Fókuszban a közoktatás

Jó és rossz pontjai is voltak annak a nemrégiben megjelent OECD-jelentésnek, ami a közoktatás helyzetét szemlézte. A szervezet egyebek mellett pozitívan értékelte a tanárképzéssel és a pedagógusbérekkel kapcsolatos reformokat, míg a negatívumok között a szegényebb családokból származó gyerekek oktatáshoz való hozzáférését említette.

Ez utóbbi nem új keletű probléma, már régóta gondot jelent a hátrányos helyzetű és a jómódú tanulók közti szakadék. A többi között ez volt a fő témája az Együtt „Újratervezés – Populista zsákutcák helyett józan középút” című konferenciája oktatásügyi panelbeszélgetésének, amin Náray-Szabó Gábor egyetemi tanár, Pokorni Zoltán polgármester, korábbi oktatási miniszter, Szabó Szabolcs, az Együtt országgyűlési képviselője és Darvas Ágnes egyetemi docens is elmondta a témával kapcsolatos meglátásait.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a szociális különbségeket legfőképpen az oktatás tudná csökkenteni. „A statisztikákból látszik, hogy – bár nem túl markánsak a tendenciák – egyre több gyerek van, aki egyházi vagy magániskolában kezdi meg a tanulmányait” – emelte ki Darvas Ágnes, aki úgy gondolja, elsősorban a családok támogatása az, ami segítené a szegregáció elleni küzdelmet.
Pokorni Zoltán szerint sok gond van az oktatásrendszerrel, a társadalmi különbségek kialakulásának okát egyebek mellett az oktatási idő mennyiségében látja. Mint mondta, Magyarországon 600-700 órát finanszíroz az állam minden gyermeknek. Ez a szám Németországban 800, míg Amerikában 1100 fölött van.
„A magyar jómódú gyerekek is ennyit tanulnak, csak éppen a szülők pénzéből. A tehetősebb családok megvásárolják a sportot, a művészeti képzést, a nyelvet, míg a szegényebbek ezt nem tehetik meg. Persze hogy nyílik a társadalmi olló” – magyarázta a hegyvidéki polgármester, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy a közoktatásban évtizedek óta ugyanazok a problémák jelentkeznek.
Az elmúlt öt esztendőben jelentős változásokon ment keresztül az oktatásrendszer, a köznevelési intézmények ma már nem az önkormányzatok, hanem a KLIK fennhatósága alá tartoznak. Pokorni Zoltán úgy véli, a rendszer nem hibátlan, de a kormány bátor volt, amiért hozzá mert nyúlni a problémához. Véleménye szerint a kisebb, tehát kétszáz fő alatti iskolákon kívül – ahol a reform előtt markánsan öröklődött a továbbtanulási esélytelenség – a nagyobb városok intézményeinek fenntartását vissza lehetne adni az önkormányzatoknak. „Azok az üzemméretek, amik tankerület formájában létrejöttek, jók. Tehát az átlagosan negyvenezer fős tankerületi nagyság elég közel van ahhoz, hogy lássa a problémát, és elég távol, hogy választ tudjon adni rá” – tette hozzá.
A közoktatással és a szegregációval kapcsolatos kérdések az Együtt konferenciáját követően a Bibó István Szakkollégium által szervezett „A társadalom háta mögött” elnevezésű programban is előtérbe kerültek. Itt Hiller István, az Országgyűlés alelnöke, Pokorni Zoltán, Papp Imre az ELTE ÁJK tanszékvezetője és Ilyés Márton, a Rajk László Szakkollégium igazgatója beszélgetett a fiatal értelmiségiek társadalmi mobilitással kapcsolatos szerepéről.
„A példa nemcsak egyéni, hanem közösségi stílus is lehet. A személyes stílus és az egyéni útmutatás semmivel sem pótolható” – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.
Pokorni Zoltán a meghívottakkal együtt úgy gondolja, a társadalmi szegregáció csökkentésének kulcsa a fiatalok kezében van. „Fontos, hogy azok a tanulók is át merjék lépni a kulturális küszöböt, akiknek nincs diplomával vagy érettségivel rendelkező családtagja. A fiatal értelmiségieknek kell beszélgetniük ezekkel a gyerekekkel. Ők azok, akik kedvet adhatnak a szegényebb sorsú kamaszok törekvéseihez, és bizalmat ahhoz, hogy elhiggyék, képesek a továbbtanulásra.”

Boussebaa Mimi