Húsvét világossága – ünnepi kiállítás a Galéria 12-ben

Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem – írja Szent Pál a korintusi híveknek (1Kor 15,14). Húsvétkor a keresztény hívők Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékeznek, ami által beteljesedett a megváltás ígérete. Mivel pedig – amiként Szent Pál szavaiból is kitetszik – ez az aktus a keresztény hit alapja, érthető, hogy húsvét a kereszténység legfontosabb, fundamentális ünnepe. Méltán nevezik ezért az ünnepek ünnepének is.
Húsvét legszűkebb értelemben kétnapos ünnep, húsvétvasárnapot és húsvéthétfőt foglalja magába, ám – hasonlóan a karácsonyhoz – az ünnepet előkészítő és az azt követő időszakok is szervesen hozzá kapcsolódnak, ebben az értelemben beszélünk húsvéti időről. Ez csaknem száznapos időszak, ami a negyvennapos nagyböjttel kezdődik, és a húsvétot negyven nappal követő áldozócsütörtökkel (Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepével), valamint a további tíz nappal későbbi pünkösddel zárul. Ez utóbbi időszakot nevezzük szent ötvennapnak. A húsvéti időn belül külön időszaknak tekinthetjük a húsvétot megelőző nagyhetet, valamint a nagycsütörtök estétől húsvétvasárnapig tartó szent háromnapot, illetőleg húsvét nyolcadát, más néven a fehér hetet, amelyet a görög katolikus és az ortodox egyházban fényes hétnek is neveznek, és amely húsvétvasárnaptól a következő hét vasárnapjáig, fehérvasárnapig tart.
Elmélyülés, pihenés, játék, ajándékozás – a húsvétról mindenkinek más jut eszébe, de mindenkinek jelent valamit. Azokat is gondolkodásra készteti, akik egyébként nem gyakorolják a keresztény vallást. A sokat hallott mondat, miszerint Jézus kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de minden ember bűnét megváltotta, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett, mindnyájunkat megérint.A Galéria 12 Egyesület tagjai legújabb kiállításukon pontosan ezt az érzést mutatják meg a szemlélődőnek. Húsz művész, húsz megközelítés. A Húsvét világossága című tárlatukon a művészet végtelen tárházával, szavak nélkül beszélnek az ünnep valódi tartalmáról. „Nemcsak arról van szó, hogy a legfőbb szimbólumokat ábrázoljuk, hanem megmutatjuk, hogy lelkileg mit jelent számunkra az ünnep, s hogyan tudunk elvonatkoztatni, elcsendesedni, és örülni annak a reménynek, amit a húsvét ad nekünk” – mondta Borza Teréz, a Galéria 12 Egyesület vezetője.
A felsorakoztatott művek stílusban, színvilágban és mondanivalóban is eltérnek egymástól, ugyanakkor együtt teljes képet adnak Jézus utolsó megpróbáltatásairól. Németh Andrea nem mindennapi fotójával Krisztus szenvedését mutatja meg nekünk. „Megérintenek a templomok, a keresztek és minden, ami szakrális. A fotó vidéken, egy útszéli korpuszról készült. A képet újraszíneztem: a szürke és a barna árnyalataival szerettem volna érzékeltetni a bánatot, a szomorúságot és a halált” – beszélt alkotásáról a fotóművész.
„Nincsenek patentek, törvényszerűségek vagy olyan kánonok, amiket feltétlenül be kellene tartani. Izgalmas látni a stílusmegközelítéseket és azt, hogy ezt a témát elvont módon is lehet ábrázolni. Ezek a művek nem véletlenszerűek, hanem tudatosan végiggondoltak és tudatosan értelmezőek is” – méltatta a Galéria 12 Egyesület tagjainak munkáit Feledy Balázs művészeti író.A Hajnóczy József utcai Galéria 12 kávézóban április 2-ig látható tárlat egyik legérdekesebb darabja az a textilalkotás, ami különleges módon hivatott bemutatni Jézus fájdalmait. A fehér vásznon távolról egy fekete kereszt látható, de közelebbről nézve felfedezhetjük azokat az apró, ám súlyos szimbólumokat, amikkel Kókay Krisztina üzen a nézőnek.
„Az alkotás négyzetekből áll össze. Minden egyes négyzet a gyötrelmet, a megtörést és a fájdalmat szimbolizálja. A képen két hasadás is van, ezzel a testi-lelki fájdalom mélységét szerettem volna kifejezni. A keresztet szándékosan hagytam üresen, mivel így tudom a leginkább kifejezni azt az állapotot, amikor Jézus a fájdalomban van, de a lelke még nem szállt el” – magyarázta Kókay Krisztina, aki azt is hozzátette: annak ellenére, hogy alkotásában azok a megpróbáltatások is megjelennek, amik a saját életében érték, jó érzéssel tölti el, ha ránéz elkészült munkájára.
A kiállítás tehát nemcsak a feltámadás, a viszontlátás és a remény örömét hivatott bemutatni, de segít válaszolni arra a kérdésre is, amit Jézus Krisztus tett fel: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-é ezt?”

Boussebaa–Porogi