Csipegetni való falatok hétköznapra
Az alábbi egy igazi „bögrés” süti, mindenből ugyanannyi kell bele, és nem lehet elrontani, a siker garantált. Én kicsit felturbóztam tökmaggal, de mással is ízesíthetjük: medvehagymával, napraforgómaggal, kinek mihez van kedve. A legnagyobb előnye, hogy képtelen kiszáradni. Ez egyrészt a benne található burgonya nedvességének köszönhető, másrészt annak, hogy nagyon finom, így jó, ha kitart a vendégek érkezéséig.
Tökmagos pogácsa
50 dkg főtt, áttört krumpli
50 dkg túró
50 dkg vaj
50 dkg liszt
8 dkg őrölt tökmag + valamennyi a díszítéshez
4 tk só
tojás a kenéshez
Lehetőleg hidegen minden hozzávalót összegyúrunk, szorosan lefóliázva egy órát pihentetjük a hűtőben, aztán lisztezett deszkán jó ujjnyira kinyújtjuk, megkenjük tojással, és beirdaljuk, majd kiszaggatjuk. Minden második tetejébe egy szem tökmagot nyomunk, és a 220 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.
*
Kapolcson ettünk ilyet először, és a család egy csapásra beleszeretett. A baj csak az volt, hogy a fesztiválon ezért az egyszerű ételért csillagászati összeget kértek. No meg az, hogy aki egyszer megkóstolja, biztosan nem éri be egy darabbal. Így hát nekiálltam, hogy otthon is elkészítsem.
Kitűnő vacsora olyan estékre, amikor kiderül, hogy nincs otthon kenyér, viszont rátenni bőven volna mit. A töltelék a főtt, füstölt karajtól a kolbászon, szalámin vagy maradék pörköltön, lepirított leveshúson át a különféle zöldségekig bezárólag bármi lehet. A lényeg, hogy sose legyen száraz. Én most egy juhtúrós-fokhagymás-tejfölös szószt írok le hozzá, de el tudom képzelni, hogy fűszeres paradicsomszósszal is nagyon finom lehet.
Mindent bele lepény
A tésztához:
12 dkg héjában főtt krumpli
2 dkg élesztő
2 dl langyos víz
1 mokkáskanál kristálycukor
35 dkg finomliszt
5 ek olaj
1 tk só
A töltelékhez:
1 kis pohár tejföl
1 gerezd fokhagyma
1 marék apróra vágott snidling
5 dkg juhtúró
só, bors
sajt, kolbász vagy sonka, csemegeuborka
A krumplit áttörjük, hagyjuk kihűlni. Ezalatt az élesztőt a langyos vízben kevés cukorral felfuttatjuk. Mindent összedolgozunk, és alaposan megdagasztjuk, majd nagy tálba tesszük, s tiszta konyharuhával lefedve körülbelül 50 percig kelesztjük. Amíg kel, összekeverjük a töltelékhez valókat.
Ha a tészta szépen megkelt, maréknyi darabot szakítunk belőle, és olajos kézzel lapítgatni kezdjük. Amikor már szépen kinyúlt, beletesszük a forró, olajjal kissé kikent serpenyőbe, és egy főzőlapát segítségével tovább nyújtjuk, hogy lehetőleg az egész serpenyőt befedje.
Aranybarnára pirítjuk, majd megfordítjuk, és míg a másik oldala sül, már megkenjük a tejfölös krémmel, és az egyik felét gazdagon megszórjuk reszelt sajttal, teszünk rá vékonyra szelt csemegeuborkát és sonkát vagy kolbászt, vagy mindkettőt, vagy bármi mást, ami van a hűtőben, és amiről úgy gondoljuk, passzol bele. Az üres oldalát ráhajtjuk a töltelékre, kissé lenyomkodjuk, majd megfordítjuk, és pár másodpercig úgy is pirítjuk, mielőtt kivennénk. 
*
Kevés háziasszony tudja, de a cékla nem mindennapi tulajdonságokkal rendelkező zöldség. Erre egy Robinson étterembeli exkluzív ebéd előétele döbbentett rá, amelyre aznap háromféle fajtát háromféle módon készítettek el a játékos kedvű séfek. Ez ihlette az alábbi saláta receptjét.
Céklasaláta
40-50 dkg cékla (ha lehet, legalább két különbözőféle)
durva szemű só
kakukkfű
1 marék aranymazsola
10 dkg bivalymozzarella
0,5 dl verjus
rukkola
6 ek olívaolaj
1 tk dijoni mustár
1 gerezd fokhagyma
só, bors
A céklát sóágyon sütjük, mert ez kiemeli a természetes aromáját. Alufóliára vékony rétegben durva szemű sót szórunk, erre szórjuk a friss kakukkfűleveleket, majd ráültetjük a megmosott, megszárított céklát, amelynek levágtuk a tetejét. Egyenként légmentesen becsomagoljuk, és 180 fokon 30-40 percig sütjük. Eközben hirtelen felforraljuk, majd fedő alatt párolódni hagyjuk a verjusben az aranymazsolát.
Elkészítjük a vinaigrette-et. Hat evőkanál olívaolajt, 2 evőkanál borecetet és egy csipetnyi sót meg 1 teáskanál dijoni mustárt 1 kis gerezd zúzott fokhagymával, őrölt borssal alaposan összerázunk.
Jöhet a marinált cékla! Ezt a legszebb cirmos példányokból készíteni, de ilyenhez nem mindig könnyű hozzájutni. Húzzunk gumikesztyűt, hámozzuk meg a gumókat, és mandolinnal (vagy krumplihámozóval) vágjuk hajszálvékony szeletekre. Locsoljuk meg olívaolajjal és balzsamecettel, sózzuk, borsozzuk, és tegyünk hozzá néhány szem borókabogyót, majd lefedve hagyjuk a hűtőben pácolódni legalább 15-20 percig.
A marinálás lényege, hogy a savas kémhatású folyadék igen kedvező kémiai folyamatokat indít el a beáztatott alapanyagokban. Fontos azonban, hogy megtartsuk a sav és a fűszeres olajok közötti kényes egyensúlyt, hiszen ellenkező esetben tönkre is tehetjük a bepácolt húst vagy zöldséget!
Ha kihűlt, hámozzuk meg, s vágjuk cikkekre a sült céklát és a mozzarellát. Fektessük rukkolaágyra őket, és szórjuk közéjük a marinált céklachipszet meg az aranymazsolát, majd az egészet öntsük nyakon óvatosan a vinaigrette-tel. 
*
A régi receptekkel az a bajunk, hogy nagyon bonyolultak, és gyakran már a végigolvasásuk is elkedvetlenít, nem is beszélve arról, mennyi értékes alapanyagot kell hozzájuk felhalmoznunk (8-10 tojás alatt ne is álmodjunk a megvalósításukról). Vannak azonban különleges napok, vagy különleges események, amelyeken annyira felvillanyozódunk, hogy mindent félredobva egyszerűen belevetjük magunkat a munkába.
Épp ilyen lelkiállapot kell a krumplitortához, amely – a látszat ellenére – nem sós, hanem édes sütemény. A huszadik század vérzivataros éveiben találták ki, a háború alatt, amikor nem volt gesztenye, és megpróbálták burgonyával helyettesíteni. Az eredmény annyira jó lett, hogy a recept fennmaradt, mi több, a családi szakácskönyv egyik legbecsesebb darabjává vált.
A lelke a házi főzésű ribizlilekvár, amelyet nem szabad összecsapni! Ennek elkészítése is igen macerás, hosszadalmas manőverrel jár, ígérem, amikor szezonja lesz, leírom majd. Akinek nincs kéznél ilyen, kivételesen használhat valamilyen más, savanykás házi lekvárt is.
Krumplitorta
Tészta:
6 tojás sárgája és kemény habja
35 dkg cukor
20 dkg őrölt dió
35 dkg krumpli
1 púpozott ek kakaó
1 vaníliás cukor
1,5 csomag sütőpor
3 ek süteménymorzsa
3 ek liszt
rum
A tojások sárgáját a cukorral, dióval, kakaóval nagyon alaposan kikeverjük. Ebbe jön egy kevés rum, majd kisebb adagokban, felváltva az átpasszírozott, kihűlt főtt krumpli, a süteménymorzsával és a sütőporral elkevert, átszitált liszt és a hat tojás kemény habja. Lassan, körülbelül egy órán át sütjük tortaformában.
Krém:
35 dkg vaj
35 dkg cukor
fél stampedli rum
egy kevés reszelt citrom- és narancshéj
20 dkg őrölt dió
1 csomag vaníliás cukor
35 dkg főtt, átpasszírozott krumpli, habosra keverve
A vajat kikeverjük a cukorral, a reszelt citrushéjakkal, majd hozzáadjuk a rumot és a többi összetevőt. Szép, homogén krémet kell kapnunk. A torta tésztáját négy egyforma lapra vágjuk, minden lapot megkenünk vékonyan ribizlilekvárral, és erre jön az arányosan elosztott krém, amelyből jó, ha hagyunk a torta behúzására is. Őrölt dióval vagy mandulával díszítjük.
Hűtőben, más tortákkal ellentétben, hosszan eláll, és a krumplinak köszönhetően nem szárad ki. Jó, ha legalább egy éjszakát pihen, mielőtt felvágjuk, mert hidegen a legfinomabb! 
Juhász Zsófia