A mi 56-unk – szomorú emlékek mozaikja

„A forradalom kitörésekor alig múltam tizenegy éves. Azokat a mámoros napokat a Köztársaság téri pártház és a Corvin köz térségében, Tavaszmező utcai lakásunkon éltem át. Apám a tűzszünetek idején kézen fogva vezetett a Baross utca, a Nagykörút és a Kilián laktanya környékén. Mindenütt halottak, nemzeti zászlókkal letakart fiatalok, orosz bakák mésszel leöntött tetemei, járdára rogyott épületek, szétlőtt lakások. Tán ezért fedeztem fel az összeolvadt, kihűlten is fortyogó házakra emlékeztető téglát. Úgy hiszem, ’56-os szoborrá a kráterből felszálló remény, a naparcú gyermek formálja” – idézte fel Blaskó János, aki fotóival mesél azokról a borzalmakról, amiket gyerekként kellett átélnie.
A Hegyvidék Galéria legújabb kiállításán azonban nem csak az ő emlékei elevenednek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából. A BP-ART ismert és elismert művészei a nagyobbik bemutatóteremben plasztikákkal, szobrokkal, emléktárgyakkal, plakátokkal és festményekkel ábrázolják, ők maguk hogyan látták az akkori eseményeket. A művek mellett néhány soros beszámolókat is olvashatunk, amelyek a személyesen átélt élmények, a rokonoktól hallott történetek révén idézik fel a megtorlásokat. Ezért kapta a tárlat A mi 56-unk címet.
A kisebb teremben korabeli dokumentációk sorakoznak. „A szövegek személyes emlékek megnyilvánulásai, a munkák nem szokványos kiegészítései. Egy darabka történelem a művészek szemszögéből. Úgy véljük, hatvan év után ideje rendet tenni a lelkekben – a szabadság koránt sem magától értetődő, a szabadságért mindennap meg kell küzdenünk. A maga módján erre vállalkozott a BP-ART, valamint arra, hogy a történtek ne merüljenek feledésbe. Mert ahogy azt mondani szokták: idővel az igazságot is meg lehet szokni…” – foglalta össze a látottakat Guti J. Soma, a BP-ART elnöke.
„Semmi sem hitelesebb az egyéni tapasztalatnál, melyek beleégnek az emlékezetünkbe. A művészetnek nemcsak a gyönyörködtetés a célja, hanem a jó erkölcs, a tisztesség és a lelkiismeret ébrentartása” – fogalmazott köszöntőjében W.-Nemessuri Zoltán író.
„Szerencsés vagyok, mivel a szüleim, nagyszüleim nagyon sokat meséltek az ötvenhatos forradalomról. Arról, hogy mit hallgattak a rádióban, mit láttak az utcákon, mit csináltak a légópincében. Olyan családban nőttem fel, ahol a kommunizmus idején is mindig csak forradalomként beszéltek ötvenhatról, amit akkor még mindenki a környezetemben, az iskolában ellenforradalomként titulált. Éppen emiatt gyerekkoromtól kezdve a tőlük hallott történetekre építhettem fel magam számára azt, hogy mit is jelent az ötvenhatos forradalom. Meggyőződésem, hogy csak akkor tudjuk megérteni az akkor történtek fontosságát, lényegét és üzenetét, ha a ma élő szemtanúk megosztják velünk személyesen megélt élményeiket, emlékeiket. Éppen ezért különösen értékes ez a kiállítás” – mondta Fonti Krisztina alpolgármester, aki hozzátette, reméli, minél több gyerek ellátogat a szomorú emlékek mozaikjából született tárlatra.

Boussebaa Mimi

„A mi 56-unk – a Széna tértől a Kalefig – elvtársak és bajtársak” – a kiállítás november 25-ig megtekinthető a Hegyvidék Galériában (XII., Városmajor utca 16.).