Ha esik, ha fúj: Gesztenye napok!

– Nézzenek oda! Te meg miért vagy ilyen szomorú? – kérdezte a hatalmas cipőt viselő Bodza bohóc az ötéves forma kisfiút, aki a MOM Kulturális Központ aulájában üldögélt lehajtott fejjel.

– Mert esik az eső. Nagyon szeretem az állatokat, és úgy volt, hogy lesz kutyás bemutató. De csak esik, esik és esik… – mondta lekonyuló szájjal az apróság, miközben az ablakon lefelé gördülő vízcseppeket nézte.

– Attól, hogy az idő borongós, nekünk még lehet jókedvünk! Sőt! Kutyázni is tudsz, ráadásul, az ebet haza is viheted.

– Á – legyintett a gyerek apró kezével –, anya nem engedi, mert már van egy cicánk.

– Ez egy különleges kutyus lesz, csak vigyázz rá! Nehogy beleeressze a karmát a cicus! Pirosat, kéket, rózsaszínt vagy sárgát szeretnél? – kérdezte Bodza bohóc, aki lufiból pillanatok alatt csodaszép kék kutyust hajtogatott.

– Köszönöm, nagyon szép lett! – hálálkodott csillogó szemekkel a kisfiú, és látszott rajta, hogy minden bánata elszállt.

A Hegyvidéki Ősz részeként tizenegyedik alkalommal rendezte meg az önkormányzat a Gesztenye napokat, a kerület egyik legnépszerűbb programsorozatát. Az idén az időjárás csúnyán kibabrált a szervezőkkel és a látogatókkal, az első napot vigasztalan, szűnni nem akaró eső tette tönkre szinte teljesen, a szabadtéri rendezvények és koncertek zöme el is maradt.

„Ez volt az első év, amikor az időjárás közbeszólt. Külön logisztikát igényelt, hogy a fesztiválméretű programsorozatot átszervezzük a MOM Kulturális Központba. Sajnos a ház kapacitása miatt nem tudtunk »megmenteni« mindent; a hatszázhatvan fő befogadására alkalmas színháztermünkbe nem lehet kétezer-ötszáz-háromezer embert beengedni” – mondta el nekünk Hambuch Gerda, a MOM Kulturális Központ vezetője, aki sok ezred magával együtt abban reménykedett, másnap kegyesebbek lesznek hozzánk az égiek.

*

A zord idő azonban nem rettentette el a hegyvidékieket. „Ugyan már! Ha esni akar, hát essen. Én jól érzem magam. Végre nem kell órákat várni a rendelőkben ahhoz, hogy beutalót kapjak egy kivizsgálásra. Itt kedves, segítőkész szakemberek vannak – méltatta a hagyományos egészségnapot Ágota, aki lányával együtt úgy döntött, pénzt, időt és energiát megspórolva a látásvizsgálattól a légzésfunkciós mérésen keresztül a vérnyomás- és vércukormérésig mindenféle vizsgálatot elvégeztet.
„Ne csak akkor menjünk orvoshoz, amikor már betegek vagyunk! Az emberek többségének nincs ideje arra, hogy különböző kivizsgálásokon vegyen részt. A Hegyvidéki Egészségnapokra megközelítőleg kétezer ember megy el. Ez lehetőséget ad arra, hogy beutaló nélkül, ingyenesen végigjárjuk azokat a szűrővizsgálatokat, amik adott esetben akár életet is menthetnek” – beszélt a rendezvény fontosságáról Fonti Krisztina alpolgármester, aki azt is hozzátette, hogy a résztvevők öt százalékánál derül fény valamilyen betegségre.„A cukrom, a vérnyomásom is jó. Semmi bajom nincs. Ugyanakkor a hallásom és a látásom nem a régi. A csinos hölgyeket azonban még mindig észreveszem… – kacsintott egyet a fiatalokat megszégyenítő egészségnek örvendő, 88 esztendős dr. Fazekas Tibor. – Minden reggel ötkor kelek, ébredéskor megiszom egy kupica gyomorkeserűt. Apám és az ő apja is így indította a napját, mindketten szép kort éltek meg. Persze, nagyon fontos a mértékletesség és a nyugalom is” – tette hozzá Tibor bácsi, aki elárulta, rendszeresen táncolni jár feleségével.

*

Estére fiatal baráti társaságok lepték el a MOM Kulturális Központ épületét, ahol úgy érezhette magát a látogató, mintha a Gesztenyés kertben korzózott volna. Az előtérben jobbnál jobb hazai borokat ízlelhettünk meg, a büféből áradó frissen sült pogácsa illata pedig ideális kelléke volt a tökéletes estének, aminek hangulatát a Pribojszki Mátyás Band fokozta tovább.
Az együttes tagjai lazaságukkal és profizmusukkal, a blues kimeríthetetlen eszköztárát felhasználva, filmbe illő szórakozóhelyet varázsoltak a MOM patinás kupolaterméből. A húszas-harmincas évek atmoszféráját idéző zene mindenkit magával ragadott, az eredetileg szabadtérre tervezett koncert minden várakozást felülmúlt.
„Teljesen más idebent zenélni. Az akusztika fantasztikus volt, minden lélegzetvételt hallani lehetett. Nem is bánom, hogy az eső közbeszólt, sokkal családiasabb, bensőségesebb lett így a hangulat. Jó ötlet volt a szervezők részéről, hogy behozták az előadást” – értékelte az estét a zenekar vezetője, a füstös hangú Pribojszki Mátyás, akit társaival együtt többször visszatapsolt a közönség.
Szerencsére a Gesztenye napok egyik legjobban várt fellépőjéről, az alternatív-elektronikus-pszichedelikus zenét játszó Žagarról sem kellett lemondaniuk a rajongóknak.

– Hogyan éreztétek magatokat? Láttam, nem bírtátok végigülni a számokat… – szólítottam meg a négy tinédzsert, akik a „kemény maghoz” tartoztak: a színházteremben, a széksorok melletti folyosón rázták a fejüket.

– Megmondom őszintén, gondban voltunk, eljöjjünk-e. Amikor azt olvastuk, hogy a színházteremben lesz a koncert, eléggé megijedtünk, hiszen ez nem az a műfaj, amit bársonyszéken ülve kell hallgatni – magyarázta a táncban megfáradt Fanni.

– Azért megérte eljönni? – kérdeztem a lányokat.

– Úgy dübörgött a zene, hogy a bőrömön éreztem a dobos és a gitáros játékát. Otthon nem tudnám ilyen hangerővel átélni a Žagar-érzést. Nem is fogtam fel, hol vagyunk. Abszolút jó döntés volt nem otthon dekkolni! – lelkendezett Anna, aki barátaival úgy döntött, az eső nem lehet akadálya a szombati mulatságnak. 

*

Vasárnapra kicsit apadtak már a pocsolyák, a föld is szinte teljesen beitta az előző nap rengeteg esőjét. Ugyan az időjárás most sem idézte a korábbi évek Gesztenye napjait, de a szombatihoz képest jóval derűsebb volt a helyzet, szó szerint. Ez meglátszott azon az tömegen is, amely már jóval az első koncert előtt a Gesztenyés kertbe özönlött – bár Halász Judit koncertjétől talán a zuhogó eső sem tudta volna távol tartani a gyerekeket.Hogy minden rosszban van valami jó, arra Pokorni Zoltán polgármester is felhívta a figyelmet köszöntőjében. Amellett, hogy üdvözölte a valóban sok látogatót, és megköszönte a szervezők mostoha körülmények közt végzett még nehezebb munkáját, azt is megemlítette, hogy most „legalább előkerülhettek a manapság annyira divatos gumicsizmák”.
Amikor Halász Judit a színpadra lépett, mindenki megfeledkezett arról, mennyire hűvös van. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész-énekesnő ismét alaposan megdolgoztatta a nézőket, mondókák, dalok refrénjeit gyakorolták együtt. Most is, mint mindig, olyan lelkesen és örömmel vezette be a gyerekeket a közös játékba-énekbe, mintha először élné át ezt az élményt. Talán épp ettől volt ezúttal is annyira magával ragadó a műsora.
A Kezdődhet a mulatság című albumra épülő program dalaival Halász Judit végigvette a gyerekekkel a családi ünnepeket, megidézték például a születésnapok hangulatát. A színpad előtt tombolókat figyelve nehéz volt megállapítani, hogy a szülők vagy csemetéik élvezték jobban a koncertet.
Ezután Gubás Gabi és Pálffy Zsolt Puff Ancsival ismertette meg a gyerekeket. Elmesélték, hogy Ancsi bizony jobban szereti teletömni, mint megmozgatni a pocakját, ezért állandóan súlyfeleslege van. Legjobban az édességet kedveli, így meg kellett neki mutatni, mennyire finomak a zöldségek és a gyümölcsök is. A közönség tanította meg Ancsinak, milyen is az egészséges étkezés.

*

A Gesztenyés kertben felállított játékok, az ugrálóvár, a különböző ügyességi próbák, kézműves-foglalkozások megmozgatták a legkisebbeket is, akik egész délelőtt hosszú sorokban várakoztak, hogy olyan játékokhoz is hozzáférjenek, amiket egyszerre csak egyikük próbálhat ki. Ilyen volt például a rendkívül szellemes ládacsúszda: egy műanyag rekesz elejére felerősítették a jól ismert autógyár négykarikás logóját, a ládát felhúzták a csúszda tetejére, öveket becsatolni, aztán hajrá, indulhat a háromméteres „száguldás”! Annyira ötletes volt, hogy felnőttként is többen szívesen kipróbáltuk volna – ha nem látják ennyien…Talán a mostoha időjárás miatt az idén sokkal kevesebb kézműves árulta portékáit a sétányon. Textiles, ékszeres, ötvös is eljött, a legnagyobb kereslet azonban ezúttal a csokoládémester kínálatára mutatkozott.
Máthé Barnabás csokoládéba álmodott finomságait bizonyára jól ismerik, akik vásárlói voltak a Németvölgyi úton. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy a mester a Hegyvidéken fejlesztette már-már művészetté hivatását.

– Cukrásznak tanultam, így kerültem a Szamos család cukrászatába. Nyolc évig voltam ott, nagy élményt jelentett, hogy olyanoktól leshetem el a mesterség legapróbb, legfinomabb titkairól, akik már évtizedek óta ezt művelik, fejlesztik. Aztán úgy gondoltam, ki kell próbálnom magam önállóan is.

– Sokan ismerték, kedvelték a Németvölgyi úti üzletet.

– Ott állt a műhely is, amit mára szerencsére kinőttünk, időközben üzlettársam is lett, ma már egy komolyabb üzemben készítjük a csokoládét. A mestereimtől a legfontosabb, amit elsajátítottam, hogy a kitűnő alapanyag a legfontosabb. Én például csak venezuelai csokoládét használok, mert szerintem az a legjobb.

–Mi volt ma a sláger?

– Amit az előbb ön is megkóstolt, a maracujás bonbon. Nekem azonban most mégsem ez a kedvencem, hanem a legújabb fejlesztésem, vegyen ebből is! Negyvenhárom százalékos venezuelai tejcsokoládé, benne liofilizált, azaz fagyasztva szárított erdei gyümölcsök. Az eljárásnak köszönhetően ennek a kis szelet csokoládénak magasabb az antioxidáns-tartalma, mint másfél liter vörösbornak, és a gyümölcsök is csak öt százalékot veszítenek a vitamintartalmukból.
Mondtam volna neki az igazságot, hogy nem ettem még ilyen finom csokit, de a sorra érkező újabb vendégek megkíméltek attól, hogy teli szájjal beszéljek. Így egy ideig tovább ízlelhettem a zamatok páratlan harmóniáját.
A csodás ízek és illatok, persze, mindenkit vonzottak, kit ide, kit oda. Régi barátainknál, a székelyudvarhelyi kürtőskalácsosoknál szinte folyamatosan kígyózott a várakozók sora, a szebbnél szebb borok is igencsak csábítottak, ám talán nem meglepő, hogy a hideg vasárnap délutánon az igazi lélekmelegítőnek, a különféle pálinkáknak volt a legnagyobb keletje.
Csak a gyerekek nem fáztak. Délután Kárász Eszter és Reitter Zsolt bohócokat eleinte némileg megszeppenve figyelték, később aztán belejöttek a közös ugrabugrálásba.
A hangulat a buborékfújás idejére sem hagyott alább. Az óriásbuborékok még szinte meg sem születhettek, máris azon versengtek a kicsik, ki tudja előbb kipukkasztani valamelyiket. Ennek a buborékok készítője nem mindig örült, de attól még a produkció látványos és rendkívül sikeres volt.A Blahalouisiana együttesre, a Créme de la popra, majd a Garami Funky Staffra nehéz feladat várt, amikor az újra szemerkélő eső és az egyre hidegebb idő dacára megpróbálta a színpadhoz csalogatni a közönséget, de egyikük sem vallott szégyent. Az Amadinda és a Muzsikás közös fellépésére pedig – nem meglepő módon – ismét zsúfolásig megtelt a MOM színházterme. A két kiváló együttes párhuzamos, egymásnak felelgetős, majd közös muzsikálása lenyűgözte a nagyérdeműt – a koncert méltó zárása volt a mindent összevetve jól sikerült hétvégének.

Boussebaa Mimi–Antal Ildikó