Pozitív traumakezelés a gyakorlatban

A trauma hirtelen becsapódó és fájdalmas, ám utána pozitív energiák is felszabadulhatnak, s ezek segítségével jobb életet alakíthatunk ki. Ehhez kitartásra és szakmai segítségre is szükség van – kezdte előadását Szabó János az Egészségesen a Hegyvidéken – Szabadegyetem májusi, szezonzáró találkozóján. A Rákbetegek Országos Szervezetének elnöke a pozitív trauma kezeléséről és feldolgozásáról beszélt.
Elmondta, hogy Freud szerint a trauma zavart okoz az egyén valóságérzetében és pszichológiai jóllétében – ezért fontos a feldolgozása, ami végül magasabb stressztűréshez vezet. Tünetei az erős szorongás, az alvászavarok, a felvillanó emlékképek, a rémálmok, a bűnösségérzet, a mélyen depresszív érzelmek és a szégyenérzet.
A traumatizáltság kollektív szintje például Trianon, ami sokakat érint, de létezik családi, vagy akár az egész emberiségre is vonatkoztatható trauma. A leggyakoribb az egyéni szintű, ami valakit személyesen érint.
A pozitív traumafeldolgozás lényege, hogy minden rosszban van valami jó, a rossz történések mögött ok-okozati összefüggések lehetnek, amik megváltoztathatják az életszemléletünket, és teljesebb élethez vezethetnek – legalábbis azoknál, akik képesek lelki tartással elviselni a trauma kezdeti szakaszát. Ez a poszttraumás növekedés (PTN), amihez el kell jutni, hogy a trauma feldolgozott, átélt és túlléphető legyen, ne váltson ki az egészséges életet gátló diszfunkciókat.
A trauma „kibeszéléséhez” szükség van emberi (családi) kapcsolatokra, azonban nem lehet megkerülni az egyén felelősségét. A PTN kezdete ugyanis a traumát átélő ember döntése: ha ez nem születik meg, nincs olyan szakember vagy módszer, ami kihúzhatná őt a negatív helyzetből.
A trauma mindig váratlan, nem lehet rá felkészülni: gyorsan alakul ki, a felépülés, a pozitív eredmény elérése viszont egy folyamat eredménye. Lényeges, hogy ne adjunk azonnali választ a traumára, mert az adott helyzet általában helytelen döntésre sarkall. Várni kell, hagyni kell leülepedni az érzelmeket, és távolabbról szemlélni mindazt, ami történt.
A pozitív trauma kezelése az USA-ból indult, s 1999-ben érkezett mérföldkőhöz, amikor a pszichológusok közt szervezett mozgalomként elterjedt az az árnyalt szemléletmód, miszerint nincsenek csak pozitív vagy negatív helyzetek, mindennek legalább két oldala van. A pozitívumok és a negatívumok személyiségbe való beépítéséről szól a pozitív traumakezelés, valamint arról, hogy ez miképpen kerül be a pszichoterápiába. Szabó János hangsúlyozta: a pozitívumok és negatívumok kezelése, feldolgozása mindenképpen személyfüggő.
Bizonyos esetekben már az is komoly eredmény, hogy a lelki trauma nem semmisít meg minket, ilyenkor – károsodva ugyan, de – tovább tudjuk élni az életünket. A felépülés azt jelenti, hogy bár sérülést szenvedünk, de ezt rugalmasan kezeljük, a funkcionális képességek pedig visszakerülnek arra a szintre, ami a trauma előtt jellemezte az embert. És létezik a kivirulás, a poszttraumás növekedés, amikor a trauma hatására rádöbbenünk, hogy lehet jobban élni, az életünk újra felépíthető.
A poszttraumás növekedés hatására változnak a prioritások, megértjük, mi az élet értelme, rájövünk arra, hogy még a veszteségek ellenére is a létezés a legnagyobb ajándék. Ha olyasmit veszítünk el a trauma során, ami alapvetően meghatározta az énképünket, a világhoz való viszonyunkat, sokkal nehezebb túl lenni ezen a helyzeten. Ezért nagyon fontos, hogy mik számunkra a prioritások: trauma esetén tehát meg kell vizsgálni, valóban értéket veszítettünk-e el.
Tudnunk kell, hogy a traumák megerősíthetnek, mert megtapasztalhatjuk saját rejtett erőnket, új lehetőségek, életpályák nyílhatnak meg. A spirituális fejlődés során rájöhetünk arra, hogy léteznek olyan erők, amik túlmutatnak az anyagi létezésen. Az anyagi veszteséggel nem veszítünk el mindent, mert van annál fontosabb.
A poszttraumás növekedés a traumával, a fájdalommal járó szenvedéssel indul, aminek következtében szétesik a bennünk élő, hamis biztonságérzetet adó világszemlélet (azt hisszük, hogy a világ alapvetően jó irányba halad, s ha jól viselkedünk, nem érhet baj minket).
A trauma hatására teljesen más világkép épül ki. Aztán megkezdődik a tudatos okkeresés, majd megtörténik a tudati feldolgozás és az elfogadás. Ha ez utóbbi nem zajlik le, nem lesz lehetőség új értékek beépítésére. A terápia lényege a kibeszélés – ez lehet akár naplóírás is –, valamint egy közeg, amelyről tudjuk, hogy meghallgat és átérzi a problémánkat.

MM.