Frim Jakab „hülyenevelő intézete"

A körmendi Frim Benedeknek öt gyermeke volt, és az akkori szokásnak megfelelően egyiküket papnak adta. Középső fia, az 1852-ben született Jakab be is iratkozott a nagykanizsai gimnáziumba, de a Pallas Nagy Lexikona szerint „egy hülye gyermek látása arra indította, hogy e szerencsétlenek nevelésével kezdjen foglalkozni”.
Frim Jakab a budapesti tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet, két tanára ajánlásával pedig Trefort Ágoston közoktatási és vallásügyi miniszter európai tanulmányútra küldte. Francia, holland, német és orosz „kezdetleges hülye-intézeteket” tanulmányozott, hogy hasonló gyógyintézetet hozzanak létre Magyarországon is, ugyanis a szellemileg sérült kiskorúak jóformán az utcán tengették életüket: „Ami főképpen hazánkat illeti, azon szomorú vallomást kell tennünk, hogy a legújabb időkig semmi sem történt. Nálunk […] törvényesen ki vannak az iskolából zárva, gyermekkorukban, midőn rájuk nézve a segély legszükségesebb s néha eredményre vezető volna, tébolydákba nem veszik fel őket […] Éppúgy ki vannak zárva a hülye gyermekek az árvaházakból, hagyományokból, melyek gyermekek nevelésére alapítattak.”A gyászos jelentés és Trefort támogatása ellenére a kormány és a főváros is ódzkodott a „hiábavaló” beruházástól, ezért Frim kapcsolatba lépett a Munka nevű szabadkőműves páhollyal, és az onnan kapott segítséggel 1875. november 1-jén megnyitotta gyógyintézetét Rákospalotán, amelyet részben saját tapasztalata és szakmai tudása alapján működtetett. Egy év múlva a philadelphiai egyetem a pszichológiai tudományok doktora címet adományozta Frim Jakabnak munkája elismeréséül.
Frim 1877 februárjában már tizenkét növendéket tanított, ekkor Pestre költözött egy nagyobb épületbe, és intézetének az ,,Első magyar hülyenevelő- és ápoló intézet” nevet adta. Amikor 1880-ban Budára helyezte át székhelyét, már a király, az állam és a főváros is segélyezte tevékenységét. Pontosan nem tudjuk, hol állt először Budán az intézet, levéltári források csak az igazgatóról maradtak fenn: „1887. Státus/foglalkozás: hülyék intézetének tulajdonosa, házbirtokos – Lakhely/telephely: Budapest II. Nagy Rókus u. 36.”
A Vasárnapi Újságban megjelenő hirdetés bizonyítja, hogy a „Hülyék tan- és nevelő-intézete” 1891-ben már az Alkotás utcában, a „vörös kereszt-kórház mellett” várta emberbaráti felvételre a gyenge- és tompaelméjű, valamint az epilepsziás gyerekeket. Frim Jakab orvos, igazgató, háztulajdonos az Alkotás utca 2/b-ben lakott. Néhány évvel később az intézet átköltözött az utca túloldalára, az 53-as szám alatti, egyemeletes, vörös téglás, monarchikus stílusú épületbe, ahol a leltárkönyv szerint sok kályha, szalmazsákos vaságy, iskolapad, íróasztal, könyvszekrény, tükör, csengettyű, telefon, nagy hengeróra és olajfestmények tették kényelmesebbé a körülményeket.Frim Jakab felismerte, fontos a hozzá kerülő gyermek korábbi életének ismerete, és felhívta a tanítók figyelmét a nagyfokú türelemre is: „Minden gyermek külön veendő elő, a tanító figyelje vagy tanulja meg, mint kell vele bánni és mint győzheti le a testet és szellemet fogva tartó gyengeségeket. Erre vonatkozólag nem lehet pontos szabályokat állítani; egy valami állandó: hogy a tanító szeretetteljes bánásmód által a gyermekeket magához vonzza és hogy befolyást nyerjen náluk.”

A zenét az egyik legfontosabb képzőeszköznek tartotta, továbbá az emlékezet fejlesztését történetek újramondásával. A nevelés alapja szerinte a szoktatás az engedelmességre, a rendre, a társas életre: „Az értelmi fogyatékos gyerekeket nem elég megóvni, menhelyet létesíteni számukra, hanem gyógyítani, nevelni és képezni kell, hogy legalább félig hasznavehető egyéniségekké válhassanak.”
Frim vezette be hazánkban a gyógypedagógia fogalmát a pedagógiai szakirodalomban az értelmi fogyatékosok nevelésének megkülönböztetésére. „A hülyeség és a hülye intézetek, különös tekintettel Magyarország hülyéire” című könyvében pedig szakmai tapasztalatait összegezte. Az egyre dinamikusabban fejlődő Hülyék és Gyöngeelméjűek Budapesti Intézetét azonban Frim már nem bírta magánkézben tartani, hogy elkerülje a csődöt, 1896-ban fel kellett ajánlania az államnak. Visszatelepült Pestre, és egy kisebb, családiasabb otthont létesített. A tanácskommün idején halt meg.
Frim Jakab helyét Berkes János vette át, aki kétféle gyógypedagógiai programot dolgozott ki, lerakta a kisegítő iskola alapjait, és tovább építette a gyengeelméjűek gyógypedagógiai programját. Az intézet következő igazgatója Szabó Károly lett, utódja, Bárczi Gusztáv az értelmileg akadályozott gyermekek számára óvodák alapítását sürgette, és a felvételi diszkrimináció megszüntetését szorgalmazta.
Bárczi után Essősy József vette át az intézmény vezetését, amelyet 1951-ben „országos termelési érdekből” áttelepítettek a Csalogány utcába, ahol Gyógypedagógiai Nevelőintézet elnevezéssel Frim intézetének jogutódjaként folytatta működését. Az Alkotás utcai épületet ipari, majd általános iskola vette birtokba, s a Magyar Optikai Művekkel együtt bontották le.

Verrasztó Gábor