Ébresztő a mának
Ritka az olyan kiállítás, amelyen minden műnek van valamilyen a világ problémáit megfogalmazó üzenete. A Jókai Klubban most megnyílt tárlat épp emiatt egyedi és kivételes: magyar és külföldi alkotók a művészet nyelvén hívják fel a figyelmet a Gutenberg-galaxis krízisére, a gyerekek sorsára és a láthatatlanná váló bajokra.
Nemrégiben láttam egy vicces, ám elgondolkodtató karikatúrát. A képen egy kisgyerek csodálkozva, kidülledő szemekkel kémlelt egy „fura tárgyat”. A szövegbuborékjában a következő felirat állt: „Papa, ez olyan, mint egy SMS, csak nagyon sok betűvel. Mi ez?” Az idős úr erre így felelt: „Könyv, fiam. Könyv.” Ez a rajz jut eszembe a Jókai Klub legújabb tárlatáról, aminek egyik főszereplője az a bizonyos fura tárgy.
Az egyik kiállító, Kovács Péter Balázs (KPB) Munkácsy-díjas képzőművész nemrégiben elhunyt édesapja könyveit értelmezte újra. Roncsolta, vágta, faragta, égette, szegecselte az egykor nagy becsben tartott műszaki kiadványokat. Azt mondja, a bennük lévő tartalmak már elévültek, ezért a művészet erejével adott számukra új életet.
„Állandóan gyűjtögetem a tárgyakat, amiknek már nincs funkciója. Valahogy meg kell menteni ezeket. Furcsa esztétizálás, ugye? Pedig, ha belegondol, a következő generációkat, vagy éppen a bolygónkra tévedő ufókat emlékeztetnünk kell arra, hogy valamikor ilyen is volt a Földön” – indokolta KPB, miért kell maradandó jelet hagyni magunk után.
A nem mindennapi, kisfilmekből, festményekből, fényképekből és különleges installációkból álló kiállításon hazai és külföldi művészek fújnak ébresztőt: baj van! A művek ugyanis nemcsak a Gutenberg-galaxis krízisére, hanem más problémákra is figyelmeztetnek.
Széchy Beáta, a Magyar Multikulturális Centrum elnöke, a tárlat szervezője szerint szükség van az ilyen jellegű nemzetközi találkozásokra, hiszen a művészet nyelvét mindenki megérti. „Húsz éve működtetek művésztelepet, rendszeresen meghívok külföldieket – mesélte. – Most magyar, amerikai, iráni, dél-koreai, indiai és taiwani alkotók munkáit mutatjuk be itt. A célom az, hogy elvigyék hírét az országunknak, a művészeinknek, az üzeneteinknek.”
Cynthia Small újragondolt, régi fotókon keresztül szól a szemlélődőhöz. „Törődnünk kell a gyerekekkel! – mondta. – Gondolnunk kell a jövőjükre, arra, hogy mi lesz velük húsz év múlva. Mit keresnek? Mi elől menekülnek? Ezeket a kérdéseket fogalmaztam meg alkotásaimban.” A Seattle-ben élő művész – társaihoz hasonlóan – hisz abban, hogy egy szép napon mindenki meghallja az ébresztőt, amit korunk halandóinak fújnak.
BM
A kiállítást szeptember 15-ig tekinthetik meg a gondolkodni vágyó érdeklődők a Jókai Klubban (XII., Hollós út 5.).