Spenót, sóska, rebarbara a kertekben

A sóska mostoha sorsú zöldség: mindegyikünk képzeletében az iskolai menzán vagy az üzemi konyhán készített kesernyés mártás képében él. Pedig sokféleképpen elkészíthető növény, hideg vagy meleg levesként, salátában vagy mártásokban is sokoldalúan felhasználható. Friss, pikáns íze tökéletesen alkalmas a megszokott formák frissítésére, kísérletezésre. Magas a C-vitamin- és ásványianyag-tartalma, s a benne levő csersavak miatt étvágygerjesztő és vértisztító hatású, így a tavaszi méregtelenítő kúrák ideális kelléke.
A sóska termesztése gyerekjáték. Tavasszal, a fagyok elmúltával vethető. A talajával szemben nem igényes, de vetés előtt érdemes trágyázni, mert több évig helyben marad.
A kertészeti árudákban, élelmiszerboltokban, piacokon bárhol megvásárolható apró magokat sorba vessük! A kelés után már két hónappal megkezdhetjük a levelek szedését. Egy család igényét egy két méter hosszú sóskavetemény is kielégíti, így nem kell neki nagyobb területet biztosítani. Akár a kerítés mellett, egy arasznyi szegélyen is termeszthető. Ha a nyári, szárazabb időszakokban megöntözzük, akkor még megbízhatóbban fejlődik.Kártevők, kórokozók ritkán támadják meg, még a csigák sem kedvelik. Egyetlen ápolási feladat a nyár végén fejlődésnek induló virágszárak eltávolítása. Ha ezeket meghagyjuk, akkor a virágzás és a magtermés érlelése felemészti a sóskatő erőforrásait, és levelei nem fejlődnek kielégítő ütemben.
Évente akár ötször is szedhető. Ha a közönséges sóska termesztésével sikerrel jártunk, akkor kuriózumként a francia- és az angolsóska is sorra kerülhet.

*

A spenót a gyerekek közellenségeként vonult be a köztudatba, ahelyett, hogy Popeye erejének csodás forrását tisztelnénk benne. A sóskához nagyon hasonló megjelenésű, környezeti igényű és termesztésű növény annál még változatosabban használható. A levelek péksüteményekben, pizzákon is „otthon” vannak, és a csúcsgasztronómia által is előszeretettel használt kiegészítők.
A spenótot rendszerint rövidebb ideig hasznosítják; gyakran a szeptemberben kiürülő konyhakertbe vetik magjait, amik aztán kora tavasszal hozzák legszebb leveleiket. Az áprilisi betakarítás után a töveket eltávolítják, így a konyhakert ismét felszabadul, és várja a tavaszi-nyári növényeket.Egyes fajtái áprilisban is vethetők. Ilyenkor az egy hét után kikelő magoncok a tavaszi zsongás minden rezdülését ki tudják használni, és május végére, június elejére nevelik fel a legnagyobb tömegű érett levelet. Ha egyszerre nem tudjuk felhasználni a leveleket, akkor néhány perces blansírozás után le is fagyaszthatjuk a felesleget.
Az új-zélandi spenót jellegzetessége, hogy kora nyártól egészen a fagyokig folyamatosan szedhető. Magjait ugyanúgy megtaláljuk a kertészetek veteményes konzoljain, ahogyan a többi zöldségféléét.

*

A rebarbara ellenálló növény, talán a legfurcsább levélzöldség. Sokan sosem hallottak róla, nem is kóstolták, mások olyan természetességgel termesztik és fogyasztják, mintha valamilyen hétköznapi alapélelmiszer lenne.
Nagy, élénkpiros színezetű leveleket nevel, s ezek olyan szépek, hogy akár dísznövény is lehetne a rebarbara. Magról lassan fejlődik, de ha napos helyen él, s bőségesen jut tápanyagokhoz és vízhez, akkor megerősödik, és már kora tavasszal szedhetők a levelei.
Ha tőosztással szaporítjuk, gyorsan termő tövekhez jutunk. A zöldség igazából a vastag, húsos levélnyél, amit csavarással kell leszakítani. A növény többi része is fogyasztható, de magasabb oxálsavtartalma miatt kevésbé ajánlott. Pont az oxálsav védi meg egyébként a kártevőktől – a hatást a levelekből áztatással készített permetezőszer alkalmazásával a kert más növényeinél is lemérhetjük.
A friss levélnyelekből kompótot, lekvárt lehet főzni. Nemcsak a szépsége, hanem a különleges zöldség miatt is érdemes termeszteni a rebarbarát.

(Barta)