Karácsony, telefonálással „ünnepelve”

Orient Tibor (1915–1999) egész életében édesapját tartotta példaképének, Orient Gyula hivatástudata, embertisztelete vezette az ő tetteit is. Gondozta és továbbadta kutatásainak nemzetközileg elismert eredményeit. Orient Gyula (1869–1940) gyógyszerész és orvos professzor volt, a kolozsvári Gyógyszerésztörténeti Múzeum alapítója, ötven szakkönyv és több száz tudományos közlemény szerzője. Fia 25 évesen vesztette el őt, így szakmai előmenetelében nem kaphatott tőle támogatást.
Orient Tibor magánúton, kortársait megelőzve korán elvégezte alapfokú iskoláit. Kolozsváron, a piarista gimnáziumban érettségizett 1932-ben. A családi hagyományt követve ő és fiútestvére is a gyógyszerészi pályát választotta. A Bukarestbe költöztetett egyetemen kezdte el tanulmányait.A történelem viharos időszakában – magyarnak vallva magát –, 1936-ban adódott lehetősége arra, hogy átjöjjön Szegedre, ahol a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem Orvostudományi Karán egy év múlva megszerezte a gyógyszerész diplomát. Dr. Szentgyörgyi Albert és dr. Issekutz Béla is tanította őt.
Amikor Kolozsvár 1940-ben visszakerült Magyarország területéhez, Orient Tibor hazament, és a Fő téren lévő családi, Unicorn elnevezésű patikában dolgozott, amíg tehette – az államosításig. A második világháborúban ugyanabban a Vöröskereszt Erzsébet Kórházban szolgált gyógyszerészként, ahol édesapja a szájsebészeti osztály vezető főorvosaként végezte hivatását az első világégés idején. 1944 őszén frontszolgálatra vonult, majd a hadifogság évei következtek. Onnan „hazatérve” már nem folytathatta életét Kolozsváron.
1950-ben került Budapestre, 1955. december 10-én költözött a Hegyvidékre, Farkasrétre. Kőbányán, a Zalka Máté téren lévő patikában talált munkát. Hivatás- és kötelességtudata határtalannak bizonyult: 1956 őszén, amikor akadozott a fővárosi közlekedés, a trombózisos lábával gyalog tette meg az utat Budáról Kőbányára.
A 60-as években Óbudán a Flórián téri, a 70-es években Angyalföldön a Gyöngyösi úti patika munkatársa lett. Nyugdíjba vonulása után sem hagyta ott a pályát, 70 éves koráig a Szervita téren működő gyógyszertár volt a munkahelye.
Beosztott gyógyszerészként nem vágyott rangra. A múltat viszont, hogy saját patikát vezethetett Kolozsváron, soha nem tudta elfeledni. Az, hogy ez újra megtörténjen, még álom sem lehetett az életében, gyerekeinek nem is javasolta ezt a pályát. Példájával, tanácsaival nevelte, oktatta kollégáit, különösen a pályakezdőket.
Mindig ügyeletes gyógyszertárban dolgozott, ahol sűrűn esett rá a sor, hogy a két nappali műszakot összekösse az éjszakai szolgálattal. Az ünnepeket sem „kímélte” ez a beosztás. A 60-as, 70-es években még ritkán fordult elő telefon a háztartásokban, ezért felesége a két kisgyerekükkel nemegyszer a hideg, téli utcákon keresett telefonfülkét, hogy a család hárompercnyi beszélgetéssel ünnepelhesse a karácsonyt.
Fia, Ákos három-, lánya, Enikő kétéves volt, mire itt, a Hegyvidéken önálló lakáshoz jutottak. A családi legendáriumban őrzik az emlékét annak, hogy a környékkel ismerkedve felfigyeltek egy különleges építkezésre az Ormódi utca és a Mártonhegyi út találkozásánál. A Hegyvidék egyre növekvő gyereklétszáma akkortájt már szükségessé tette egy új iskola építését. Addig a Németvölgyi úti „Mackósba” jártak a diákok.
1959 szeptemberében kezdődött meg a tanítás a Mártonhegyi úti általános iskolában, Orient Tibor mindkét gyermeke ott végezte el a nyolc osztályt. A gyógyszerész haláláig, 1999-ig a XII. kerületben élt. Lánya, a művészeti pályát választó Orient Enikő a mai napig a Hegyvidék lakója.

Balázs Attila