Se nem vízi, se nem pálma a vízipálma

A vízipálma neve egyik oldalról tökéletesen találó, hiszen a növény élőhelyét és kinézetét is pontosan leírja. Másrészről azonban félrevezető, mert igazából se nem vízi, se nem pálma.
A vizet és a vizes élőhelyeket kedveli, de víz alá merülve nem él, inkább vízpartinak, vagy mocsárinak szokták nevezni az ilyen, patakpartokon és üde, mocsaras réteken előforduló növényeket. Pálmának is csak a kinézete alapján nevezhető, mert szára nem fásodik, még csak nem is szár, hanem a levélbokrétát tartó levélnyél. Valódi szára a föld alatt húzódik vízszintesen, ellentétben az igazi pálmák vaskos, függőleges törzsével.
A vízipálma nemzetség a fűféléken belül a hazánkban is előforduló palkákkal tart rokonságot. A nemzetség a palka növény latin és görög nevéből kapta tudományos nevét (Cyperus).
A mintegy 700 fajt számláló csoport leghíresebb és legfontosabb tagja a papirusznád (Cyperus papyrus), ami az egyiptomi kultúra egyik meghatározó növénye volt. Az írásra használt papiruszt a növény háromszögletű száraiból készítették. A beáztatott szárakról eltávolították a külső réteget, majd a párhuzamosan egymás mellé fektetett szárakat laposra kalapálták. A következő réteget merőlegesen fektették le, és ismét laposra kalapálták. Végül az így – több rétegből – kialakított anyagot megszárították, majd a felületét simára csiszolták, és tekercsekben tárolták, mert a növényi rostok nem tűrték a hajtogatást.
A csoport másik neves képviselője a csufa (Cyperus esculentus), ami az észak-afrikai mór törzsek kedvelt eledele volt. A növény szárából készült az Ibériai-félszigeten ma is népszerű, tejre emlékeztető, tápláló ital, a „horchata”. A vízipálmák fajai a gyógyítástól a hajókészítésen át számtalan területen bizonyultak felhasználhatónak.
A vízipálma több változata elterjedt szobanövény. Gondozása nem okoz nehézséget, ha biztosítani tudjuk számára az állandóan nedves környezetet.
Az egészséges növény a kártevőkkel szemben ellenálló, erőteljes növekedésű, gyöktörzseivel gyorsan behálózza cserepét, és még annak peremén túlnyúlva is terjeszkedik. Nem szereti a fűtött, száraz levegőjű lakásokat: levélvégei megsárgulnak, levélnyelei erőtlenek, törékenyek lesznek, és a takácsatkák, pajzstetvek is itt veszélyeztetik legjobban.
A fagymentes nyári hónapokra a szabadba is kihelyezhetjük. A közvetlen napfénytől eleinte érdemes óvni, de rövid szoktatás után és megfelelő öntözés mellett a nyári nap sem károsítja. A néhány hónapos nyaralás alatt a vízipálma általában megerősödik, friss leveleket nevel, amelyek sötétzöldek, és bokrétájuk is sokkal dúsabb, mint a szobában növő leveleké.
A növényt az enyhébb klímájú vidékeken a szabadba is kiültetik. Méretben és megjelenésben is eltérő változatai szépen díszítenek kertekben, parkokban. A szökőkutak mellett, vagy tavak partján létrehozott állományai természetes hatást keltenek.
A kisebb változatok alig arasznyiak, a nagyobbak embermagas leveleket hoznak. Egyes fajták ujjnyi széles leveleket nevelnek, mások vékonyakat, hengereseket, szinte fonalszerűeket nagy tömegben, amitől egészen pomponszerűek lesznek. Akár kizárólag vízipálmafajok és -fajták felhasználásával is érdekes kompozíciók alakíthatók ki.
A vízipálma szaporítása a kertészek – különösen a legfiatalabbak – kedvelt elfoglaltsága. A kifejlett levelek csúcsát le kell vágni egy darab levélnyéllel együtt. Ezt követően a leveleket erősen meg kell kurtítani, majd az így nyert kis pálmácskát fejjel lefelé vízbe helyezni, hogy a levélnyél azért kiálljon. A levélkék tövén néhány hét alatt megindul a gyökerek fejlődése, és az első új levélnyélre sem kell sokáig várni. Mivel az egész folyamat gyors és látványos, a gyerekek is szívesen követik a változásokat.
A kis vízipálmát sokáig lehet vízben nevelni, de legkésőbb akkor, amikor fejlődése lelassul, cserépbe kell ültetni. Az egyszerű és biztonságos szaporítás lehetővé teszi, hogy a kertbe kiültetett vízipálmákról ősszel csak levéldugványokat szedjünk, és ne kelljen az egész – időközben alaposan elterebélyesedett – növényt védett helyre vinni. Míg a kinti példányok elfagynak, a szobában már gyökereznek az utódok. Ezek tavaszra kiültethető méretűvé növekednek.

(Barta)