Felvidéki magyar diákok látogatása

Az elmúlt hetekben egymást érték a kulturális események a Németvölgyi Általános Iskolában. Csak a legjelentősebbek: Nagy Gábor György Munkácsy-díjas festőművész Sebesség és Hit című tárlata; a hatvani XXI. Országos Tájkép Biennále anyagából rendezett kiállítás; a Németvölgyi „ökoiskola” és a Mackós „zöld óvoda” által közösen rendezett környezetvédelmi délután; nem utolsósorban pedig a nyárasdi testvériskola hetedik osztályának látogatása az 1848–49-es forradalom és szabadságharc közös megünneplésére. A vendégek programjának szervezésében Viczing Erzsébet osztályfőnöknek jutott a legnagyobb szerep.
A nyárasdiak esős időben érkeztek, stílszerűen, ugyanis 1848. március 15-én is szakadt az eső. A diákok ünnepi műsorában erre egy színes esernyőkkel eljátszott jelenet utalt. A fogadásra az egyik helyi szülő az iskola szimbólumát, egy mackót ábrázoló tortát készített.
Dohány András igazgató köszöntő szavai után Bacsó László nyárasdi polgármester egyebek közt elmondta, fontosak ezek a kapcsolatok, mert Budapesten nehéz felfogni, milyen érzés, ha szlováknak, románnak neveznek egy határon túli magyart. Takács Zsuzsa, a nyárasdi iskola igazgatója ezt azzal egészítette ki: nem minden budapesti diák tudja, hogy Szlovákiában is élnek magyar gyerekek, és működnek magyar iskolák, pedig a Felvidék nincs messze innen. Így arról sem lehet fogalmuk, milyen nehéz kisebbségben megőrizni az anyanyelvünket. „Itt az alkalom – fordult a gyerekekhez –, próbáljátok megismerni egymást!”
Délután a két iskola hetedikesei és kísérőik felmentek a budai várba. Először (szerencsére már szép időben) megnézték a Várkert Bazárt, a Mátyás-kutat és az őrségváltást, majd a Külügyi Igazgatóság munkatársai végigvezették őket a Sándor-palota termein. A fiatalok itt a többi közt megtudták, hogy Magyarországon, takarékossági okokból, viszonylag kicsi a Köztársasági Elnöki Hivatal létszáma, és a köztársasági elnököt kevesen kísérik el hivatalos külföldi útjaira.
A Sándor-palota meglátogatása után csoportos vetélkedő következett a Szentháromság téren. Az egyik kérdés a Halászbástyáról szólt, s a megfejtésből kiderült, hogy a főváros jellegzetes építményének hét tornya a hét vezérre utal. Az utolsó program a Mi, magyarok című interaktív kiállítás megtekintése volt a Magyarság Házában, ahol a gyerekek kipróbálhatták a „magyarok nyilait”, és helyreforgathatták a Rubik-kockákat.
A németvölgyisek június első napjaiban viszonozzák a látogatást a csallóközi Nyárasdon, előtte azonban még török testvériskolájuk meghívásának tesznek eleget.

Kérész Gyula