Körtefa ajtók és villamos konyha

A Kútvölgyi úti kórház tervezésére 1936-ban országos nyilvános pályázatot hirdettek, amit Csánk (Rottmann) Elemér (1897–1969) nyert meg. A tapasztalt építész modern stílusú, tizenegy szintes (pince, alagsor, földszint, magasföldszint, hét emelet), sóskúti mészkőlapokkal burkolt épülettömböt tervezett a kijelölt telekre. A tereprendezést nehezítette a csúszós, agyagos, vizes altalaj. Jelentős földmunkára és szivárgórendszer kiépítésére volt szükség, hogy elkészülhessen az alap, a két emelet mély betonteknő.
A gyógyintézet kivitelezését Glock Imre műépítész és vitéz Zilahi-Balogh Gyula építőmester végezte. A Magyar Világhíradó 1939 novemberében már arról számolt be, hogy áll az Országos Tisztviselői Betegsegélyző Alap (OTBA) Kórház acélvázas szerkezete, amit Sávoly Pál tervezett (ő később épp ebben a kórházban halt meg).
Az 1943 végére műszakilag is felszerelt épületet praktikusan osztották be: a könnyebb esetek az A-, a súlyosabb esetek a B-, a különszobák a C-, a gyógyászati rész a D-szárnyba kerültek. A belgyógyászat 95, a sebészet 89, a szülészet és nőgyógyászat 45, a csecsemő- és gyermekgyógyászat 38 betegággyal rendelkezett. A merőlegesen beforduló, alacsonyabb traktusban kapott helyet az 5 orvosgyakornok lakása, a nővérszálló, a 44 főnyi személyzet és a kazánház.Dr. Barna József írja a Tér és forma 1943/12. számában: „A betegek szobái az uralkodó észak-északnyugati széltől védetten, dél és délkeleti irányban, míg a gyógyításra és az ügyintézésre szolgáló helyiségek a zavaró napfénytől mentesítve, főleg észak felé tekintenek. […] Külsejét sima, nyugodt vonalak uralják. A tervező szemmelláthatóan törekedett arra, hogy egyedüli díszítőeleme az arányok helyes megválasztása legyen. […]
A főbejáraton keresztül a tervező által gazdag eszközökkel megtervezett tágas előcsarnokba jutunk, itt áll – fekete márvány háttér előtt – a Kormányzó Úrnak Erdei Dezső szobrászművész alkotta, hófehér márványból kifaragott nagyszerű mellszobra. Márvány falak, oszlopok és padló; körtefa ajtók és bútorok, hatalmas virágablak teszik méltóvá a szobor környezetét. […]
A lépcsőházak, az emeleti csarnokok, a folyosók gazdagon méretezettek, sok üveg beépítésével készültek, ezért világosak, derűsek, levegősek. Ugyanilyenek a betegek szobái is. Ezen a téren figyelemreméltó újítás, hogy a felnőtt betegek számára nincsenek háromágyasnál nagyobb szobák és nincsen erőszakolt fehér szín mindenütt. […] az épület alaprajzi tervezésénél a régi épületek hosszú folyosóiból származó kórházüzemi hátrányok leküzdésére született meg a nagyjából keresztalakú megoldás. Így sikerült elérni azt, hogy az épület tengelyét képező és a vizsgáló- illetőleg kötözőhelyiségnek, az ügyeletes nővéri fülkének, az ügyeletes orvos szobájának, a kislaboratóriumnak, a szennyesruha raktárnak, a tolókocsiszinnek és a tálalónak, valamint a mosogatónak helyet adó középső épületrésztől egy-egy folyosó legtávolibb pontja sincsen többre 30 méternél. […]
A függőlegesen tagolt kórházüzem hibátlan működése a kellő számú és üzembiztos felvonókon múlik. A nagy betegszállító felvonó mellett három gyorsjáratú személyfelvonó, két teherfelvonó, három ételfelvonó […] van üzemben.
A gyógyintézetben öt nagyobb és három kisebb műtő van. […] Nem lenne teljes a kép, ha meg nem emlékeznénk az ügyeletes nővér minden emeleten megtalálható elhelyezéséről és működéséről. Az ízléses csőbútorokkal berendezett fülkében pult mögött ül a nővér és irányítja a betegek ápolásának, kiszolgálásának munkáját. Pultjának bezárt fiókjában őrzi az orvosságokat, fecskendőket, injekciós tűket stb., kezeli a villany- és gázsterilezőket, számontartja az osztály fehérneműjét és végzi a rábízott adminisztrációs munkát. A betegek szobáival fényjelzéses hívószerkezet, a jelentősebb orvosi és más üzemi helyiségekkel pedig távbeszélő köti össze.”
Az Állami Alkalmazottak Horthy Miklós Gyógyintézetét Bártfay Gusztáv pénzügyi államtitkár 1943. december 18-án avatta fel újságírók jelenlétében. A Magyar Világhíradó 1944 januárjában tudósított a tízmillió pengős beruházásról: „Építészeti stílusában szakított a pavillon-rendszerrel és a központosított magas építést vette alapul. Az intézet villamos konyháját a hetedik emeletre építették, hogy az ételszag ne érje a kórtermeket. Kitűnően felszerelt laboratóriumban végzik el a szükséges vegyvizsgálatokat. Szülőszoba. Csecsemőbox. Tilos a bemenet! Látogatás csak az ablaküvegen keresztül. Az újszülöttek anyjuktól elkülönítve, külön szobában, öt bölcsőből álló tolókocsikban fekszenek, s így a látogatók nem fertőzhetik meg őket. […] Röntgen berendezések. Műtő. A gyakorló orvosok a műtő kupolaterméből távcsövön keresztül figyelik a sebész munkáját, ahonnan mikrofonon, hangszórón keresztül adhatják le kérdéseiket, amelyre a sebészorvos hasonlóképpen felel.”
A kormányzó február 4-én látogatta meg a kórházat. „Vitéz nagybányai Horthy Miklós […] pénteken délelőtt 11 órakor megtekintette az Állami Alkalmazottak »Horthy Miklós« Gyógyintézetét. […] A pénzügyminisztérium kezelésében lévő nyugdíjjárulék-alap által fenntartott gyógyintézet 25 orvost és 64 Márta-rendi kékkeresztes nővért foglalkoztat. A betegágyak száma 267.
A Főméltóságú Úr gépkocsija pontban 11 órakor gördült az angyalos címeres, hatalmas zászlóval díszített gyógyintézet elé. […] Főméltóságú Urat az intézet főbejáratánál Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter fogadta. Az előcsarnokban Bártfay Gusztáv pénzügyminisztériumi államtitkár és Gerlóczy Géza, egyetemi tanár, az intézet igazgató-főorvosa jelentkezett a Főméltóságú Úrnál. A Kormányzó Úr az előcsarnokban bemutattatta magának Csánk Elemér tervező-építészt…”
A gyógyintézet 1945-től OTBA Kórház néven működött. Horthy szobrát eltávolították, s leverték a homlokzatról a koronás címert és a főbejárat felett lévő, „A családi élet és az orvosi hivatás” című képet is, Metky Ödön mozaikmunkáit. Megszüntették a protestáns imatermet és a kápolnát, megsemmisítve Sztehlo Lili magyar szenteket ábrázoló üvegfestményét.
A „Kútvölgyit” a diktatúra párt- és állami elitjének kórházává tették, ahol csak a rendszer kiváltságosai juthattak az átlagot jóval meghaladó szintű orvosi ellátáshoz. Az átszervezés lebonyolítását a SOTE Urológiai Klinika igazgatója, Babics Antal hajtotta végre, aki 1950 és 1953 között a Kútvölgyi úti Központi Állami Kórház-Rendelőintézet főigazgatója is volt. A pártállami elit igényei azonban hamarosan túlnőttek az intézmény teljesítőképességén.
A kert rovására megálmodott bővítés terveit Pázmándi Margit, az Általános Épülettervező Vállalat mérnöke készítette 1977-ben. A kórházon ekkor már jelentkeztek az építéskor használt bauxitbeton állékonysági problémái is.
Az eredeti válaszfalakat könnyűszerkezetes elemekre cserélték, csökkentve az alsó szintekre nehezedő terhelést. A toldalékokkal az ágyszám 356, a konyha kapacitása 1350 adag lett, és ekkor készült az új, tetőtéri kazánház. A Kútvölgyi úti oldal sávépületeibe kerültek a járóbeteg-szakrendelők, a műtőtömbben speciális műtőket alakítottak ki, és a felső vezetés részére „kiemelt szanatórium” létesült. Itt halt meg Kádár János 1989-ben.
A rendszerváltás után a kórház a SOTE kezelésébe került, annak oktatókórházaként. Első igazgatójául az egyetem rektora dr. Tringer László professzort nevezte ki. Az intézmény ma Kútvölgyi Klinikai Tömb néven az Általános Orvostudományi Kar kezelésében működik, épülete műemlék.

Verrasztó Gábor