A két Remete

A Hegyvidék hajdanvolt vendéglátóhelyei között két Remetéhez címzett helyet is találunk. Sok esetben ez félreértésre adhat okot, ezért érdemes röviden ismertetni történetüket. Földrajzilag jól elkülöníthető a kettő, az egyik a Városmajorban, a másik a Zugligetben várta vendégeit.
Egyiknek sem ismerjük alapítása pontos dátumát, de feltételezhetően a zugligetinek a története nyúlik vissza régebbre, egészen a 19. század elejére. A mai Remete út 5. szám alatt állt egykor a Remete kocsma, vagy más néven Remete-major, aminek forgalmát a kereskedőútnak számító Budakeszi út, valamint az ugyancsak Budakeszi felé tartó, de a Normafán átvezető útvonal közelsége biztosította. A kocsmába azonban nemcsak a kereskedők és a fuvarosok tértek be, hanem a kiránduló polgárság is kedvelte a helyet a gyönyörű kilátása és a kies erdei környezet miatt.
Első pontos adatunk 1834-ből származik, amikor Patachich Károly budai tiszti főorvos megvásárolta a majorsági épületet. Ekkor már biztosan Remete-majornak (Mayerhof zum Einsiedler) hívták a vendéglőt. Innen kapta nevét a Remete út is. Néhány évvel később Köffinger Pál budai tisztiorvos tulajdonába került az épület és a hozzá tartozó telek, ahol később felépítette a Zugliget egyik legnagyobb üdülőtelepét, Diogenész-falvát.
A Városmajorban működő egykori Remete fogadót az 1848–49-es szabadságharc kapcsán említik először a krónikák. A budai várat ostromló Görgey Artúr ugyanis ott rendezte be főhadiszállását, majd onnan költözött a várra sokkal jobb rálátást biztosító Óra-villába.
Egy 1859-ből származó német nyelvű címtárban is megtalálhatjuk a Remete fogadót, „Zum Einsiedler” néven, a Városmajor utca 319-es szám alatt. A korabeli házszámozás nem beazonosítható, azonban a térképek alapján a vendéglő a mai 68-as számú épület területén állhatott egykor.
A 19. század derekán Sauer János volt a Remete tulajdonosaként feltüntetve. A 20. század elején népszerűsége hanyatlott, 1906-ban a tetőgerendás, egyetlen nagy helyiségből álló ivóját főként már csak a falura igyekvő kocsisok látogatták.
Lebontása dátumát pontosan ismerjük. Görgey Artúr tiszteletére 1926-ban emléktáblát emeltek, ennek szövege így kezdődött: „1911ig e helyen állott a Remetéhez címzett vendéglő…” A tábla ma már nem található meg az épületen.

(ba)