Vizuális léleklenyomatok

Egy város identitását a kultúrája adja – mondta Bognár Levente, Arad alpolgármestere a hegyvidéki polgármesteri hivatal folyosógalériáján látható új kiállítás megnyitóján. A Hegyvidék és Arad testvérvárosi kapcsolatban áll egymással, ennek keretében mutatkozik be most nálunk a nemzetközileg is elismert aradi képzőművész, Steinhübel Zoltán. Fonti Krisztina alpolgármester hozzátette, hogy további kulturális programok is segítik majd egymás értékeinek megismerését: egy hónap múlva a Solti György Zeneiskola ad koncertet odakinn, a megyei jogú város pedig a Hegyvidéki Napok vendége lesz.
Siska-Szabó Hajnalka aradi festőművész mély empátiával és szakmai hozzáértéssel mutatta be kollégáját és a műveket: „Steinhübel Zoltán végzettsége keramikus, de kitűnő grafikus, festőművész, szobrász, az Aradi Művészeti Szakközépiskola tanára is. Nagyon változatos anyagokat használ műveiben: agyagot, porcelánt, üveget, rezet, merített papírt. Az itt kiállított munkái közül a grafikák kézi készítésű merített papírra születnek, ezzel a technológiával minden papírdarab saját, egyedi alkotóanyag lesz. Zárt kompozíciójú műveinek formavilága szimbolikus, tömör archetípusokba ágyazott. Kromatikájukat az ásványok és a kőzetek ihlették, melyek felidézik mind az organikus, mind az anorganikus természet jegyeit. Képei között ikonsorozatokat is látunk, az ikon rétegszerkezetének papíridentikus technológiába való átmentésével freskóhatást ér el. Művei vizuális léleklenyomatok, üzenetük által a művész és a néző lelki társsá válik.”
Épp a Nagy triptichon című műve előtt álltunk, amikor megkértem Steinhübel Zoltánt, hogy avasson be az alkotás technikai titkaiba. Csak annyit árult el, hogy a merített és préselt papírból aprólékos, hosszú munka folyamán alakítható ki a domborhatás.
„Amint elhangzott, én tulajdonképpen keramikus vagyok – erősítette meg a művész. – Mivel arra nem nyílt lehetőség, hogy itt térformákat mutassak be, ezért olyan dolgokat válogattam, amik falon elhelyezhetők, és művészeti tevékenységem egy nagyobb szeletét mutatják be: grafikát, papírművészetet, reliefszerű ikonsorozatot és egy akrilfestményt. Az ikonsorozat megalkotásánál arra törekedtem, hogy bemutassam a bizánci művek rétegszerkezetét. Az eredetiek esetén ezek a fa, a réz és a zománc. Én szerényebb anyagokból fogalmaztam meg ugyanazt, de a műveket nem szakrális jellegű kegytárgyakként szerepeltetem, hanem egy művészileg átlényegített jelképrendszert igyekeztem alkotni. Mivel térplasztikával is foglalkozom, valahogy nélkülözhetetlennek érzem, hogy a sík felületet megtörjem ilyen reliefszerű térhatásokkal, amik érzékelhetővé teszik a rétegeket.”
Az már a nézők dolga, hogy az asszociációkat továbbgondolják. A polgármesteri hivatalban ügyeiket intézők ezt május 13-ig tehetik meg, addig láthatók Steinhübel Zoltán munkái a folyosógalérián.

B. Anna