Mesélnek a Hegyvidék házai

Nem is gondolnánk, hogy a sokat látott kerületi házak mennyi történetet őriznek. Ezekről (is) szól az a tizenöt színvonalas írás, amely a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria „Mesélnek a Hegyvidék házai” című novellaíró pályázatára készült. „Megannyi tárggyal rendelkezünk, rengeteg fotót őrzünk, azonban ahhoz, hogy valóban élővé tudjuk tenni a kerület múltját, személyes történetek kellenek. Olyanok, amiket a novellaíró pályázat résztvevői megosztottak velünk” – beszélt a pályaművek értékéről Balázs Attila, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria vezetője.
„Érdekes, hogy a kövek mennyivel tartósabbak, mint az emberek: a házak túlélnek minket, köveikbe beleivódnak a történetek. Amíg az iskolák az önkormányzathoz tartoztak, időről időre szorgalmaztam, hogy a gyerekek kérjék meg szüleiket, nagyszüleiket, idézzék fel a történelem mélységes kútjában rejlő emlékeket. A fiatalok így rájöhetnének arra, hogy a történelem nem egy tantárgy, hanem a fejekben, sorsokban élő valós dolog” – fogalmazott Pokorni Zoltán polgármester.
A beérkezett pályaműveket háromfős zsűri bírálta el: Bereményi Géza író, a Hegyvidék díszpolgára, Schillinger Erzsébet, a Hegyvidék lap főszerkesztője és Bíró Aurél helytörténész. A pályázaton megosztott első helyezést ért el Tomcsányi Tamás és Goller Ágota novellája, a második Dőry Ádám, a harmadik pedig Füredi Tamás műve lett.
„Tizenöt megemlékezés érkezett, mindegyik nagyon megragadó volt. Érdemes ilyen pályázatokat hirdetni, mert az emberekből a legjobbat hozzák elő” – mondta Bereményi Géza, aki kiemelte, hogy az írásoknak köszönhetően sokkal többet tudott meg a kerület múltjáról, mint azt gondolta volna.
Az épületek meséit nemcsak a falak és az idősebb lakók emlékei őrzik tovább, hiszen a pályázatra beérkező alkotásokból hamarosan kiadvány készül a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria gondozásában. A tizenöt novellát március 31-ig a Barabás Villa Kávézóban olvashatják el az érdeklődők.

BM