Iskolai „zöld” kalandok
Ökoteke, tómentés, kutyasimogatás, virágültetés – egyebek mellett ilyen izgalmas programokban lehetett részük azoknak az óvodásoknak és kisiskolásoknak, akik ellátogattak a Németvölgyi Általános Iskola környezettudatosságra nevelő tavaszköszöntő délutánjára.
Ki gondolta volna, hogy az üres műanyag flakonokból izgalmas játékot lehet készíteni? Töltsük meg a palackokat vízzel, szerezzünk egy kisebb méretű labdát, és máris kész az ökoteke!
„A testvéreimmel otthon is szoktunk játszani ilyet, csak egy kicsit másképp, mint most itt: ha jó az idő, akkor a vesztes nyakába zúdítjuk a vizet…” – mesélte a nyolcadikos Bogi, aki önként vállalta, hogy tanítás után besegít a Németvölgyi Általános Iskola és a Mackós Óvoda „Zöldüljünk együtt!” elnevezésű tavaszköszöntőjének lebonyolításába. A program során az óvodások és a kisiskolások szórakozva sajátíthatták el a környezettudatosság legfontosabb szabályait.
„Nekem a tómentés volt a kedvencem. Ebben a játékban mindenféle veszélyes hulladékot kellett kihalászni a vízből. Apukámmal sokszor járok pecázni, és mindig látok szemetet a vízben. Azért kell odafigyelni, mert a halak nagyon érzékenyek, és könnyen elpusztulhatnak a bedobált tárgyaktól!” – figyelmeztetett Kristóf.
„Nagyon jó dolognak tartom az iskola kezdeményezését, és azt, hogy süteményvásárlással anyagi támogatást nyújthatunk a kiadások fedezéséhez. Látom, hogy az unokám jól érzi magát, ráadásul az ügyességi játékok nekünk, szülőknek is segítenek abban, hogy gyermekeinkben tudatosítsuk, mennyire fontos vigyázni a bolygónkra” – értékelte a tavaszköszöntő délutánt Kovács Erzsébet.
„Az ökotudatosságon kívül kollégáimmal igyekszünk erősíteni azt a közösségi összetartozást is, ami a Németvölgyi Általános Iskolát nyolcvannégy éves fennállása óta mindig jellemezte. Jóleső érzés látni, hogy a gyerekek mennyire élvezik a különböző játékokat” – fogalmazott Dohány András, az ökoiskola címet évek óta büszkén viselő intézmény igazgatója.
Az udvaron találkoztunk az elsős Dáviddal és a Mackós Óvodába járó nagycsoportos cimborájával, Milánnal. A fiúk nemcsak a környezettudatosság fontosságáról, de barátságukról is beszéltek.
„Azért vagyunk most itt, hogy megtanuljuk, hogyan kell vigyázni a Földre. Nem tudom eldönteni, melyik állomás volt a legjobb. Tetszett a kutyás program is, szívesen a nyakukba másznék, és lovagolnék rajtuk, de ahhoz már nehéz vagyok” – mondta Dávid, akitől Milán vette át a szót: „A 206-os teremben megnéztem a madarakat, nagyon érdekesek voltak.
Szerintem szép ez az iskola, ide szeretnék járni. A barátommal sokat játszottunk az oviban, ezért is várom már, hogy szeptember legyen.”
BM