Schrammel Imre díszpolgár lett
„Azokat az utakat követem, amelyeket a természet mutat” – vallja művészetéről Schrammel Imre keramikus, aki tanárként is nagy figyelmet fordított arra, hogy diákjainak átadja a természet megfigyelésének képességét. A Hegyvidéken élő, nagy hatású művész kiemelkedő munkásságát díszpolgári cím adományozásával ismerte el az önkormányzat.
„Az elismerés arról szól, hogy szeretnénk magunkat nemcsak lakosnak, ügyfélnek érezni, hanem arra vágyunk, hogy otthon legyünk ezen a helyen. Ehhez az kell, hogy valahogyan megkülönböztessük magunkat, ezért keresünk ikonokat: ők azok, akik összetartanak minket, szellemi és érzelmi keretet biztosítanak ahhoz, hogy környezetünket ne csak lakóhelyünknek érezzük, hanem egyfajta szellemi közösségnek is” – mondta a díszpolgári cím jelentőségéről a Hegyvidék polgármestere a MOM Kulturális Központban rendezett idei avatóünnepségen. Pokorni Zoltán úgy vélte: a díszpolgárok, köztük a kerületben élő Schrammel Imre, összekötik az itt élőket, még ha eredendően nem is volt szándékuk, hogy ilyen szerepet töltsenek be.
A polgármester felidézte, hogy 1998-ban találkozott először Schrammel Imrével, amikor még a Magyar Iparművészeti Egyetem – a későbbi MOME – rektoraként dolgozott. Szigorú tekintetű, kevés szavú, egyenes embert ismert meg, aki nagy megbecsülésnek örvendett egyetemi körökben. Az első benyomása azóta sem változott róla. Kiemelte, hogy Schrammel Imre az egyik legősibb művészetben, az agyag formálásában tudott több tízezer év után új megoldásokat felmutatni.
„Akinek volt alkalma látni a vigadóbeli nagy kiállításának alkotásait, vagy belelapozott a rajzos naplójegyzeteit és munkáit bemutató kötetekbe, pontosan tudja, érzi, hogy a nemzetközi díjakkal, Kossuth- és Prima Primissima díjjal is elismert művész páratlanul gazdag életművének értékei megkérdőjelezhetetlenek” – fogalmazott laudációjában Lázár Zsuzsa, a Budai Rajziskola igazgatója. Kitért rá, hogy Schrammel Imre a gondolat és az anyag folyamatos párbeszédére építette alkotótevékenységét, ami teljes mértékben eltért a korábbi hazai kerámiaszemlélettől és a külföldi kerámiakészítés gyakorlatától is. Az általa végigvitt újító törekvések egymást követő művészgenerációknak szolgáltak példaként.
Lázár Zsuzsa – aki korábban porcelántervezőként és tanársegédként Schrammel Imre rektori irányítása alatt dolgozhatott – úgy vélte, hogy a keramikus a tanári munkája miatt is méltó a díszpolgári címre. Tanári pályafutása során – 1958-tól kezdett oktatni az Iparművészeti Főiskolán – „egyetlen pillanatra sem szűnt meg az alkotói céljairól gondolkodni, és egyetlen pillanatra sem feledkezett meg alkotás közben és még inkább az alkotásain keresztül tanítani”. A rajziskola vezetőjének tapasztalatai szerint mestere „folyamatos megújulásra képes, hiteles művész és tanár, aki akaratán kívül is erőteljes hatással van szakmai környezetére”.
„A természet magasabb rendű, mint amit a szellem alkot. Azokat az utakat követem, amelyeket a természet mutat” – nyilatkozta a művész az ünnepségen bemutatott riportfilmben. Schrammel Imre elmondta, hogy tanári munkája során azt próbálta átadni a diákoknak, hogyan érdemes megfigyelni a természetet, valamint azokat a kerámiával kapcsolatos technológiai lehetőségeket mutatta be, amikkel élete során szerte a világban találkozott.
Az évtizedek óta a XII. kerületben élő és alkotó díjazott számára a környék „egy fantasztikusan inspiráló, állandóan alakuló zöld világ”. Emellett azt is hangsúlyozta, miután Pokorni Zoltántól átvette a díszpolgári címmel járó oklevelet: jó érzéssel tölti el, hogy egy „nagy család megbecsült tagja” lehet.
d.