Lemur az érettségi tételek között

„Jövő héten kirándulni megyünk Komlóra, […] pompásan buszozunk! Vígan pattog az énekszó: Koca turisták vagyunk mi, Nem szeretünk gyalogolni, Csak akkor, ha busz visz minket, Járjuk be a hegyvidéket, Ikarussza-russza, ikarussza-russza, Ikarussza-russza, Ikaruszbusz!” (Pompásan buszozunk! Jelenkor Kiadó, Pécs, 1998. 72. o.)

Kiss Judit Ágnes: Hogyan érintett téged, hogy az emelt szintű magyarérettségin a Pompásan buszozunk! című regényed kötelező tétel lett?

Garaczi László: Lelkesítő dolog a Biblia és Tolsztoj Anna Kareninája társaságába kerülni, a két magyar kortárs irodalmi tétel egyikeként. A másik Kertész Imre Sorstalanság című regénye.

KJÁ: Mit gondolsz, miért ezt a művedet választották ki?

GL: Elég jól olvasható könyv, nem túl hosszú, iskolában játszódik, egy kiskamasz a főhőse, a legnépszerűbb, legismertebb könyvem, a gyerekek életét mutatja be a szocializmus körülményei között, az 1960-as években, ironikus hangvételű.

„Lecsúzlizta a lignimpexes nőcit egy lökött negyedikes. […] jaj, istenem, minek is nőttem meg. Állandóan csak a végtelen szomorúságot okozom. Pedig tényleg csak kipróbáltam, hogy belövök az ablakon, nem tehetek róla, hogy odaült a nőci. Na, jó, láttam én, hogy ottan ücsörög, de inkább csak az, hogy belőni. Leckeírás közben odalopózni, belőni, lekushadni, és jó.” (5–6. o.)

GL: Elkezdtem egy sorozatot, a lemur-könyveket, életem bizonyos korszakait próbáltam bennük feldolgozni. Ebben a könyvben a főhősnek különböző konfliktusai vannak az iskolával, a családjával, a barátjával; szerepel egy szerelmi ügy; érzékeli a diktatúra légkörét, de nem egészen érti a mondottak és a tapasztaltak ellentétét. Felmerült bennem, vajon az újabb generációk érteni fogják-e az akkori problémákat.

„Ülök a padon, próbálgatom a lábamat, el kéne indulni. A test dermedt börtöne. Senki sincs a téren […] Leparkol egy kék Moszkvics, cé-s rendszám, saját kocsi, Kenderesi őrnagy túlórázott. […] Kenderesi őrnagy vacsora után Néphadsereg újságot olvas. Bácsi néni, a Balaton utcai tömb házfelügyelője viszont Nők Lapját, az orvos válaszol.” (7–8. o.)

KJÁ: A regényben van egy egyes szám első személyű elbeszélő, a kisfiú, Gara Laci, a narrátor.

GL: A főhős, akiről szó van, nem olyan egyértelműen beazonosítható, néha egyes szám harmadik személyben beszél róla a narrátor, néha Lemur Mikiként van megnevezve, akiről pontosan nem lehet tudni, hogy ő vagy egy elképzelt barátja.

„Mikor a római légionáriusok elfoglalták Madagaszkár szigetét, és éjszakánként különös hangok hallatszottak az erdőből, kísérteties szempárok villogtak a lombok között, azt gondolták, a legyilkolt bennszülöttek szellemei forralnak bosszút ellenük. Az ő rettegésük ajándékozta a lemuroknak a nevüket.” (130. o.)

KJÁ: Miért éppen Lemur?

GL: Ez a motívum végighúzódik a lemur-könyveken. A lemur a római mitológiában egy halott szellem, aki visszajár az élők közé, másrészt egy gyűrűsfarkú maki, főleg Madagaszkáron él – mindkét magyarázat szerepel a könyvben.

„Szombat délután, üresek az utcák, a sarkon rendőrök farkaskutyával. […] Petyának leesik a tantusz, faterja este befogta a SZER-t, én is szoktam, bejön a kis Vosztokomon. […] Hogy mire ez a készültség, a nép ellenségei miatt, válaszolja apám. […] De miért marad otthon a nép, ha övé a hatalom? Azért marad otthon, mert nem teszi ki magát provokációnak. Provokáció. Szép, félelmetes kifejezés. Mi az a provokáció, édesapa?” (30–31. o.)

KJÁ: Amikor olvastam ezt a könyvet, végig az volt az érzésem, hogy egy kulcsszó köré szerveződik, és ez a hatalom; a gyermek fölötti hatalmaskodás az iskolában, a szülői házban, és az egész társadalmat átszövő alávetettség hangulata. Téged egyébként vertek otthon?

GL: Vertek, sajnos. Egyébként nem kárhoztatom a szüleimet, amiben nekik volt részük gyerekkorukban, az ennek a sokszorosa volt. Olyan kultúrából jöttek, faluról, tanyáról, anyukám egy tízgyerekes családból, ahol a fizikai fenyítés alapvető része volt a nevelésnek. Ahogy mondod, három rétegben érződik ez a nyomás a gyerekeken, ám a családban van intimitás és szeretet is, az iskolában ott vannak a haverok, és mégiscsak vannak játékszabályok, de a társadalmi elnyomás irracionális, amit igazából nem nagyon ért a gyerek. Nem érti, miért áll minden utcasarkon két rendőr farkaskutyával október huszonharmadikán.

Balajthy Anna

Garaczi László 1956-ban született, a kritikusok a posztmodern irodalom képviselőjének tekintik. Eddig tizenkilenc műve jelent meg, versek, elbeszélések, regények, drámák. Tízet színpadra állítottak, az egyikből tévéfilm is készült. Tucatnyi kitüntetés birtokosa, 2001-ben József Attila-díjat kapott.