármilyen szerv, akár az agy, vagy a szív esetében is nagy pontosságú képet készít.
A mai kor legmodernebb és legrészletesebb képalkotó eljárása a PET-CT és a PET-MR, ennek kidolgozásában David E. Kuhl és Roy Edwards vállalt kulcsszerepet. Kiválóan alkalmazható a korai diagnosztikában, az onkológiai, kardiológiai, neuropszichiátriai ellátásban és az agy vizsgálatában. Dr. Puhl Mária összefoglalásképpen kiemelte: a korszerű radiológia hatékony, pontos, segít lerövidíteni a betegutat, ráadásul olcsó, és a legkevésbé káros diagnosztikát teszi lehetővé.

(m.)