„Mindennél többet jelent, hogy magyarokat gyógyíthatok”
Világszínvonalú mellkassebészeti részleggel büszkélkedhet az Országos Onkológiai Intézet, ahol a legmodernebb kulcslyukműtétek és lézeres beavatkozások mellett hamarosan tüdőtranszplantáció elvégzésére is lehetőség nyílik. Az osztályt vezető Rényi-Vámos Ferenccel az orvosi hivatásról, a sebészet szépségeiről, a magyarságtudatról, a transzplantáció fontosságáról, valamint szűkebb pátriájáról, a Hegyvidékről beszélgettünk.
Orvoscsaládból származik, ez meghatározta a pályaválasztását?
– Valóban orvosok között nőttem fel, ugyanakkor senki sem erőltette, hogy én is ezt a hivatást válasszam. Nagypapám nefrológus volt, a Semmelweis Egyetemen (SE) tanított. Ő a legidősebb Rényi-Vámos Ferenc. Édesapám, ifjabb Rényi-Vámos Ferenc szívsebészként dolgozott és tanított a Semmelweis Egyetemen, a testvére is orvos volt. A Hegyvidéken születtem, a Városmajor utcai óvodába jártam, ha apám nem végzett a műtéttel, akkor bementünk hozzá a szemközti klinikára. A hétvégi vizitekre is elkísértük, olyankor a klinika előtt, a Trabantunkban csépeltük egymást az öcsémmel.
Ilyen háttérrel sem volt egyértelmű, hogy orvos lesz?
– Olyannyira nem, hogy jó ideig a sportban képzeltem el a jövőmet. Versenyszerűen vitorláztam olimpiai hajóosztályban. Épp a világbajnokságra készültem a felvételi előtt, amikor szólt édesapám, hogy jobban tenném, ha inkább tanulnék. Megfogadtam a tanácsát, bár óriási szívfájdalom volt felhagyni a vitorlázással. Elsőre nem vettek fel. Édesapám közben meghalt, ez olyan lelki kötődést adott, ami megsokszorozta az erőmet, a következő évben bejutottam az SE-re. Az egyetem első éveiben mindenféle munkát elvállaltam, voltam rakodó a Lehel piacon, sőt egy ideig a Hegyvidék újság kiszórásával is foglalkoztam.
Miért lett éppen sebész?
– Szívsebész édesapám nagy álma volt a szívtranszplantáció meghonosítása Magyarországon, ezt azonban nem élhette meg. Valaki házat örököl, én ezt a feladatot kaptam tőle útravalónak. Nagybátyám is sebész volt, nem is tudtam mást elképzelni, mint azt, hogy a nyomdokaikba lépjek. Ezért mentem medikusként az Országos Onkológiai Intézetbe, ahol már akkor is kiváló sebészet működött. A mai napig hálás vagyok dr. Köves Istvánnak, hogy ezt lehetővé tette. Gyakorló sebészként is úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam, hiszen napi szinten segíthetek az embereknek. Ami a műtőben történik, nem lehet elvenni, vagy félremagyarázni, az állandó döntéskényszer és a felelősségvállalás pedig rendkívüli módon inspirál. Számomra az a siker, amikor a beteg gyógyultan hazamegy a kórházból.
Hogyan alakult a pályája?
– Budapesten a kilencvenes években nagyon nehéz volt sebészként állást kapni. Az, hogy medikusként bejutottam az Országos Onkológiai Intézetbe, óriási segítség volt, meghatározta az orvosi pályámat. Tettem még egy kisebb kitérőt az esztergomi kórházba, ahol dr. Jankovich Mihály szárnyai alatt nemcsak sebészeti gyakorlatot szereztem, hanem emberséget is tanulhattam. Már az onkológián dolgozva tettem le a sebész szakvizsgát, majd a mellkassebészi szakvizsgát is megszereztem. Ez egy kicsi, de annál nehezebb terület, hiszen kockázatos műtéteket kell elvégezni. A szakvizsgát követően ismerkedtem meg dr. Lang Györggyel, aki a bécsi egyetem mellkassebészeti klinikáján dolgozott. Azt mondta, érdemes világot látni, menjek ki hozzá tanulni. Elfogadtam az ajánlatát, mert kíváncsi voltam, hogyan dolgoznak egy világhírű sebészeten.
Bécsben ismerkedett meg a tüdőtranszplantációval?
– A klinika egyik fő profilja a tüdőátültetés, az elvégzett ezer műtét mintegy tíz százaléka transzplantáció. Több mint egy évig dolgoztam Bécsben, így lehetőségem volt számos műtéten részt venni.
Miért jött haza?
– Az Országos Onkológiai Intézetet irányító Kásler Miklós professzor úr felhívott, hogy világszínvonalú mellkassebészeti centrumot szeretne létrehozni, amelynek én lehetnék a vezetője. Azt mondta, olyan színvonalon lehet majd dolgozni, mint Nyugat-Európában. Könnyű volt a döntés, hiszen magyar vagyok, itthon érzem igazán jól magam. Nekem mindennél többet jelent, hogy magyarokat gyógyíthatok.
Azt kapta, amit várt?
– Kásler Miklós minden téren betartotta, amit ígért! Biztosította a lehető legkiválóbb technikai feltételeket, valamint kiváló szakembergárdát hozott össze. Ez rendkívül fontos, hiszen aki sebészként azt hiszi, egyedül mindent megold, az biztosan elbukik. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ma a miénk a világ egyik legjobb mellkassebészete, szinte mindenben az élen állunk. A műtőben olyan műszereink vannak, amiket bárhol megirigyelhetnének: a bécsi kollégáim csak ámulnak, milyen berendezések állnak a rendelkezésünkre.
Milyen műtéteket végeznek?
– Újdonság a mellkassebészetben a kulcslyuksebészet, ebből a műtétből többet csinálunk, mint Bécsben. Az évi ezer műtét hatvan százalékát végezzük ezzel a módszerrel. Például a tüdőlebeny eltávolítása után egy-két nappal el lehet hagyni a kórházat. Ez óriási dolog, egyben azt is jelenti, hogy a magyarok jobb ellátást kapnak, mint az osztrák betegek.
Vannak különleges eljárásaik?
– Már működik a lézeres tüdősebészet, ami csak nálunk érhető el Magyarországon, illetve a kormány támogatásának köszönhetően hamarosan tüdőátültetésre is lehetőség nyílik. Az intézet bázisán tavasszal megalakult az SE Mellkassebészeti Klinikája, ennek igazgatóhelyettes docense vagyok, vezetője pedig dr. Lang György barátom, aki a tüdőátültetés nemzetközileg elismert szaktekintélye. A szükséges speciális gépek beszerzése folyamatban van, ezzel közel egymilliárd forintos beruházás valósul meg itt.
Hogyan működik a transzplantáció a gyakorlatban?
– Az orvosi része túlságosan bonyolult ahhoz, hogy röviden válaszolhassak, de legalább ennyire érdekes maga a folyamat. Röviden: a nap bármely szakában megcsörrenhet a telefonom, hogy azonnal induljak, mondjuk, Tallinba. Ilyenkor beszállok egy erre a célra igénybe vehető magánrepülőgépbe, a helyszínen kiveszem a tüdőt, berakom hűtőládába, Bécsben pedig rögtön megkapja a beteg. Erre az egész műveletre mindössze hat óra áll rendelkezésre. Tavaly huszonkét magyar kapott új tüdőt. Dr. Lang Györggyel közös vízióm, hogy hosszabb távon ez a lehetőség a határon túl élő magyarok számára is elérhető legyen. Ha Magyarországon elindul a transzplantáció, hiszem, hogy ebbe az irányba is tettünk egy lépést.
A Hegyvidéken született, itt is dolgozik. Van más kapcsolata is a kerülettel?
– Tősgyökeres tizenkettedik kerületi vagyok, születésem óta a Hegyvidéken élek. Feleségem, Bea gyermekkoromban éppen velünk szemben lakott, így ismerkedtünk meg. Neki és a lányaimnak, Bibinek, Lilinek és Fanninak rengeteget köszönhetek, szeretettel teli hátteret biztosítanak a munkámhoz. Feleségem is orvoscsaládból származik, így nem szokatlan számára, hogy bármikor elhívhatnak operálni. Fontos számomra a Jóisten segítsége; a Szent László plébániába járunk, ahol Kocsis István atya fantasztikus közösséget hozott létre. Büszke vagyok, hogy a barátjának mondhatom magam. Tartást és erőt adnak a gondolatai, amelyeknek gyermekeim nevelésekor is hasznát veszem.
Knp.