Örömvirág a körömvirág
A körömvirágot már nagyszüleink is ismerték és szerették. Napsárga virágai ugyanolyan jól mutatnak a parasztházak előtt, mint az erkélyládában és a parkok színpompás kiültetéseiben. S a látvány csak egy a növény sok „haszna” közül.
A Calendula nemzetség egy mindössze 15-20 fajt számláló csoport a növényvilágban. A fajok elterjedése Ázsia délnyugati felére és a mediterrán térségre korlátozódik.
Maga a Calendula név a latin kalendárium szóra vezethető vissza, és a növény időjárásjelző tulajdonságára utal. A fészkes virágzatok ugyanis – sok más növényhez hasonlóan – annak függvényében nyílnak és záródnak, ahogyan a nap süt. Borongós időben a virágok bezáródnak, így jelzik az időjárás és – tágabb értelemben – a kalendárium változását.
A magyarul körömvirágnak, gyűrűvirágnak nevezett lágyszárú növény fontos szerepet játszott az ókori görög és római kultúrában, virágaiból aranykoszorút fontak, amit a kiválasztottak viselhettek. Az ázsiai rokonok hasonló módon találtattak méltónak az indiai istenségek szobrainak díszítésére. A növény mitikus használatát erősítette, hogy a virágokból festéket vontak ki, amely attól függően volt sötétebb vagy világosabb sárga, hogy milyen savat használtak a készítéséhez.
A növény virágát előszeretettel fogyasztották, salátákba, levesekbe, szószokba keverve. (Állítólag gyönyörű aranysárgára festi a húslevest, és kicsit csípős ízt kölcsönöz neki.) A sárga porzókat az igencsak drága sáfrány kiváltására használták, elsősorban rizs és tejtermékek színezésére.
Teáját kellemes íze és számtalan jótékony egészségügyi hatása miatt itták, és isszák ma is. Elsősorban az emésztést segíti.
Szirmaival sebeket kezeltek, és a vérzést csillapították sikeresen. A sebgyógyulást tovább erősítette fertőtlenítő hatása, ami miatt még száz évvel ezelőtt is elterjedten használták. Manapság inkább az alternatív medicina és a kozmetikai ipar alkalmazza, színe és beltartalma miatt is keresett alapanyag.
A körömvirág nálunk elsősorban dísznövény. Nevében a köröm a hajlott magokra utal, amelyek levágott, félkör alakú körmökre emlékeztetnek. (A képzettársítás talán kicsit erős, könnyebb lenne mesebeli szörnyek apró karmait képzelni a magokba.)
Egynyári virág, nevelése kifejezetten egyszerű; a magokat vethetjük akár szabadföldbe, vagy nagyobb edénybe, erkélyládába is. Még csak a talaj előkészítésére sem kell különösebben odafigyelni, mivel kedveli a tápanyagban szegényebb földet. A tavalyi évről a ládákban maradó föld, vagy a fák körüli kopár tányér is tökéletesen megfelel neki.
Ha nem szeretnénk vesződni a magvetéssel, akár a hegyvidéki kertészetekben is olcsón megvásárolhatjuk a körömvirág-palántákat, amik a május eleji kiültetés után „megtáltosodnak”, és néhány hét leforgása alatt kihízzák a ládákat. Miközben folyamatosan növekednek, ontják a virágokat is. Egy tövön akár kéttucatnyi poháralátét méretű virág is lehet egyszerre. Ezek sorban bontják a narancssárga szirmokat.
Az először elöregedő szirmok a fészkes virágzat peremén helyezkednek el, és egyesével bepödrődnek. Mire valamennyi szirom összecsavarodik, a virág úgy néz ki, mint egy tűpárna, narancssárga tűkkel.
Ha minél több virágot szeretnénk, akkor ebben a stádiumban távolítsuk el a virágokat egy rövid szárdarabbal együtt. Ha túl mélyen vágjuk le a virágfejeket, elvesznek a szár oldaláról fejlődő bimbók, ha pedig túl magasan, akkor a száraz szárak csúnyán meredeznek a virágok között.
Amennyiben szívesen kísérletezünk a magvetéssel, érdemes néhány virágot meghagyni, és a beérő magokat összegyűjteni. Ha teljesen magára hagyjuk a növényt, a lehulló magokról szépen „újraülteti” magát, és évről évre megjelenik a termőhelyén.
A körömvirág jól viseli a félárnyékos kertrészeket is, vízigénye elmarad a legtöbb kerti virágétól. Ha a kert vagy erkély többi növényéhez alkalmazkodva öntözzük, nem szárad ki. Kártevők, kórokozók ritkán támadják meg, de a nyár elején a bodzákon tömegesen megjelenő levéltetvek megtelepedhetnek a közeli dísznövényeken, így a körömvirág levelein és virágszárain is.
Ha sikerül erőteljes és gazdagon virágzó körömvirágokat nevelni, akkor bőségesen lesz alapanyagunk ahhoz, hogy a virágokból teát főzzünk, vagy kipróbáljuk a konyhai felhasználások valamelyikét. Ha ennyire nem vagyunk kalandvágyók, a hosszú szárú virágokat vágjuk le, és tegyük vázába. Vízben gyakran tartósabban megmaradnak, mint magán az anyanövényen.
(Barta)