„A jóság csendes dolog, az ember a szívében őrzi”
Gennaro Verolino, aki 1941-től a vatikáni nunciatúra első titkári tisztét töltötte be Budapesten, Angelo Rotta apostoli nuncius közvetlen munkatársaként zsidók ezreit óvta meg a deportálástól. Embermentő tevékenységét, a vészkorszakban tanúsított önfeláldozását emlékkonferencián elevenítették fel a róla elnevezett iskolában.
Öt évvel ezelőtt vette fel Gennaro Verolino nevét a Hegyhát úti Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola és Kollégium, hogy így tisztelegjen a névadó emberi nagysága és példamutató munkássága előtt. Verolino, aki 1941-től a vatikáni nunciatúra első titkári tisztét töltötte be a magyar fővárosban, a pápai nunciatúra segítségével több mint 3000 zsidó családot mentett meg a pusztulástól.
Az évforduló alkalmából konferenciát rendeztek az iskolában. Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes megnyitójában hangsúlyozta, köszönet illeti az intézményt, hogy őrzi Gennaro Verolino nevét és azokat az értékeket, amiket ő képviselt: a szolidaritást, az önzetlen segítségadást és egymás szeretetét.
Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius a holokauszt időszakáról szólva elmondta, XII. Piusz pápa kifejezett kérésére alakult meg a később a „Világ Igaza” címmel kitüntetett Angelo Rotta és Gennaro Verolino vezetésével az a csoport, amelynek tagjai életüket kockáztatva ellenálltak a kegyetlen törvényeknek, és emberek sokaságát mentették meg a haláltól. Ahogyan az apostoli nuncius fogalmazott, Gennaro Verolino humanitárius tevékenysége, szerénysége és szeretete mindnyájunk számára követendő példa.
Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy Gennaro Verolino nevét Magyarországon egyedüliként viseli a fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozó iskola, amely szobrot is állított a szentszéki diplomatának. Mint kiemelte, az itt folyó munkához a hivatástudat mellett alázatra és önfeláldozásra is szükség van, pontosan azokra a tulajdonságokra, amik Gennaro Verolinót jellemezték.
Rosalba Verolino fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nagybátyja mindig alázatos maradt, soha nem dicsekedett tetteivel. Munkásságát mindegyik állomáshelyén kitüntetésekkel ismerték el, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, György Ádám holokauszt-túlélő javaslatára a Jad Vasem intézet által alapított „Világ Igaza” kitüntetést, s nevét felvésték a Dohány utcai zsinagóga kertjében látható, az embermentő hősöknek emléket állító kőre. Elsőként vehette át a svéd Per Anger-díjat, amit azok kaphatnak meg, akik életüket tették kockára az üldözöttek védelmében. Rosalba Verolino szerint nagybátyja egyszerű ember volt, úgy tartotta, hogy a jóság csendes dolog, amiről az ember nem beszél, hanem a szívében őrzi.
Végezetül Wacz Katalin holokauszt-túlélő felolvasta azt a levelet, amit tizenegy évvel ezelőtt írt a Raoul Wallenberg Alapítványnak. Ebben hívta fel a figyelmet Gennaro Verolinóra, s ez hozzájárult az ő embermentő tevékenységének elismeréséhez. Az intézményt vezető Ammerné Nagymihály Emília zárszavában nyomatékosította: meg kell ismertetni a mai fiatalokkal a hetven évvel ezelőtt történteket, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg a borzalmak.
M.