Az év Mária-ünnepei

A keresztény vallásban és így egész európai kultúránkban különleges szerepet tölt be Jézus Krisztus édesanyjának, Szűz Máriának a személye. A katolikus teológia külön traktátust szentel neki mariológia néven, a katolikus hívők pedig évszázadok óta hozzá imádkoznak közbenjárásért, az ő segítségét kérték és kérik válságos helyzetekben, betegségben, háborúban; az ő képét őrizték és őrzik még ma is sokan szobájuk falán, vagy az imakönyveikben világszerte. Sőt, az egyszerű nép nemcsak a mennyek királynőjét ünnepli benne, nemcsak az istenanyát, de alakja a népi szokásrendszerben és hiedelemvilágban olykor a pogány anyaisten szerepét öltötte magára.
A katolikus Mária-kultusz néhány jelensége nem alaptalanul vívta ki a protestánsok bírálatát. A lutheri reformáció kezdetben megtartotta a Mária-ünnepeket, de veszélyesnek ítélte, hogy sokan a szívüket inkább Mária felé fordítják, ezáltal Krisztus kisebbedik. Kálvin tisztelettel szólt Máriáról mint tanítónkról és mint az Úr szolgálóleányáról, de kárhoztatta a katolikus Mária-kultuszt, amely protestáns szemmel voltaképp bálványimádásnak minősült.
Maga a katolikus egyház is igyekezett gátat vetni a kultusz túlzásainak. A katolikus tanítás szerint Máriát istenanyaságából következő tökéletessége miatt az emberek között egyedüliként megkülönböztetett vallásos tisztelet – ún. hyperdulia – illeti meg. Ez azonban lényegileg különbözik az imádástól (adoratio), aminek csak Istennel kapcsolatban van létjogosultsága. Egyedül Krisztus a közvetítő, Mária ennek a szolgálatában áll, és mint ilyen nevezhető közbenjárónak, segítőnek.
Nekünk, magyaroknak, külön okunk is van a Mária-tiszteletre, hiszen a Boldogságos Szűz Szent István király óta Magyarország védelmezője (Patrona Hungariae). Államalapító királyunk 1038-ban ajánlotta fel az országot a Szűzanyának. A felajánlást az évszázadok során többször megújították, legújabban a szent király halálának 950. évfordulóján, 1988. augusztus 20-án.
A kereszténység első századaiban nem tudunk Mária-ünnepekről, ám a középkortól számuk egyre gyarapodó. A 20. század közepén már közel harminc Máriához fűződő kisebb-nagyobb emléknapot vagy ünnepet tartalmaz a katolikus naptár. A második vatikáni zsinat (1962–65) liturgikus reformja után három főünnep maradt: Mária istenanyasága, Nagyboldogasszony, valamint a Szeplőtelen fogantatás ünnepe. A többi vagy ún. nem parancsolt ünnep, vagy emléknap lett, míg számos ünnep kikerült a liturgikus naptárból.
Ez utóbbiak közé tartozik például a Fogolykiváltó Boldogasszony (szeptember 24.), ami a 17. században lett ünnep, annak emlékére, hogy a Boldogságos Szűz egy jelenésben szólította fel Nolascói Szent Pétert egy fogolykiváltó szerzetesrend alapítására. Az ünnep ugyan 1969-ben kikerült a katolikus naptárból, ám jelentése az utóbbi évtizedekben kibővült: Fogolykiváltó Boldogaszony nemcsak a foglyok, de a szenvedélybetegségektől szabadulók patrónusa is lett.
A nyári ünnepekről szóló cikkünkben (2015. június 30.) már részletesebben írtunk Sarlós Boldogasszony (július 2.) és Nagyboldogasszony (augusztus 15.) ünnepéről. Az alábbiakban néhány további, hazánkban nevezetesebb Mária-ünnepet és emléknapot veszünk sorra. 

Kiskarácsony, Szűz Mária istenanya

(január 1.)

A legfiatalabb Mária-ünnep rendelkezik a legrégibb előzményekkel. 431-ben az efezusi zsinat szentesítette az istenanya, illetve az istenszülő titulus használatát Máriával kapcsolatban. A rendelkezés közvetve megerősítette azt a hittételt, ami szerint Jézus valóságos Istenként és valóságos emberként született. Ugyanakkor külön ünneppel sokáig nem emlékeztek meg az istenanyaság tényéről, hiszen ez az igazság valamennyi Mária-ünnep része volt.
A katolikus egyház január elsején évszázadokig Jézus Krisztus körülmetélését ünnepelte. A zsidó fiúgyermekeken a születésük utáni nyolcadik napon végezték el a körülmetélés szertartását, ami Krisztus esetében karácsony nyolcadára, vagyis január 1-jére esett. Ezért kezdődött minden naptár a Circumcisio (körülmetélés) kifejezéssel, és emiatt nevezték a naptárt hazánkban sokáig csíziónak. 1969-től ezt váltotta fel Szűz Mária istenanya ünnepe, amihez – éppen viszonylagos újkeletűsége meg a konkurens Újév ünnepe miatt is – nem kapcsolódnak ünnepi hagyományok.

Gyertyaszentelő Boldogasszony

(február 2.)

Már a hetedik században tartottak ezen a napon gyertyás körmeneteket, de hazánkban is csaknem ezeréves ünnep. Jóllehet elnevezése és hagyománya a Mária-ünnepekhez köti, az új római naptár a bibliai eredet okán az Úr ünnepei közé sorolja. Jézus templomi bemutatásának és Mária megtisztulásának az ünnepe. Negyven nappal követi a karácsonyt, mivel a mózesi törvények szerint a szülő asszony a szülést követően ennyi idő alatt tisztul meg. Mária és József ekkor vitték fel fiukat Jeruzsálembe, hogy bemutassák a Templomban, és mint elsőszülött fiút – akit az Úrnak kellett szentelni – kiváltsák a papi szolgálat alól.
Az ünnep elnevezését az ilyenkor végzett gyertyaszentelés szokásáról kapta. A szentelt gyertya ősi Krisztus-jelkép, a láng fénye világosságot teremt, márpedig Krisztus a világ világossága. Ezért is válhatott a gyertya az egyik legáltalánosabban használt szentelménnyé, amely az embert a bölcsőtől a koporsóig elkíséri.
Keresztelésig az újszülött mellett szentelt gyertyát égettek, nehogy elragadják és elcseréljék a gonosz szellemek. Szentelt gyertya világított a súlyos beteg mellett, gyertyát tettek a halott kezébe, de gyertyát gyújtottak a nagyobb ünnepeken is. A középkorban ezen a napon királyaink gyertyákat osztottak szét a főpapok és világi urak között.
Február 2-a egyszersmind híres, még modern korunkban is ismert időjósló nap: ha a medve téli álmát követően ezen a napon kijön a barlangból és meglátja a saját árnyékát – vagyis derűs idő van –, visszabújik, mert hosszú lesz a tél. Ellenben ha borús az ég, akkor táplálék után néz, mert nemsokára beköszönt a tavasz.

Gyümölcsoltó Boldogasszony

(március 25.)

Az angyali üdvözlet napja, Jézus fogantatásának ünnepe, emiatt pontosan kilenc hónappal előzi meg a karácsonyt. Egyike a legtöbbet ábrázolt bibliai jeleneteknek, amikor Gabriel arkangyal meglátogatja Máriát, hogy hírül adja a megtestesülés örömhírét: „Gyermeket fogansz, Fiút szülsz és Jézusnak fogod nevezni. […] Szentlélek száll rád s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.” (Luk. 1. 26–38.)
A jelenetet idézi az Úrangyala, illetve az Üdvözlégy imádság is, ami egyike a katolikus és ortodox hívők legfontosabb imáinak. A közelmúltban még élő középkori népi hagyomány, hogy aki Gyümölcsoltó napján ezer üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a kívánsága. A keleti egyházban is kiemelt ünnep, olyan jelentős, hogy még akkor is liturgiával ünneplik, ha éppen nagypéntekre esik.
Az ünnep magyar elnevezése arra az analógiás mágiára utal, amely szerint ez a nap különösen kedvező a gyümölcsfák oltására és szemzésére (szaporítási eljárások). Az analógiát sugallják az Üdvözlégy sorai is: „áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus”.
Bálint Sándor idéz egy 16. századi naptárt, amely szerint az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt. Göcseji hiedelem szerint amelyik fát ezen a napon oltják be, annak az ágát nem szabad levágni vagy letörni, mert vér folyik belőle, és megvakul, illetve elkárhozik, aki megcsonkította. Sok helyen szokás ezen a napon vörösbort inni, hogy vérré váljék. Tiszaliget faluban feljegyzett vélekedés szerint a „magzat után sóvárgó asszony ezen a napon érintkezzék az urával: megfogan és ő is gyermeket szül”.

Kisasszony

(szeptember 8.)

Kisasszony, vagy más néven Kisboldogasszony Mária születésének ünnepnapja. A Biblia nem szól sem Mária születéséről, sem gyermekkoráról, a hagyomány apokrif írásokra támaszkodik. Az 5. században Jeruzsálemben templomot építettek Mária édesanyja, Szent Anna tiszteletére, egykori lakóházuk helyén. A templom felszentelésére szeptember 8-án került sor, és a 7. századtól már ezen a napon ünnepelték Mária születésnapját is.
Magyarországon is régi ünnep, már az Árpád-korban megemlékeznek róla, ám fénykorát a barokk Mária-kultusz idején élte. Számos Mária-kegyhelyen ilyenkor rendeznek búcsút, ezeken ma is katolikus hívek ezrei vesznek részt (például: Máriabesnyő, Magyaregregy, Máriapócs).
Még a múlt században is élő szokás szerint több helyen – a Tisza mentén, Tápén vagy a Somlóvidéken – az asszonyok imádkozva virrasztottak és várták a hajnalt, hogy a felkelő napban megpillanthassák Máriát. A feljegyzések szerint némelyek még a bölcsőt is látni vélték a nap sugaraiban. A hagyomány a Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonyát idézi, aki Szűz Máriával is azonosítható: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.” (Jel. 12. 1.)
A Dunántúlon több helyütt szokás volt ezen a napon a vetni való gabonát kiteríteni a harmatra, hogy megszentelje az Úristen. Jankovics Marcell az augusztusi Nagyboldogasszony és a szeptemberi Kisasszony alakjában ősi párhuzamot sejt: „…mint anya és leánya vagy ugyanannak a női szellemnek idősebb és fiatalabb énje […] míg Nagyboldogasszony az aratás záróünnepe, Kisasszony a vetés előkészületeire ad jelt. A két ünnep […] a gabona földi létének határait jelzi, és bevallottan azonosítja Máriát a gabona istennőjével (búzaaratás = Mária halála, a búza vetése = Mária születése.)”

Magyarok Nagyasszonya

(október 8.)

Az ünnepet a millennium évében, 1896-ban Vaszary Kolos esztergomi érsek kérésére engedélyezte XIII. Leo pápa. A „nagyasszony” kifejezés fejedelmi nőt jelent, amit indokol, hogy Szent István felajánlása óta Mária Magyarország patrónusa, akit nemcsak mennyei királynéként, de az ország királynőjeként is tisztelnek. A magyar Üdvözlégy imádság egyetlen szót tesz csak a latinhoz, amikor az imádság második felében a latin Sancta Maria helyett így szólítja meg: „Asszonyunk, Szűz Mária!” De ezt tükrözik a Magyarok Nagyasszonyának ikonográfiai sajátosságai: Mária trónuson ül, fején a Szent Korona, jobbjában a jogar, bal térdén a gyermek Jézus, aki rendszerint az országalmát tartja. Számos festmény mellett így ábrázolták a Magyarok Nagyasszonyát a tízpengősön is.A magyar történelem és kultúra ezer éve ezernyi szállal kötődik Mária alakjához. Az első fennmaradt magyar nyelvű versünk az anyai fájdalmat megszólaltató Ómagyar Mária-siralom. Nagyboldogasszonyról nevezték el első bazilikánkat, a székesfehérvárit. Jézus és Mária nevével ajkukon mentek csatába a magyarok évszázadokon keresztül. Mária alakja ott van királyaink arany- és ezüstpénzein, a középkori országzászlókon és Rákóczi lobogóin éppúgy, mint templomi, katonai, céhes, iskolai, ipartestületi és cserkészzászlók százain a legutóbbi időkig. A Boldogasszony Anyánk kezdetű egyházi ének volt hazánk katolikusainak nemzeti himnusza Kölcsey költeménye előtt. Mindez alátámasztja a katolikus vélekedést, amely szerint hazánk Mária országa (Regnum Marianum).

Szeplőtelen fogantatás

(december 8.)

Sokan a fogalmat hallva Jézus fogantatására gondolnak – tévesen. A katolikus tanítás szerint a szeplőtelen fogantatás olyan fogantatás, ami mentes az áteredő bűntől (Jézusnál az áteredő bűn szóba sem jöhetett, hiszen ő Isten fia volt és a Szentlélektől fogantatott). Az üdvtörténet egyetlen ilyen esetet ismer, Mária szeplőtelen fogantatását, amit IX. Pius pápa 1854. december 8-án hirdetett ki dogmaként (éppen kilenc hónappal Kisasszony napja előtt).
A kihirdetést több mint ezeréves vita előzte meg. A Canterbury egyházmegye már 1060-ban ünnepelte a szeplőtelen fogantatást, száz évvel később Párizsban mégis betiltották az ünnepet. Abban az egyháztudósok Szent Ágoston óta általában megegyeztek, hogy Szűz Mária mentes volt a személyes bűnöktől, sőt sokan, így Aquinói Szent Tamás is, úgy vélték, hogy – hasonlóan Keresztelő Szent Jánoshoz – a születése előtt, még anyja méhében megtisztult az áteredő bűntől is. Ám az ellenzők szerint a fogantatásban mindig ott van a bűnös libidó, ami átörökíti a bűnt, így a szeplőtelen fogantatás szerintük nem lehetséges.
Magyarországon inkább a szeplőtelen fogantatás pártiak véleményének találjuk nyomait. Károly Róbert, amikor megalapítja a Szent-György lovagrendet, a tagoknak kötelezővé teszi, hogy védjék és oltalmazzák a szeplőtelen fogantatás eszméjét; a 17. században alapított nagyszombati egyetemen pedig csak az taníthatott, aki esküt tett a szeplőtelen fogantatás tanára. Az ünnep Mária tökéletes bűntelenségének ünnepe, vagyis ahogy pápai rendelet fogalmazott: „a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, […] az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt”.

Porogi András