Történelmi kalandok a helytörténeti gyűjteményben a Múzeumok Éjszakáján

„Mama, nézd, ott áll egy régi katona!” – mondta döbbenten nagymamájának egy hatévesforma kisfiú, aki csodálkozva figyelte, ahogy egy hetyke bajszú egyenruhás úr mesél az első világháborúról a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményben. Nemcsak őt, az idősebbeket is lenyűgözte dr. Muha Lajos alezredes, a Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár törzstisztje, aki nagy szakértelemmel beszélt az egykori katonai felszerelésekről a Múzeumok Éjszakájához kapcsolódó rendezvényen.
Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének korszerű, de kevés fegyverzete volt, a „Nagy Háború” idején ugyanis nem tudták tömegesen gyártani a harci eszközöket. Mint kiderült, az uniformisokkal is probléma volt.

„Az első világháborúban csak az oroszoknak volt megfelelő egyenruhája. Ennek oka az, hogy az orosz–japán háborúban kellő tapasztalatot szereztek maguknak – rájöttek, hogy a khaki színű öltözék ideális a harcokhoz, hiszen a nagy teljesítményű és pontosságú, messze hordó fegyverekkel szemben nem megfelelő, ha szép, piros kabátban rohamozzuk meg az ellenfelet. A monarchia gyalogságának látszatra modern, csukaszínű uniformisa tulajdonképpen teljesen alkalmatlan volt a harcvidékeken” – magyarázta Muha Lajos.
Persze, nem ez volt az egyetlen érdekes hallani- vagy látnivaló a helytörténeti gyűjteményben ezen az éjszakán. „Nagy feladat volt számunkra, hogy egy világtörténeti eseményt hogyan mutassunk be két kisebb teremben. Az egyik helyiségben a Hegyvidék, míg a másikban a főváros és a világháború kapcsolatát taglaljuk. A tárlat előkészítése közben nagyon sok olyan adat bukkant elő, amire nem számítottunk” – avatott be minket a háttérbe Balázs Attila, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria vezetője.
A válogatás létrejöttéből több XII. kerületi polgár is kivette a részét. Sokan kitüntetésekkel, egyenruhákkal és fotókkal járultak hozzá ahhoz, hogy valóban életre kelhessen a történelem.
„Elmúltam már hetven, a gyűjtemény mégis rengeteg újdonságot mutatott nekem. Abban a korban jártam iskolába, amikor a történelmet még másképp tanították. A kiállítás számos pontja meglepő. Most csak futtában jártam végig a termeket, de mindenképpen visszajövök; legalább két órára lesz szükségem, hogy alaposan áttanulmányozzam az itt látottakat” – mondta Takáts Brigitta, az egyik éjszakai vendég a sok közül.
Az interaktivitás fontos szempont volt a rendezvényen. A kertben népzenei koncertek, filmvetítések és vaddisznópörkölt várták az érdeklődőket, akik századfordulós ruhákat is felpróbálhattak. Élményekből amúgy sem volt hiány, egyebek mellett a műkincstolvajok életébe is betekintést nyerhettünk, lehetőség volt ugyanis arra, hogy benevezzünk a gyűjtemény szabadulós játékába.
A vállalkozó kedvű „banditáknak” úgy kell tenniük, mintha egyszerű látogatók lennének. A tárlatvezetés után azonban a teremőrnek hirtelen dolga akad, és magára hagyja az önjelölt bűnözőket. A feladatuk nem egyszerű: csupán 30 percük van arra, hogy megszerezzék a Magyar Optikai Művek titkos tervrajzát. Elrejtett rekeszek megtalálásával, nehéz kódok megfejtésével és fifikás fejtörők megoldásával úszhatják meg a lebukást. Fontos, hogy ne hagyjanak nyomot maguk után, és mindent úgy rendezzenek vissza, mintha mi sem történt volna. Ha nem sikerül, megszólal a riasztó.
„Hiszem, hogy a múltat csak úgy értethetjük meg a fiatalokkal, ha azt számukra érdekessé tesszük. A fiaim még nem tanulnak történelmet, de ez a nagyszerű kiállítás rendkívüli módon leköti őket. Ennél igényesebb, izgalmasabb programot nem is találhattunk volna” – méltatta a gyűjtemény munkáját Wéber Vivien, aki családjával együtt döntött úgy, hogy felejthetetlen kalandok során éli újra a történelmet.

B. M.