„Mind a százötven gyermeket ismerem”

Bizonyára sokat változott a Mackós Óvoda, amióta itt dolgozik.

– Negyvenkét éve dolgozom óvónőként, negyvenegy éve itt, a Mackós Óvodában, és huszonhat éve vagyok az intézmény vezetője. Amikor idejöttem, még három csoport volt, a vezetésem alatt lett hat csoport. Többszintes, nagy óvoda jött létre tornateremmel, sószobával, műfüves udvarrésszel, sportpályával. Időközben a régi kollégák közül többen elmentek nyugdíjba, megfiatalodott a testület, de tagjai ugyanazt vallják a nevelésről: a gyermek szeretete a legfontosabb.

Hogyan kezdődik egy kisgyermek „pályafutása” a Mackós Óvodában?

– Mi befogadásnak nevezzük az első két hónapot, amikor a gyermek elkezdi az óvodát, ezt segítjük ölbeli játékkal, mondókázással, együtt játszással. Amikor már otthon érzi magát, az óvónők megfigyelik a gyermek fejlettségét, és jegyzeteket készítenek erről. Az éves munkaterv meghatározza, hogy az egyes korcsoportokban mit nézünk: az óvodások látását, hallását, mozgását, beszédét, gondolkodását. A kicsiknél például azt, hogy észreveszi-e a különbözőségeket, a nagyobbaknál azt, érzékelik-e a rész-egész viszonylatokat. A megfigyelések alapján később egyénre szabottan fejlesztjük őket. Ezt a két óvodapedagógus évente kétszer a szülőkkel is megbeszéli. Van egy fejlesztőpedagógusunk is, aki az idén alapozó terápiát tart: ez mozgásstabilizálás és idegrendszeri fejlesztés egyben.

Hogyan lehet a gyerekekre egyénileg figyelni egy huszonöt fős csoportban?

– Mindegyikőjüket jól kell ismerni, és ahhoz mérten állítani feladatok elé. A lehetőséget teremtjük meg a cselekvéshez, felfedezéshez, kísérletezéshez – és ösztönözzük őket a következtetések levonására. Van egy kis kertünk, elültetik a gyerekek a palántákat, ők öntözik; van, aki megjegyzi, hogy mire a nyári szünet után visszajövünk, már piros lesz a paradicsom, és leszedhetjük.

Hogyan sikerül bevonni a szülőket a közös rendezvényekbe?

– Nyitott programokat szervezünk, amikor ők is együtt tevékenykednek velünk és a csoporttal, például a Mackó-napon, farsangkor, most legutóbb pedig az első adventi gyertya gyújtásakor. Szülői értekezleten az óvónők felhívják a figyelmet az interneten található különböző szakcikkekre, ami találkozik a szülők igényével.

Milyen családi környezetből jönnek a gyerekek?

– Elsősorban a környéken lakó középpolgári családok gyermekei járnak hozzánk. A szülők toleránsak és segítőkészek, a szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró gyerekeket észrevétlenül segítik az óvoda alapítványán keresztül. Sok a nagycsaládos, van, ahonnan már az ötödik gyermek jár ide. Az évzáró ünnepségre, aminek a címe: „Nyitva van a Fondóka”, eljön az egész család, szülők, nagyszülők, már kamaszodó, valamikori óvodásaink, sütik velünk a szalonnát, a virslit, beállnak táncolni.

Mi az, amit óvodavezetőként fontosnak tart az óvoda életében?

– A legfontosabb, hogy a gyerekek jól érezzék itt magukat, a kollégáim segítsék a fejlődésüket, biztonságot nyújtsanak számukra. Szerencsés vagyok, mert óvodapedagógusaink magas szakmai színvonalon végzik munkájukat, még a kertész „bácsik” is törődnek a kicsikkel, fociznak velük, biciklizni tanítják őket, eljárnak velünk a kirándulásokra. Egy óvó bácsi is dolgozik nálunk, így három férfi kollégánk van. Az apróságok nagyon szeretik őket, jó, hogy férfimodelleket is látnak maguk előtt. Én is foglalkozom az óvodásokkal, minden csoportba bejárok rendszeresen, mind a százötven gyermeket ismerem, a kicsik befogadásánál nagyon sokszor ott voltam. Fontosnak tartom, hogy minden gyermeket a saját maximumára juttassunk el. Ennek érdekében tehetségműhelyeket működtetünk: az egyik az említett madarászovi, a másik a gondolkodtató, a harmadik a drámajáték, emellett kerületünk értékeivel közös séták alkalmával ismerkednek meg az iskolába készülők.

Mely terveit szeretné megvalósítani a közeljövőben?

– Most adtuk be az „Örökös Zöld Óvoda” pályázatot, előtte már háromszor elnyertük a „Zöld Óvoda” címet. Ennek feltétele a környezettudatos nevelés és működés; energiatakarékos égőket, papírtörülközőt, szenzoros habadagolókat használunk, tisztított vizet isznak a gyerekek, komposztálunk, etetjük a madarakat, gondozzuk a növényeket, nem szemetelünk, külön gyűjtjük a papírt és a műanyagot, a fenntarthatóság és a természetvédelem érdekében cselekszünk. Megtisztelő cím lenne, csakúgy, mint a „Segítő kéz” díj, amit az alapítványunk októberben kapott meg, hiszen az óvodában sok minden a szülők és az önkormányzat összefogásával vált valóra: a sószoba, a műpázsit, a terasz műfű borítása. Pályám vége felé feladatomnak tekintem, hogy jó kezekben hagyjam a Mackós Óvodát, nevelem az utódom.

-thy