Költészet napja versírással és a Poézissel

Hangulatosan telt a költészetnapi ünnepség a Kós Károly iskolában, ahol versírópályázatot hirdettek a diákok számára, témai megkötöttség nélkül. Az öt legjobban sikerült költeményt öt tanár olvasta fel az iskolarádióban. Másnap a Poézis együttes lépett fel a Kósban: a kétrészes koncerten a zenekar előbb az alsó tagozatosoknak, majd a felsősöknek játszott.
Közel száz kisdiák zsibongott a teremben, de azonnal elcsendesedett, amint a Poézis belekezdett Tamkó Sirató Károly Törpetáncába. A gyerekek ismerték a verseket – Gazdag Erzsi: Part alatt Harcsa Marcsa; Zelk Zoltán: Varázskréta, Feketerigó; Nemes Nagy Ágnes: Veréb mászkál lenn a hóban; Weöres Sándor: Szól a zene, Kihajolni veszélyes, Őszi éjjel izzik a galagonya –, a dallamokat pedig, amik hol magyaros, hol ringató boleró ritmusban szóltak, gyorsan megtanulták, és együtt énekeltek az előadókkal.
A felsősök Utassy József, Nagy László, Romhányi József versei mellett Weöres Sándor kamaszkorát idéző költeményét, a Glázer Ellát is hallhatták: „Mikor diák-fiú voltam, […] Sorban ültünk a padokban, tanárt hallgatva unottan, míg agyunkban, mint gazella, ugrált egy név: Glázer Ella.” A Bodzsár Zsuzsa tanárnő által szervezett koncert egy magával ragadó blueszal ért véget, amelyet Nemes Nagy Ágnes Lila fecskéjére komponált a zenekar.
A Poézist javarészt a Magyar Állami Operaház művészei alapították 1980-ban. A huszadik századi magyar líra megzenésítését, éneklését, akusztikus módon való előadását tekintik feladatuknak, szabadidejükben lépnek fel, nemegyszer jótékonysági céllal. Kákay István, az együttes vezetője, énekművész, tanár nevéhez kétszáz vers megzenésítése fűződik, ő maga gitáron és szájharmonikán játszik. A többiek: Kákay Katalin, Illés Péter, a Magyar Állami Operaház tagjai (ének és ritmushangszerek), Novák Zita (hegedű), Kákay Viola (hegedű), Tolnai Judit (cselló) és Bayer Beatrix (fuvola).
„Gyerekeknek élvezet játszani – mondta Kákay István –, mert nagyon hálás közönség, és jól lehet velük kommunikálni.”

(-thy)