Anyák napja
Anyák napja – egyedülálló az ünnepek sorában. Alig százéves múltra tekint vissza, nem kötődik nemzeti vagy egyházi ünnephez, csillagászati jelenséghez, népszokásokhoz, mégis a világ minden részén megünneplik. Nem csoda, hiszen az ünnep középpontjában az egyik legmélyebb, koroktól és kultúráktól független örök emberi kapcsolat, ösztön és érzelem áll. Ezért tisztelték és tisztelik mindenhol az anyaságot és az anyákat.
A legtöbb ókori vallásban kiemelt szerepe van az anyaság misztériumának és az ősanya alakjának, aki életet adott az isteneknek. Az ősi kultúrák anyakultusza a kereszténységben Szűz Máriára szállt, az ő alakja az anyaság isteni felmagasztosulása, ünnepei egyben az anyaság ünnepei is. A legjelentősebb tavaszi Mária-ünnep Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), Jézus fogantatásának ünnepe – pontosan kilenc hónappal karácsony előtt. Habár némelyek szerint hazánk egyes tájain ilyenkor szokás volt köszönteni az édesanyákat is, mégsem tekinthetjük a mai anyák napja előzményének.
A 16. századi angol Mothering Sunday (magyarul talán anyás vagy anyai vasárnapnak hívhatnánk) már inkább tekinthető a modern ünnep előképének. Nagyböjt negyedik vasárnapján (ami az évek többségében márciusra esik) az emberek felkeresték az anya-templomukat, ahol gyermekkorukban megkeresztelték őket. A kifejezésben fellelhető anya eredetileg a templomra vonatkozott, ám ez a látogatás jó alkalmat szolgáltatott arra is, hogy az otthonról elszármazottak hazalátogassanak, és köszöntsék az édesanyjukat. Ezen a napon még a cselédek is szabadságot kaptak, hogy felkeressék templomukat és szüleiket. A gyermekek ilyenkor virágot szedtek, míg a fiatal nők ajándék tortával kedveskedtek anyjuknak. A simnel cake a gyümölcskenyérhez hasonló, aszalt gyümölcsökkel töltött, marcipánnal borított torta; ez volt az ünnep hagyományos édessége.
Ám a modern anyák napja nem az ókori, de nem is a keresztény hagyományban gyökerezik. Amerikából terjedt el, és viszonylag fiatal, 20. századi ünnep. A philadelphiai Anna Jarvis volt az, aki 1907-ben, édesanyja halálának emlékére, május második vasárnapját javasolta az anyák ünnepének időpontjául. Hatalmas energiával igyekezett meggyőzni a közvéleményt az új ünnep, a Mother’s Day bevezetésének fontosságáról, és erőfeszítését siker koronázta: 1914-ben maga az Egyesült Államok elnöke, Woodrow Wilson állt az ügy mellé. A kiadott elnöki proklamációban egy kongresszusi határozat alapján utasította a kormányzati tisztviselőket, hogy ezentúl minden évben május második vasárnapján a hivatalos kormányzati épületekre tűzzék ki az amerikai lobogót, és felkéri a lakosságot is, hogy tegyenek hasonlóképpen, tűzzék ki a zászlót ezen a napon az otthonukra, vagy más alkalmas helyre, amivel kifejezik az ország anyái iránt érzett hálájukat.
A proklamáció nagy visszhangra talált nemcsak a nép, de a virágkereskedők az édességárusok és a képeslapgyártók körében is. Ettől kezdve Jarvis az ünnep elüzletiesedése elleni küzdelemnek áldozta az energiáit. Az ő szeme előtt egy olyan ünnep képe lebegett, amelyen összejön a család, s a gyermekek egyszerű virággal és őszinte szavakkal mondanak köszönetet az anyjuknak. Elszántan küzdött az édességek és a képeslapok ellen: „Egy nyomtatott képeslap semmit nem jelent, csak azt, hogy lusták vagyunk írni annak az asszonynak, aki a legtöbbet tette értünk. És az édesség! Ha ajándékba visszük, akkor valószínűleg mi esszük meg a nagy részét. Szép kis érzelem!”
Talán túl szigorú volt, hiszen az anyák napja világhódító útja mégsem a virágkereskedők buzgalmának, mint inkább az anyák iránt érzett gyermeki szeretet és hála erejének köszönhető. Jarvist 1948-as halálát követően, kívánságának megfelelően, édesanyja mellé temették a pennsylvaniai West Laurel Hill-i temetőben.
Az amerikai példa nyomán a 20. században világszerte elterjedt az ünnep. A legtöbb országban, Jarvis kezdeményezését követve, ma is május második vasárnapján ünneplik, de számos helyen más májusi vagy tavaszi időpontban. Az Egyesült Királyságban és Írországban az egykori Mothering Sunday idején, nagyböjt negyedik vasárnapján, az arab országok jó részében márciusban, Argentínában és Oroszországban ősszel ünnepelnek. Magyarországon – nem tudni, pontosan mi okból – május első vasárnapja lett anyák napja, hasonlóan Spanyolországhoz, Romániához.
Az amerikai kezdeményezés gyorsan eljutott hozzánk: 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt indítványozta az anyák napja megünneplését. A szervezet társelnöke volt dr. Petri Pálné, aki szívügyének tekintette az ünnep magyarországi elterjesztését. A dolog a legjobb kezekbe került, az elnök asszony férje, Petri Pál ugyanis a népoktatást irányító államtitkár volt a kultusztárcánál, így nem csoda, hogy az anyák napja hamarosan bekerült az iskolai programok közé. „Az anyák napján, május első hetében minden osztályban az édesanya iránti szeretetet igyekeztünk tudatossá tenni tanítványaink lelkében” – olvashatjuk egy 1931-es középiskolai évkönyvben.
Az ünnep népszerűsítésének egyik állomása volt, amikor iskolai gyűjtés eredményeként a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt 1933 májusában Pesterzsébeten felavatta az Anyák szobrát. Az avatáson, amelyen a tudósítások szerint 16 000 (!) ember jelent meg, Petri Pálné mondott beszédet. A szobrász az anya nőalakját a közelben lakó, 12 gyermekes Melis Andrásnéról mintázta. A Magyar Vöröskereszt azóta is minden anyák napján megkoszorúzza a XX. kerületi Erzsébet téren álló szobrot.
Ám az ünnep igazi szertartása otthon, családi körben zajlik: a gyermekek – legyenek kicsik vagy nagyok, fiatalok vagy idősek – hálás szavakkal mondanak köszöntőt, és köszönik meg anyjuknak a sok törődést, gondoskodást, szeretetet. De nemcsak az anyákat, hanem a nagymamákat és dédnagymamákat is illik ilyenkor felköszönteni. A temetők is forgalmasabbak ilyenkor, sokan visznek virágot édesanyjuk sírjára.
A köszöntést kísérő leggyakoribb ajándék a virág. Jarvis nyomán ez kezdetben fehér szegfű volt, amit az ünnep alapítója így indokolt: „A fehér szín az anyai szeretet igazságát, tisztaságát és nagylelkűségét jelképezi; az illata az édesanya emlékét és imáit. A szegfű nem hullajtja el szirmait, hanem a szívéhez öleli, miközben azok elhalnak, és így ölelik az anyák is gyermekeiket a szívükhöz, anyai szeretetük soha nem hal meg. Amikor ezt a virágot kiválasztottam, édesanyám fehér szegfű ágyásai jutottak eszembe.”
Ma már nem ragaszkodunk a szegfűhöz, tulajdonképpen bármely virág alkalmas, amely a megajándékozott anyának kedves. A virág mellett esetleg csokoládé is szóba jöhet, de ajándék lehet az alkalmilag átvállalt házimunka is. Az óvodás és kisiskolás gyerekek már napokkal előtte készülődnek: nevelőik irányításával saját készítésű anyák napi ajándékkal, kis műsorral, versekkel, dalokkal.
P. A.