Az ősz aranya: a dió
Csonthéjas gyümölcsünk, a dió biztosan nem szorul népszerűsítésre. Időről időre hiánycikké válik, és bizony a magyar háztartások ilyenkor szembesülnek azzal, milyen nehéz is lenne kiiktatni tradicionális étkeinkből ezt az olajban gazdag csemegét, amiből napi egy marék fedezi egy ember E-vitamin-szükségletét. Segít a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében is, mivel csökkenti a koleszterinszintet, emellett gátolja a vérrögképződést, javítja az érfalak rugalmasságát.
Nem is gondolnánk, mi mindenre jó a dió, aminek szinte minden része áldásos hatással lehet szervezetünkre. A latin nevében (Juglans regia) benne is van, hogy a gyomor- és bélhurut ellen véd. Legfőbb, már a népi hagyományban is évszázadok óta tisztelt jótéteményei juglon- és csersavtartalmának köszönhetők.
A dióburok gyógyhatását már Hippokratész is ismerte és ismertette: gyomor- és bélbetegségek ellen dióburokfőzetet alkalmazott. A törököknél a kopács ecettel leöntve gyomorerősítő házi szer volt. Étvágytalanság esetén is iható, a dióburokból tehát nem csak kitűnő fapác készíthető. A flavonoidokban és C-vitaminban gazdag kopácsot még zölden érdemes szedni és szárítani.
Fenti előnyei mellett izzadásra és száraz köhögésre hatékony ellenszer, de bőrfertőtlenítésre és hajhullás kezelésére is használható. Hajkenőcsöt az olívaolajban megfőzött burokból készíthetünk.
A növény részei közül legnagyobb arányban a zöld kopács tartalmaz tannint, azaz csersavat. Ez összehúzza a hámsejteket, de ugyanilyen hatással van a nyálkahártyákra és a kapilláris csövekre is. Lázat és viszketést csökkentő, sőt baktériumölő hatásáról is írnak. Kopácsot csak kesztyűben javasolt szedni, ellenkező esetben reménytelenül barna lesz a bőr a kezünkön, és ez jóformán csak kopással tűnik el róla.
A diófa levelei is igen széleskörűen felhasználhatók. A belőlük készített tea vagy ülőfürdő alkalmas a hámszövet összehúzására, így a sebek gyógyulásának meggyorsítására, fertőtlenítésre, gombaölésre, tonizálásra, kötőhártya-gyulladásra, a vércukorszint karbantartására, székrekedés ellen, valamint a hüvely bántalmaira.
Fürdőhöz 100-200 g apróra vágott diólevelet áztassunk 0,25 l forró vízbe, és leszűrés után öntsük a fürdővízhez! Hatékonyan frissít, méregtelenít, erősít, akárcsak egy gyógynövényes fürdőzés.
Teához a június közepe és július vége között szedett, árnyas, szellős helyen kiszárított levelekből egy evőkanálnyit 2 dl vízzel kell leforrázni és tíz percig állni hagyni. Étkezések előtt kell kortyolgatni belőle.
Hasznosítják még a dióbélben található vékony elválasztó lemezeket is Az ezekből készített teával a szívkoszorúér megbetegedését szokták kezelni, de vesebetegeknek és cukorbetegeknek is ajánlják.
A fehérjében, olajban és szénhidrátban is gazdag dióbél tehát nemcsak ízletes, de egészséges csemege is. A gyerekeknek csonterősítés céljából és vérszegénység esetén is ajánlott napi fogyasztása, de általános erősítő hatása mellett, antioxidáns-tartalmának köszönhetően, a rák megelőzésére is alkalmas.
Székrekedés ellen olajtartalmával hat, cukorbetegeknek pedig azért ajánlják, mert míg cukor- és poliszaharid-tartalma alacsony, a létfontosságú aminosavak és olajok nagy része megtalálható benne, és igen tápláló. Ez utóbbi miatt a vegetáriánus konyha kedvelt alapanyagának is számít.
Végezetül pedig következzen egy nagy kedvenc: a zöld dió! A zsenge termést akkor kell leszedni a fáról, amikor még nem keményedett meg a csonthéj. Ennek általában Szent Iván-éj (június 24.) előtt kell bekövetkeznie. A zöld dióból készített szirup jelentős vastartalommal bír, a népi gyógyászat szerint a dió többi részéhez hasonlóan máj-, gyomor- és vértisztító, gyomorerősítő, fertőtlenítő hatású, segíti a vérszegénység, levertség elleni küzdelmet.
Ugyanezek a kedvező élettani hatások jellemzők a zölddió-lekvárra is. Mindezeken túl pedig kitűnő, ízletes kiegészítő húsok mellé, és desszertként is beválik.
Zölddió-befőtt
egy 5 literes üvegnyi zöld dió
½ dl 10%-os ecet
1 kg cukor
1 rúd fahéj
8-10 db szegfűszeg
1 tk citromsav
rum
Egy ötliteres üveget megtöltünk hústűvel megszurkált zöld dióval, feltöltjük hideg vízzel, ezt két héten keresztül mindennap lecseréljük. Két hét után a diót egy nagy lábosba tesszük, fél deci 10 százalékos ecetet öntünk rá, és feltöltjük annyi vízzel, amennyi ellepi.
Felforraljuk, majd leöntjük róla a levet, aztán ismét annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Hozzáadjuk a cukrot, a fűszereket és a citromsavat, újra felforraljuk, majd huszonnégy órán át pihenni hagyjuk. Másnap és harmadnap is felforraljuk.
Befőttesüvegekbe rakjuk a diókat, ráöntünk egy-egy stampedli rumot, majd a forró lével feltöltjük az üvegeket. Fejjel lefelé tesszük be a száraz dunsztba.
Összeállította és írta:
Juhász Zsófia