Őszi gyümölcsfa-telepítés
Az októberi, novemberi időszak általában a levelek gereblyézésével, az egynyáriak eltávolításával telik a kertben, pedig ez az év legalkalmasabb része a gyümölcsfák telepítésére.
Manapság egyre kevesebb a gyümölcsfa a kertekben. Így van ez a Hegyvidéken, és hasonló a helyzet falun is. Míg nagyszüleink idejében a haszonnövények mellett helyet szorítottak a dísznövényeknek is, addig manapság a kert egyre inkább rekreációs terület, ahonnan – valami megmagyarázhatatlan okból – kiszorulnak a gyümölcsfák.
Igaz, gyümölcsöt venni lehet a közértben, vagy a zöldségesnél is, cseresznyét akár télen, szőlőt pedig húsvétkor, de ezek mindig csak árucikkek maradnak, sosem kelhetnek versenyre a saját termésekkel. Nem feltétlenül beltartalmuk, sokkal inkább az eszmei értékük miatt. Aki szüretelt már gyümölcsöt maga ültette fáról, vagy keresgélt diót alatta a nedves avarban, pontosan tudja, mi a különbség.
Sokan azért ódzkodnak a gyümölcsfák nevelésétől, mert attól tartanak, hogy ezek a növények több szakértelmet és gondozást igényelnek, mint a dísznövények. Ez valóban igaz lehet a jéghálóval fedett nagyüzemi gyümölcsösökben, ahol a megporzáshoz külön szállítják a méheket, a kártevők és kórokozók ellen több hullámban védekeznek, s a madarakat is folyamatosan riasztják. Ott a hatékonyság az egyetlen szempont: minél több és piacképesebb termék előállítása egységnyi területen.A kertben azonban ültethetünk olyan fajtákat, amik ellenállnak a kártevőknek, megporozzák saját virágaikat, s akkor is teremnek, ha a trágyázás, metszés és öntözés nem az optimális módon történik. Ezek gyakran a legendás tájfajták leszármazottai, amelyek dűlőutak mentén, árokpartokon, ártereken éltek évszázadokon át, és emberekkel csak akkor találkoztak, amikor azok leszedték páratlanul ízletes terméseiket. A faiskolában érdemes pontosan feltérképezni a fajták igényeit, s inkább alaposan utánajárni a megfelelőnek és a kellően érett csemetének, mint egy kertészeti árudában kevés információ alapján gyors döntést hozni egy esetleg divatos fajta csenevész példánya mellett, amely aztán csalódást okoz a kertben.
Nem kell jól képzett hobbikertésznek lenni ahhoz sem, hogy sikeresen elvégezhessük a gyümölcsfák telepítését. Fontos viszont körültekintően megtervezni, hová kerüljenek a növények.
Egy átlagos fa térigénye 6x4 méter; ennél jelentősen terebélyesebb koronát fejleszt a cseresznye és a dió. Ahol a talajnak szerényebb a tápanyag-ellátottsága, ott a korona is kisebb lesz, sűrűbben is ültethetők a fák. Tudatos metszéssel olyan koronaformák is kialakíthatók, amiknek a kiterjedése a 10 négyzetmétert sem éri el a termésmennyiség jelentős csökkenése nélkül.
A generációkon át öröklődő kertészeti hagyomány szerint egy fa ültetéséhez 1x1 méteres gödröt kell ásni, ami a hegyvidéki talajokat ismerve szinte lehetetlen feladatot is jelenthet. Szerencsére a jól iskolázott, egészséges gyökérzettel rendelkező csemeték ennél jelentősen kisebb gödörbe ültetve is szépen fejlődnek.
Fontos azonban, hogy ültetés előtt lassan lebomló trágyát, kerti komposztot vagy érett istállótrágyát rétegezzünk a gyökerek alá. A tápanyag segíti majd a fa növekedését a következő években. Ha a telepítés még novemberben megtörténik, a csemetének a fagyok előtt marad néhány hete a kiemelés és elültetés során elveszített hajszálgyökerek pótlásának megkezdésére. Így a növény felkészülhet a télre, és tavasszal jó alapokkal kezdheti meg fejlődését.
Az ültetés és az alapos beöntözés után a facsemete töve körül fel kell kupacolni a földet, hogy a gyökereket megvédjük a fagytól. Karózni csak a gyenge töveket kell, az átlagos egyedek nem igénylik a támasztékot.
Ültetés után nem szükséges megmetszeni a fácskát, az első visszavágást a következő év kora tavaszán kell elvégezni, még mielőtt kihajtana a növény. Ekkor van lehetőség az esetleg elfagyott, sérült ágrészek eltávolítására és a korona kialakításának megkezdésére. Egy hozzáértő eladó már a vásárlásnál segíteni tud, s megmutatja az első metszés javasolt mértékét.
A gyümölcsfa-telepítésbe tehát bátran belekezdhetünk akár még ezen az őszön is! Gyakorlati jó tanács, hogy fontosabb feladat a megfelelő fajta és példány megtalálása, mint az ültetés körülményeinek optimalizálása. Egy erőteljes csemete fajtól és fajtától függően már két év múlva megmutathatja termését, s utána egyre gazdagabban látja el a családot egészséges biogyümölccsel.
(Barta)