„Kavicsos”, az autóversenyző

A XII. kerületben, a mai Szarvas Gábor út 20-as számú villaépületben élt a két világháború közötti időszak egyik legsikeresebb autóversenyzője, Delmár Walter, aki többszörös magyar bajnok volt, és 1927-ben a svájci automobil-bajnokságon is diadalmaskodott. Édesapja, Delmár Tivadar szintén rajongott a gépkocsikért, a Királyi Magyar Automobil Club sportbizottságának tagja volt. E minőségében részt vett az 1920-ban kezdődő svábhegyi versenyek megszervezésében.
Ilyen háttér mellett nem csoda, ha az 1893-ban született Delmár Walter már a világháború kitörése előtt elkezdett érdeklődni az autósport iránt, amire az édesapja által irányított családi hajókotró, homokszállító vállalat biztosította az anyagi fedezetet. Visszaemlékezése szerint „mindig volt otthon két-három autó”.
Tizenöt éves korában már büszke tulajdonosa volt jogosítványának, s mindössze négy év telt el, máris versenyen indult: az osztrák Alpesi Túraúton hibapont nélkül végzett. A nemzetközi autósport alakjai ekkor figyeltek fel az ifjú tehetségre, aki miközben műegyetemi tanulmányait folytatta, állandóan gyakorolta az autózást. A diploma megszerzését követően édesapja kívánságára belépett a családi vállalkozásba, innen kapta becenevét: „Kavicsos”.
Édesanyja svájci származású volt, a család rendszeresen kint töltötte síeléssel a szabadidejét. Az egyik alkalommal ott ismerte meg Alice Sterchit, akit elcsábított a férjétől, majd 1920-ban összeházasodott vele. Három lányuk született, akiknek a visszaemlékezéséből kiderül, hogy Walter nem volt mintaapa, rendkívül keveset tartózkodott otthon. Ha mégis, akkor vendégeket fogadott a Szarvas utcai (1932-től Szarvas Gábor úti) házában, vagy pedig a János-hegyre ment fel biciklizni.
Delmár Walter a világháború előtt Benz típusú autókat használt, aztán áttért a Steyr márkájú sport- és túrakocsikra. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy motorkerékpáron is megállta a helyét. Magyarországon 1928-ig az összes jelentősebb versenyen rajthoz állt.Több túraúton a feleségével együtt indult, aki később önállóan is nevezett különböző versenyekre. Korda Tibor, az Osztrák–Magyar Túraút másik magyar résztvevője 1923-ban így írt a házaspárról: „…láttam, mikor a magyar országút az autó üvegellenzőjére feküdt, az előttünk robogó gépkocsiban kiegyenesedett egy női alak és sietve törölte le a port, hogy férje láthasson, hogy ne zavarja szemét ez a homályos fátyol. A kocsit az állomásban, mint szerető anya, apa takargatta be ez a két nagyszerű ember. Egyetlen kocsinak volt csak bőrből készült hűtővédője, s egy kocsinak volt hatalmas vitorlavászon burka. Ő nem érzi a gépet halott anyagnak, hanem az automobilját testvérének, a diadalban osztályrészes barátnak tekinti és becézi, óvja…”
Delmár Walternek szerencséje volt, testvérei magukra vállalták a családi cég irányítását, így ő akadálytalanul hódolhatott szenvedélyének. Azonban nem csak a versenyzés töltötte ki a mindennapjait: felemelte szavát a sofőrképzés fontossága mellett, sőt oktatóként is jegyezték. Emellett a gépkocsi-kereskedelembe is belekóstolt, 1924-ben részvénytársaságot alapított, hogy az amerikai Douglas márkát képviselje.
Még életében nagy megtiszteltetés érte: huszonöt éve tartó pályafutása alkalmából, 1938 júniusában Delmár Walter-versenyt rendeztek. Ezen ő is részt vett, akkoriban néha Bugattival, de leginkább Alfa Romeóval indult.
Delmár mindig a szintidők bűvöletében élt. Négyesi Pál autótörténész több publikációjában foglalkozott vele, ő jegyezte fel ezt a történetet: amikor egy barátja megkérte, vigye el Bécsbe, az út kellemetlen élménnyel zárult számára, mivel Walter, hogy a szintidőt tartsák, nem volt hajlandó félreállni egy mosdónál sem… Sokat elárul róla az a mondása is, hogy „a legfontosabb tulajdonság a humor, különösen ha az ember nem nyer”.
A második világháború során a Delmár család nagy része Svájcba távozott, ám Walter megkísérelte tovább működtetni a kotróvállalatot. Az államosítást követően végül ő is kiköltözött, 1949. december 16-án hunyt el.

B. A.