A kerület második legrégebbi iskolája

Az 1800-as évek második felében egyre többen keresték fel a budai hegyeket, hogy ott töltsék a nyarat. Újabb és újabb nyári lakok épültek a Zugligetben is. A jómódú polgárság nyaralói mellett folyamatosan jelentek meg az egyszerűbb házak is. Mindezek miatt egyre nagyobb szükség mutatkozott a helyi oktatás kialakítására. Így a hegyvidék második iskolájaként – az első a svábhegyi Jókai Mór volt – megnyitotta kapuit a zugligeti tanintézmény.
Az iskola helyén hajdan a Vadászudvar (Vadásztanya, Vadászmajor) vendéglő állt, amelyet 1890-ben vásárolt meg a főváros. Egy év múlva nyílt meg az új oktatási intézmény, a két kis osztályteremben (négy csoportban) 87 diák tanult.
Az épület az 1890-es évek végére meglehetősen elhanyagolt állapotba került, ezért új, nagyobb iskolát létesítettek, ahol 1899-ben kezdődött meg a tanítás. Két tanteremben négy osztály működött: az 1–2. és a 3–4., összevontan, koedukált jelleggel. Az első igazgató Eperjessy István volt, aki feleségével hosszú ideig tanított itt.
A zugligetit az 1930-as évektől 1952-ig más iskolák vezetése alá vonták. Előbb a Fenyves úti, majd a Labanc úti, később a Hűvösvölgyi úti, végül 1951–52-ben a Virányos úti intézmény igazgatása alá került.
A második világháború után Budán a zugligeti iskolában kezdődött meg legkorábban a tanítás. Erről tanúskodnak az 1945. február 19-én keltezett anyakönyvi bejegyzések, amik csupán néhány nappal a magyar–német csapatok budai várból való kitörését követően születtek. A hajdani „elemi népiskolából” általános iskola lett nyolc osztállyal, sőt, egy 9. osztály is működött a Kossuth Nevelőotthonban. 1952-ben az iskola visszanyerte önállóságát, nyolcosztályossá szervezték.
Az eredetileg két tanulócsoportos épületben az 1970-es évek végétől tizenkét csoportban 180 gyermeket oktattak, s ehhez hozzáadódott a két idetartozó nevelőintézet hetvenfős tanulólétszáma. Külön tornaterem nem lévén az iskolaudvart használták, és a szertár is folyamatosan zsúfolt volt. Megfelelő terem híján nem tudtak bevezetni szakoktatásokat, így könyvtárhelyiség sem állt rendelkezésre. Az infrastruktúra is kezdett elavulttá válni, komoly igény mutatkozott a felújításra.
Az iskola bővítése 1985 tavaszán vette kezdetét. Lebontották a tetőt, és jelentős átalakításokat végeztek a meglévő két szinten. Az 1985–86-os tanév kezdetén még zajlottak a munkálatok a tetőtérben, hétvégén is dolgoztak. 1986. január 20-ra lett kész az emelet, a tanulók és a pedagógusok birtokba vehették az öt új tantermet, a szertárakat, irodákat. A tanteremből átalakuló tornaszoba is felszabadult, az osztályoknak külön terme lett, a gyerekek délután már különórákra is járhattak.
1986. május végére a tetőtér is beépült: újabb három termet nyertek, zsibongóval, mosdókkal. Az 1986–87-es tanévre minden a helyére került; az összes területen folyamatosan bevezették a szaktantermi oktatást.
1991-ben jött létre a Zugligeti Iskola Alapítvány. Ez a szervezet minden olyan kezdeményezést támogat, ami az oktatás színvonalát emeli, és a tanári kar, a tanulók erkölcsi, anyagi megbecsülését célozza.

B. A.